Ha újságíró lennék... Az ITI ügy margójára

Ha én újságíró lennék, lenne időm a postokat még egyszer átolvasni, vagy kétszer talán háromszor is. Sőt egy felolvasó programot elindítva idegenül hangzana minden helyesírási hiba, így nem csak a szép piros hullámvonalra hagyatkoznék. De ami még fontosabb: Nem csak szolgai módon átvenném a híreket, hanem végeznék némi úgynevezett újságírói munkát is. Az elmúlt hetek alatt javarészt rendeződött az együttes helyzete. Addig sok dolgot egy újságíró megírhat, egy másod-harmadkézből szerzett információkkal rendelkező blogger nem: Az innen-onnan a zenekar környezetéből hallott információk ugyanis nem feltétlenül jelentik a  teljes  igazságot, és nem is feltétlenül pártatlanok. 

De vannak dolgok amik tanulságot jelentenek. Az egyik az, hogy ennek a történetnek nem azért volt 4 oldala, mert 4 ember zenélt a zenekarban. Hanem azért, mert bizony amikor a színpadról felemelkedik a függöny annak is 2 oldala van. Az egyik oldalon a rajongók, a másik oldalon azok akik fellépnek. Ismerős kép ugye? A rajongók sorához persze hozzá lehet tenni mindazokat akikkel szemben valamikor ott állt a zenekar és ígért nekik valamit. A koncerthelyszínek tulajdonosai, a szponzorok, a partnerek. 

Nos lépjünk egy kicsit tovább, hiszen a zenekar "kettészakadása" kapcsán is látunk 2 csoportot. Szóval akad az aki meglepte a többieket, és azok akiket meglepett az ITI 9/11-e. A nézőtéren lévő rajongókkal együtt ez már 3 csoport. A negyedik csoport pedig azokból állt, akik új tagként belementek valamibe, elkezdtek próbálni, és jött ez a pár hét ami alatt rendeződni kezdtek a dolgok.

Azt hiszen a rajongók, támogatók, partnerek is döbbenten nézték a szakítást. Sok partner szemébe nézett az együttest menedzselő tag, kezet fogott egy koncertre, mintha jönne a megszokott koncert. Közben ő már a többiek és a szponzorok háta mögött próbált az új tagokkal. De a Facebookos portok, események is a szokott buli ígéretét hordozták. Piszok sok rajongó érezheti magát becsapva ez után, bárhogy is lesz. És amikor az egyeztetés, a jogi hercehurca miatt nem jó kifelé beszélni, míg mindenkivel (partnerekkel, szponzorokkal, stb) nem tisztázódik a helyzet, majd egy hónapnyi információs vákuum után nehéz lesz azt kommunikálni: Nem mi vagyunk a hunyók, hanem ő.

A történetnek erről a vonzatáról az itt sejthető inkorrektségről lehetett volna idejében írni. És azt hiszem amikor valaki megjegyzi: A Kistehén után az ITI-re váltás tiszta volt, ez a kavarás, a helyzet nem ennyire tiszta, miért nem lehet most is új néven, ki-ki a baráti körével? Egy békés megegyezés esetén lehetett volna. De ugye itt nincs békés megegyezés. És sok részlet partnerek felé való kommunikációja semmiképp sem egyszerű.

És akkor még olyanokról ne is beszéljünk, hogy a webshop kapcsán minden vevő helyzete érdekes lehet. A banda nem egy cég, a védjegy nem volt bejegyezve, a webshop mögött pedig ott kell, hogy legyen legalább 1 cég. Vagy 2. De nyilván nem a webes cég volt a döntő, hanem az akivel a vásárlók szerződést kötnek. Könnyű megtippelni: Ez bizony a korábbi menedzsmenthez kötődik. Sokan azt mondják "minden szponzor is". Csak úgy látszik aki a webet adta az mégsem (ezért itt jelentkezett először a csapat) és jön a "ki mihez nyúlhat hozzá" kérdése. Persze van aki úgy gondolja ugyanez az ember az "ész" a csapatban. Más pedig rámutat, az ő érettségijével szemben van a csapatban akinek diplomája van. 

Kezdjük érteni, hogy a közgazdászokat gúnyolni, hatdiplomás közgazdászt egy zenében emlegetni más "érettségizett zenészként" és más az adott tudományterületen szerzett diploma birtokában. A színpadon hozott karakter a show része, ki kell találni. De pl. bármely tag pótlásánál nem elég azonos hangszeren játszani, a karakter szerepére is alkalmasnak kellene lenni. Ellenkező esetben nem jó a buli. Akik azt mondták ők négyen az ITI máshogy nem lesz igazi többnyire a karakterekhez ragaszkodnak. Sőt mi több, ennek a karakternek valamennyire őszintének kell lenni. És persze minden felsőoktatási intézményben meg voltak azok akik nem leendő diplomásnak, hanem rocksztárnak néztek ki, ez a természetes formájuk és "ki sem nézed belőlük, hogy értelmesen megszólalnak". Aztán összejött pár jobb érdemjegy.

És itt érünk vissza ahhoz, hogy ő sejti, hogy sok felelőtlen ígéret tovább rontana a helyzeten, sok kimondott vád, magyarázat azonnal pereskedéshez vezetne, mert rontja a másik oldal jó hírnevét. Amit újságíró derít ki azt viszont, ha a tényeknél marad, könnyen leírhatja. És persze azt is, hogy ha nem feltétlenül marad meg a két fél között a beszélőviszony az inkorrektség okán, akkor sajnos az "új név, a jogdíjakról majd békében megegyezünk" nem állapot.

És persze felmerül az "a mi nevünkben ne legyenek inkorrektek", a "velem szemben ennyire ne legyenek inkorrektek" kapcsán az is, hogy hirtelen elvi kérdés lesz a név és számos más körüli konfliktusban az igazságot érvényesíteni. Viszont a végtelenségig nem lehet folytatni a harcot, mert utána nem sok maradna, és a rajongók innák meg a levét. Azaz előbb-utóbb mindenkihez eljut az adás, hogy "jobb megegyezni". És meg is született a megegyezés. Ami akkor lehet békés, akkor működhet, ha mindkét oldal elégedett lehet vele. És ebben az esetben nem is jó a másikra mutogatni.

Többet csak akkor lehet megtudni, ha azt nem a zenekar tagjai mondják el, hanem az újságírók derítik ki. Meg lehet nézni cégneveket, feltételeket, de utána lehet járni milyen üzleti és  egyéb viták lehettek amiket az egyik vagy másik oldal emberileg, üzletileg vállalhatatlannak tart, és zenészként sem adja hasonlóhoz a nevét. Itt nem a politika, a gyorsabb versenytársak és az azonnali információra éhes olvasók lehetetlenítették el az oknyomozó újságírást, hanem a lustaság.

És igen: Felmerül a védjegybejegyzés ügye. Amire az újságíró az első percben találhat rá, amikor tisztázni akarja, akkor most kié is a név. Felmerül az, hogy ott is kicsit az "ami közös, az az enyém" magatartás merül fel. Pár meglepetés akörül is. És persze a 9/11 kapcsán az "1 marad 3 megy" és nincs egyeztetés, meglepetés van helyzet is az "ami közös az az enyém" helyzetre mutat. Az utóbbi kapcsán a rajongók, partnerek sok szempontja új, de ugye sejthető, hogy mindennek előzményei is lehettek. 

Persze a 9/11-es történteket senki sem sejtette előre, nehéz lett volna "pont ezt kitalálni" és mást már láttak. De valószínűleg 7 év alatt aminek egy részében többet látták egymást az együttes tagjai, mint a saját családjukat, megismerték egymást. Ha a vitában inkorrektség is felmerül, és sokan azt látják feléjük rajongók felé, a koncert szervezők a partnerek felé valaki a hagyományos formációt ígéri, de titokban mással próbál és a koncert előtt tervezi robbantani a bombát, akkor egy történetet látunk a bizalomról.

Sok mindent együtt hoztak össze, de akiben megbíztak azt állították sok szempontból középre, és ezt a színpadon is hangsúlyozták. Ebben számos csalódás van. És ez nem az a helyzet amikor "csak úgy" ráhagynák több év munkáját arra, akiben csalódtak, és mosolyogva lépnének tovább, hogy a nevükben is kicsit átejtették a közönséget. Ezért is kell ITIként folytatniuk. Még akkor is, ha sok minden nem lesz ugyanaz. Mert az "újonc" aki kapcsán a hangszer is megmarad nehezen lesz annyira vezető karakter, mint az aki kikerül a képből. Profi managementtel nem lehet előadni azt, hogy a banda melyik tagja hoz össze mindent. A karakterek megváltoznak. Hogy ez hogyan hat a showra? Hamarosan megtudjuk.