Halálbüntetés rablásért?

A halálbüntetésnek pontosan annyi értelme van, mint a halálbüntetés tiltásának: Semmi, ha a rendelkezés alkotói, alkalmazói nem veszik igazán figyelembe az alkotmányos szempontok. Az alkotmányos szempontok közül a tisztességes eljáráshoz való jog éppen úgy alapvető lenne, mint az ártatlanság vélelme. Ha eme két jog nem sérülne, akkor nem lennének téves ítéletek sem. Ha  nem lennének téves ítéletek, akkor a halálbüntetés elleni legfőbb ellenérv omlana össze. Ugyanakkor azokat a súlyosbító, minősítő körülményeket amik a halálbüntetés kiszabását indokolhatnák közel lehetetlen lenne bizonyítani.

Ráadásul a halálbüntetés kiszabása és annak tervezett végrehajtása nem szükségszerű, hogy együtt járjon. A halálbüntetés pusztán annyit kell, hogy jelentsen, hogy valaki nem a szabadságához való jogokat veszti el valamennyi időre, valamilyen mértékben, hanem az élethez való jogát is korlátozni kell. Mondjuk kimondva azt, hogy mivel ő és környezet bizonyította, hogy emberi életre veszélyes, ezért az általa való számos támadás (pl. rablás) esetén nem kellene vizsgálni, hogy az ellene való önvédelem, az ellene való hatósági intézkedés arányos volt-e. A határozott idejű ítélet alatt az ő élethez való jogát korlátozná a törvény.

A "nincs vesztenivalóm, király vagyok a börtönben" kemény legényeknek hirtelen lenne vesztenivalójuk, okuk a gyors alkalmazkodásra. És nem hiszem, hogy ehhez képest a kivégzés szükségességét reálisan be lehetne bizonyítani. Ettől más irányba eltérni viszont más életével való felesleges játék lenne, itt az elítéltre továbbiakban nem lenne miért hivatkozni. A gond azonban az, hogy az igazságszolgáltatási rendszer cseppet sem tökéletes. Az ártatlanság vélelme alapvető, elidegeníthetetlen emberi jog. És minden téves ítélet kapcsán felmerül az, hogy az ügyben a bizonyítás nem volt teljes.

Hogy egy korábbi ügyre mutassak: Egy 80-as IQjú rabló is tudja, már a rablás tervezésének kezdetén, nem minden rablás sikerül jól, egy rosszul sikerült fegyveres rablás könnyen együtt jár halottakkal. Mert az alkalmazott ugyan együttműködne, benne van a buliban, de a shopba belépő anyuka karján a gyerekkel már nem biztos. Amikor ennek ellenére fegyveres rablást tervez, akkor vált ő szándékosan veszélyessé más életére. Azt pedig, hogy ő többet ne veszélyeztessen más életét ezzel arányos tettekkel (amik az ő életét veszélyeztetik) lehet akár egyénileg, akár a közösség, az állam részéről megállítani.

A de ő csak rabolt, nem kívánta, hogy az rosszul süljön el, nem sokat ér. Kiváltképp nem akkor, ha utólag is segít az ügyben. Ha az ügyben elkezdené kimagyarázni, nem vállal felelősséget, kevésbé látható a megbánás, és ez alapján valószínű, hogy máskor sem tartaná tiszteletben mások élethez való jogát, akkor bizony ez döntő szempont lehet. Ezzel szemben aki lőtt annál lehet sok enyhítő körülmény. Millió és egy enyhítő körülmény lehet amit szintén mérlegelni kell.

De piszkosul nem erről szól a halálbüntetés kérdése. Hanem arról, hogy a világban a liberalizmus pár alapgondolatának követése már több embert ölt meg, mint a kommunizmus és a nácizmus együttvéve. Persze nem szándékosan, nem haláltáborokban, csak úgy a mindennapi életben. Az adott gondolat természetes és szükségszerű velejárójaként, szépen csendben. Mert ugye fontos alapgondolat az, hogy "addig terjedjen a szabadságom amíg más jogait nem sérti". Tényleg, gyönyörű gondolat. Kiegészítve azzal az eszmével, hogyy a választópolgár, a felnőtt ember felelős döntéseket fog hozni.

Ezeknek a felelős döntéseknek aztán remek példáját látjuk a közúton. Elvárjuk azt, hogy amíg más jogait közvetlenül nem sértjük, mehessünk. Csakhogy ez a határ a közlekedésnél, ami egy veszélyes üzem, meglepően éles határvonal. Ha átlépjük az már más életét veszélyezteti. És az aki azt mondja ő majd mérlegel, felelősen dönt, és kellő biztonsággal a határon belül marad közben sír, hogy ezt az éles határvonalat átlépve legyen egy kis tűréshatár. Ami már más jogait sérti, életét veszélyezteti de őt még nem büntetik meg érte. 

Pár százalék alapból, meg két mérési hibahatár, így amikor egy baleset során meg kellene állni, akkor a biztonságos megállás helyett mire a váratlan akadályhoz ér, még gyilkos erővel haladjon a járműve. És ugye a rosszul döntő ember autója is sokaknál a szabadság szimbóluma. Ha az állam elvenné az alkalmatlantól akkor "terjedjen addig az ő szabadsága, amíg más jogait nem sérti" alapon addig lehessen kamikaze amíg nem okoz balesetet. Ha pedig balesetet okoz: Volt rá biztosító, az út a rossz, a világ a rossz, de ő vezethessen tovább.

Felelős döntéseket hozunk. Ilyenre jó példa, hogy a lakosság jelentős része dohányzik. Ez is vezető halálok, de ugye a passzív dohányzás, amikor más füstjét szívjuk is durva. De ő felelősen fújja a pofádba a füstöt és nehogy már az ő szabadságát korlátozzuk.

Az igazság az, hogy vagy elmehetsz addig a határig ahol már másnak ártasz, más életét veszélyezteted, mert eddig terjed a szabadságod, de onnantól nincs türelem, nincs fokozatosság, nincs ejnye-bejnye, az áldozatodnak is joga van az önvédelemhez. Amikor az önvédelem jelentős része úgy működik, hogy az erőszak-monopólium miatt ezt közösen, az államon keresztül gyakoroljuk, akkor egy arányos és jogos önvédelem a te életveszélyes húzásodra reagálva irányulhat a te életed ellen is.

Ez a határ vékony, merev és nem lehet arrébb tologatni, mert a másik jogai, élete is fontos. Ja, hogy ismerjük el, hogy te nem fogsz felelős döntést hozni? Az 50-es táblánál nem fogsz 40-nel, vagy 35-tel menni, ha az a biztonságos? Nem teszed le a másik életét védve a cigit? Akkor az az alapfeltevés, hogy te felelős felnőtt ember vagy megdőlt, és az erre építő liberális értékrend egyik alappillérét rúgtuk ki.

Ez esetben helyet kell hagyni az államnak a fokozatos és humánus nevelésre, az első kisebb nevelő hatású büntetést már jóval az előtt kell megkapnod, hogy a másiknak ártanál. A határok persze lehetnek lazák. Mondhatjuk azt, hogy "dohányozni tilos" akkor is, ha nem okozna bajt a passzív dohányzás, de a másik rábólint, nincs aki látja, nem jelentenek fel, akkor nincs baj. Ha mégis elkapnak nem azt mondják: Te a másik életét veszélyezteted közvetlenül, ezzel arányosan lépnek fel... Hanem átlépted az első, a második, a harmadik figyelmeztetés határát 10.000 Ft bírság lesz. Vagy visszaesőként 50.

Akkor ki lehet tenni oda a 30-as táblát, ahova a liberális elvek szerint 50 kellene, mert az után már veszélyes, és 35nél még csak figyelmeztetést küldhetnek a trafi után, 40nél már jöhet a kis büntetés, és 50 már olyan sebességtúllépés lesz amit nem mersz megtenni. És észreveszed a stop táblát is. De itt már nem addig terjednek a határok míg mást nem veszélyeztetsz, hanem a bölcs állam, bölcs vezetésére bízod azt, hogy a biztonság érdekében széles, puha, az ütéseket tompító határmezsgyét szabjanak.

Ha nincs ilyen biztonsági mezsgye, akkor ha a potenciális áldozatok védelmében indokolt lehet ölni, akkor az államnak ölnie kell. A határokat nem a "még több bűnt lehet komoly következmények nélkül megtenni, mert ebből még csak figyelmeztetés lesz" alapon ártatlanokat veszélyeztetve lehet felpuhítani, hanem sok esetben "idejében kell tiltani még akkor is, ha a súlyos büntetés és annak az oka még messze van".