BTK 79. § A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

BTK 80. § (1) A büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

BTK 82. § (1) A büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne.

Nem vitatom azt, hogy a kődobálás, a Molotov koktél és számos más dolog személy elleni erőszak. Ha pedig az ilyen személy elleni erőszakkal államra, állami szervre akarnak nyomást gyakorolni, mondjuk a kormány lemondását követelik, akkor a tényállást rá lehet húzni. A terrorcselekmény ilyen definíciója nem új, és számos korábbi megmozdulásra is ráhúzható. Szerencsére a tényállásszerűség, ami valóban így lehet értelmezhető, nem elegendő a bűnösséghez. Ahhoz bizony nem árt a társadalomra való veszélyesség is. Ha pedig ez nem lenne elég, az adott cselekményt csak szándékosan lehet elkövetni.

Az elkövetők szándéka pedig könnyen lehet, hogy döntően figyelemfelhívásra vonatkozott. Ha a szándékuk nem arra irányult amit az ügyészség mond, arra még eshetőleges szándékuk sem volt, akkor ugye nem állna meg a bűncselekmény. Az ott leírt dolgokat kell szándékosan elkövetni. Sőt úgy is gondolhatták, hogy sok tüntetés általában ilyen, ez elfogadott, nem veszélyes a társadalomra. Ha pedig a tettük társadalomra való veszélyességében ilyen mértékben tévednek és erre alapjuk volt, akkor a tévedést, mint büntethetőséget kizáró okot is kellene vizsgálni. A beszűkült tudatállapot milyen mértékű pillanatnyi elmezavart jelentett?

De van egy másik dolog is ami eszembe jut: Ha az előtt eláll a cselekmény folytatásától a terrorista, hogy a tettéből súlyosabb következmény származna, akkor a büntetése korlátlanul enyhíthető. Az eredményért annyiban terheli felelősség amennyiben azzal, annak lehetőségével tisztában van. Ő pedig alapos okból, a nemzetközi közösség jelentős részének megtévesztő magatartása okán, joggal hitte azt, hogy neki ott átjönni joga van, a határ átlépése, áttörése ebből a szemszögből nézve nem súlyos következmény. Nem számolt azzal, hogy ebből súlyos jogsértés lehet.

Az átjutástól együttműködött, és anélkül tett le a cselekménye folytatásáról, hogy miatta bárki megsérült volna. A zavargás közben más miatt lehettek sérülések, amikről ő nem tudhatott, de azok nem is a tette részei. Sőt a vallomása szerint a célja éppen a súlyosabb következmények elkerülése, mérséklése volt. Hogy fenyegetett, vagy a tömeg és a rendőrök között közvetített, a többiek várható viselkedéséról szólt? 

Az, hogy mit mondott, hogy követ dobált, hogy ott voltak követelések sok kérdésre nem ad választ. Ebbe még akár felmentő ítélet, akár a korlátlan enyhítés lehetősége benne lenne. Ha ezek mindegyikét ki is zárjuk és ki kell mondani, hogy ez alapján a tényállás alapján kell elítélni, nincs se büntethetőséget kizáró ok, se korlátlan enyhítés lehetősége, akkor is vissza kell gondolunk a post bevezetőjére.

Ezen az alapon akár 5 év is belefért volna. Nem 10 év a kiszabható minimum. És nem látom azt, hogy mi az amit a 10 év elér, amit az 5 nem. Nem hiszem, hogy a 10 év igazságos lenne, vagy akárcsak arányos a társadalomra való veszélyességgel. Azzal, hogy igazságtalannak tűnik, a "drasztikus" iszlámellenesség akár "igazi terroristák" figyelmét is felkeltheti. A büntetés célja ennek a megakadályozása is. Érzésem szerint az 5 év ebből a szempontból jobb, mint a 10 év.

De nem csak az ilyen bűncselekményt kell megelőzni, hanem sok mást is. Ehhez fontos azt tudni, hogy a bűncselekmények elkövetői érezzek, hogy egy súlyos bűncselekményért súlyos büntetést kapnak. Ehhez pedig fontos azt tudni, hogy más bűncselekmények elkövetőihez képest mennyire szigorú a büntetés.

Ismerjük a volt barátnő nemi szervét lúggal leöntő orvos esetét. Sokan keveslik a büntetést. Mások rámutatnak: Más maradandó sérülést, ami ugyanúgy kegyetlen, ugyanúgy egész életet tönkretesz sem büntetnek jobban. Nem lehet azt mondani, hogy egyik vagy másik ember között különbséget teszünk. Az sem, hogy "kinek, mi, mennyire fontos" kérdésben kívülről azt mondjuk: Az ilyen sérülés márpedig fontosabb mondjuk a vakságnál. Talán, kimondva az életveszélyt elérhető a 8 év. Ellenkező esetben az 5 év merül fel a sok súlyosbító és minősítő körülmény miatt. Bűnhalmazat kapcsán valamivel több. 

Oké, ha emberölés kísérlete sok minősítő körülménnyel jönne akkor lehetne ott is 10 évnél hosszabb, akár életfogytig tartó szabadságvesztés. Csak ehhez egy dolgot kellene bizonyítani: Nem bízott az elkövető az áldozat életben maradásában. A sértett jogi képviselője, a NANE bármit elmondhat. Csak éppen az a gond: A maradandó sérülés okozásának (az akkori szenvedést mérséklő szer mellett) éppen az az értelme, hogy "hosszú időre tegye tönkre az áldozat életét". Azaz a cél mindenképpen az áldozat életben maradását is feltételezi. Aki ott gyilkossági kísérletet akarna kimondatni, arról kénytelen vagyok azt feltételezni: Nem zavarja, ha a bíróság előtt hazudni kell, hogy valakit jobban büntessenek meg.

Gyűlölet, bosszúvágy az amire a törvény aljas indokot mond. Az igazságtétel vágya pont az igazságra törne. És maradna a vád a testi sértés valamely formájánál. Akkor viszont a 10 év nem játszik. És be kell látnunk azt, hogy az a bűncselekmény súlyosabb volt, veszélyesebb volt a társadalomra a megafonos, kődobáló terrorista tetténél. Ha azt üzenjük a társadalomnak, hogy "két ilyenért is kevesebbet kapsz, mint egy megafonos kődobáló hőzöngő", ez csak ejnye-bejnyét ér, az egy borzasztóan rossz üzenet, ami másokat hasonló bűnök elkövetésére sarkallhat.

Az arányosság, fokozatosság sokkal fontosabb, mint az, hogy érzelmi alapon súlyos "kellően szigorú" büntetést szabjanak ki a bíróságon. Ez a 10 év viszont ezzel az arányossággal megy szembe. És ahhoz, hogy ne 10 év legyen, hanem 5 és jóval kevesebb legyen a probléma, a bírónak minden lehetősége megvolt. Elég lett volna annyit mondani: Hogy a büntetés másképp túl szigorú lenne. Már csak az arányok és a józan ész miatt is.

De érzésem szerint a hasonló "megafonos terroristák" esetében bőven elég lenne a megelőzéshez az is, ha kimondanák: A tettük veszélyes a társadalomra. Pontos és precíz indoklással arról, hogy hány féle okból veszélyes. De kimondani: Ezt nem tudták, tévedtek, azt hitték a tettük nem veszélyes a társadalomra. Ezért a tettért nem büntethetők. A határzáron való átjutásért igen. Igazságossághoz, arányossághoz is. Később pedig már hasonló esetekben a mostani ügy visszhangja szólna a tévedés ellen. Így a súlyos büntetés lehetőségének a visszatartó ereje is meglenne.