A Kisalföld beszámolója, a magyar sajtóra újabban jellemző tendencia szerint már az elején keveri a közalkalmazott, és a közfoglalkoztatott (közmunkás) státuszt. De idézik az olvasói levelet, aminek egy részét viszont a szükséges idézetként (szabad felhasználás) keretében én is idéznék: "Huszonéves fiatal nőként, alig több mint ötven kilogrammosként mit akarnak velem a katonaságnál?" Ezt a mondatot pedig nem sokkal később a következő követte: "Valószínűnek tartom, hogy felmondok: akinek van munkája, attól is el akarják venni?!"

Elnézést a bunkó és szexista megfogalmazásért, de bizonyára útban lenne a melle ahhoz, hogy katonai szabványú íróasztal mögé beférve a seregnek szervezzen ugyanúgy rendezvényeket, mint ma az önkormányzatnak. Vagy esetleg az 50kg nem fér össze azzal, hogy az valóban munka és nem közfoglalkoztatás lenne, számon kérhető elvárásokkal? De tegyük fel nem rendezvényt kellene szervezni, nem is valamely katonazenekar fellépéseit, hanem mondjuk a toborzóirodán birkózni egyszerű irodai alkalmazásokkal. Tudják: A többi olyan ember miatt, aki papíron állást keres, ilyen lehetőséget, de amikor felmerül, hogy valahol lenne feladat... Hát mindig van kifogás.

De úgy látszik sokak számára minden működik, a legmegalázóbb közmunka is, de a laktanya konyháján végezni ugyanazt a krumplipucolást, már nem fér bele. Az ugyanis munka lenne, fegyelemmel, számon kérhető elvárásokkal, és nem csak "ne legyen ingyen a segély, ne dolgozzon mellette feketén" alapon való közlazsálás.

Az egyen kiképzés, egyen szolgálat a sorkatonáknál valóban olyasmi, amire számos ember egészségügyileg alkalmatlan. A fegyver nélküli szolgálat szerződéses állományban, ami pont olyan munka is lehet amit civilben is végezne viszont éppen azért más helyzet, mert a seregnek is csak azt kell megnéznie, ki is alkalmas az adott feladatra amire ők keresnek embert. És ha tetszik, ha nem, ha ez is ugyanolyan munka, mint a többi, és csak annak jár segély, közmunka aki nem utasítja vissza a felajánlott állást, akkor ez így megy. Fegyveres szolgálatot, klasszikus katonai feladatot vallási és lelkiismereti okokra hivatkozva is el lehet kerülni, ilyenkor nincs állásajánlat sem, maradna a közmunka. 

A "40 perc lenne az ingázás", a "rossz arra a menetrend", a "nem voltam jó oda igazgatónak, miért lennék jó oda takarítónak" és hasonló kifogások nagymesterei viszont nem a munkát vesztik el, ha nem mennek el a toborzásra, hanem a közfoglalkoztatáson megjelenésért megkapott "köznaplopási segélyt". Ha az ember körbenéz egy kicsit a világban, számos helyen a szegény emberek éppen úgy próbálnak kitörni a szegénységből, hogy aki a sereghez megy, az szállást is kap, félre tud tenni, a CVben később ott lesz a gyakorlat, és sokhasznos dolgot megtanul. Ha mást nem, hát nagy konyhán, a biztonsági előírások szerint mosogatni. Van akinek viszont ez büdös.

Mindenesetre érdekes, hogy aki "inkább felmondok, csak nehogy dolgozni is kelljen" alapon reagál a lehetőségre, az ugyanezzel az erővel megfelelne mondjuk a MÁVnál is sok olyan feladatra, amire keresnek embert, és nem közunkások éhbérét fizetve nekik. De az se jó, ott is dolgozni kell. Toboroz a rendőrség, a Tesco, számos szállítmányozási cég, sok helyre keresnek konyhára is embert, stb. de kifogás mindig van, és csak az a fontos, hogy maradjon meg a köznaplopási segély. 

Ha munkahely jöhetne a helyére, és akinek az büdös az meg ne vegye el a valódi álláskeresőktől a lehetőséget? Na akkor jön a hiszti, hogy akinek van munkája (nincs, közfoglalkoztatott), attól is el akarják venni (ő mond fel, csak dolgozni ne kelljen). Igen, a 70-es években, a 80-as években kapun belüli munkanélküliség keretében teljes fizuért is ment a főállású láblógatás, de ma már nem ez a helyzet van, aki fizetést akar hazavinni, annak ott kell dolgoznia ahol szükség van rá. És piszok sok helyen panaszkodnak a munkaerőhiányra. 

Az a pénz amit fel lehet venni valódi elvárás nélkül havonta, azért van, hogy akinek nem jutna több, más, sem a seregtől, sem a MÁV-tól az elkerülje az éhhalált. Ha valakinek a sereg is büdös, a MÁV is, a konyhai mosogatás méltóságán aluli, de lapítva, sunyítva elveszi az éhezőnek szánt alamizsnát és az a "munkája" és ha dolgozni kellene a pénzért akkor "elveszik a munkáját" érzésem szerint nem sok megbecsülést érdemel.

Aki alkalmatlan, legyen az férfi, vagy nő, az a toborzáson így is úgy is kibukik. De azok akiknek sem állás, sem közmunka nem jut sorban állnak. És pofátlanság az, ha valaki azzal akarja előlük tartósan elvenni a lehetőséget, hogy neki valamely állás büdös, és 50 kilóval, meg a mellekkel lehet egy kicsit hangulatot kelteni. 

Nem tetszik a toborzás? Van rá baromi egyszerű megoldás: El kell menni a MÁVhoz, pl. jegyvizsgálónak, kocsivizsgálónak, forgalmi szolgálattevőnek. Van egy csomó állásajánlat. Én nem teszek ki hirdetést a blogra, de te kitehetsz és meg lehet próbálni abból is élni. Csak azt ne várd el, ha a nálad nyomorultabb ember segítségként kapott utolsó esélyét elvennéd, de minden felajánlott munka büdös neked, akkor bárki is tiszteljen. 

Ez is baj, és piszok rossz dolog, hogy akiknek lenne lehetőségük érdemi állásra, azok végzik a közmunkát, míg akiknek ez lenne az "utolsó esélyük" éhezhetnek. De a "mit kezdenek egy 50 kilós nővel" című történet kimondottan zavar. Számos munkára alkalmas, és amikor elkezdte felvenni a pénzt, felvállalt egy programban való részvételt, akkor tudta azt, hogy amire alkalmas, azt a munkát el kell vállalni. És nem feltartani egy táblát, hogy "én 50 kilós nő vagyok". És igen, a munkahelyen lévő munkaköri kötelességeknek is meg kell felelni. 

Amikor sikerül azért hisztizni, hogy valaki szerint "nem feladata egy nőnek ugyanannyit keresni", mert igenis feladat és nem csak jog, mert mást feltételezni is szexizmus, akkor ilyenkor is működjön az emancipáció, tessék szépen elvállalni a felajánlott munkát, és megfelelni.  A törvény előtti egyenlőség, az egyenjogúság akkor is fontos, amikor a bárki által elvégezhető feladatokat kell elvállalni és nem azon picsogni, hogy "mit csinálnának egy 50 kilós nővel" és elvárni, hogy a másik fizesse a kozmetikust, a fodrászt, stb. 

Akinek ez "büdös", mert ő nő, miért kéne neki éppen úgy elvállalni, azok közül sok amikor hazaér, akkor persze közli ő is rengeteget dolgozott, miért is tenne ő bármennyivel többet otthon, mint az aki ingázik, valódi teljesítményt várnak érte, túlórázott, és valóban hulla fáradt lehet. Ja... És heti 6 nap eldönteni "mit néznek közösen" természetes, de a hetedik napon amikor a másik nézne valamit, akkor felháborító, hogy őt ennyiben irányításra, alkalmazkodásra kényszeríti a "férfiprivilégium". Az egyenlőségben az is benne van, hogy nem mindig romantikus műsor megy, hanem van amikor meccs vagy Forma 1, vagy akciófilm. 

Aki számára az egyenlőségbe nem fér bele, hogy neki is ugyanolyan feladatai, kötelességei vannak, a kölcsönös alkalmazkodás kapcsán ő is alkalmazkodik (jujj irányítják ezzel, amit a femcsi barátnők utálnak) az nem egyenlőséget akar.