A PISA teszt kapcsán az eredményeket nem lehet nem látványos bukásként értékelni. Olyan bukásként, ami kapcsán mindenképp fontos a felelősöket megnevezni és távol tartani az oktatás közeléből. Ebben mindenki egyetért. Csak sok baloldali "FideSS"-ezik, míg a jobboldal másra mutogat. Azt kell mondanom, érdekes kérdés ki az aki tud számolni. Mondjuk legalább alapműveletek szintjén. 9-1=8. 2016-8= 2008. Ilyen szinten. Vagy egy egyszerű szövegből felismerni, hogy ezekre a számításokra szükség van. Hogy miért? Teljesen egyszerű:
Számos változás felmenő rendszerben működik. Akik idén 9. osztályosként megírták a tesztet azok 2008-ban voltak elsősök. Őket a felmenő rendszerben bevezetett változások az általános iskolában azóta nem érintették. Az alapvető készségeiket írás, olvasás, szövegértés, számolás terén ők is az általános iskola első pár osztályában szedték fel. A később megtanult lexikális tudást is mérő TIMMS teszttel szemben (amin nem volt rossz a helyzet) itt az első pár év eredménye az ami igencsak hangsúlyos. Azaz a későbbi változások ezen nem sokat tudnak javítani.
Ez következik abból, hogy 9. osztályosok írják a tesztet, sok változás felmenő rendszerben van, stb.
Aki 2008-ban volt elsős, az sem a 2008-ban meghozott szabályokból, akkor íródó tankönyvekből tanult. Hanem itt van egy kis átfutás. Mert a tankönyvnek el kell készülni, azt meg kellett ismerni, meg kellett rendelni. Számos döntés, tankönyv írás, a probléma elemzése 2006-2008 időszakot érinthette. Hogy is hívták akkor a miniszterelnököt? Az illetékes szakminisztert? Az államtitkárokat? Ugye mindenki meg tudja válaszolni minimum Wikipedia segítségével. Jaj, de nehéz szöveges feladat.
Emlékszem én arra, hogy ebben az időszakban az oktatáspolitika egyik sarokköve volt, hogy a kicsiknél, azokon az évfolyamokon, amikor ezen kompetenciák, készségek megalapozása, kialakítása hangsúlyos folyamat ne nagyon legyen buktatás, sok negatív visszajelzés. A gyerek legfeljebb cipeli tovább azt a hátrányt, hogy ha nem tanult meg rendesen olvasni, számokról, számolásról rossz képe van, akkor az élet minden területén hátrányt szenved.
Mivel később hiába buktatják őket, akkor nem ez a tananyag, ezért ezeket a hiányosságokat behozni igen nehéz lett volna. A felmenő rendszerben bevezetendő változások miatt túl nagy változást hozni kb. lehetetlen is lett volna. Az elmúlt években az oktatáspolitikai reform kapcsán sokszor hangzott el az érv: Ilyen reformokat nem közepes oktatási rendszerrel rendelkező országoknak ajánlanak, hanem ez a pocsékból csinálna közepest.
Sokszor jegyeztem meg, hogy a korábbi jó eredmény helyett, egyre több a funkcionális analfabéta. Az az oktatási rendszer ami mellett nem javul, hanem romlik az ország helyzete az pocsék. Sokszor jegyeztem meg, hogy az egységesítés sok szempontból valóban baj, de a rossz eredmények kapcsán minden érdekelt elmondja azt is, hogy az iskolák közötti egyenlőtlenség is gond. Így az iskolaváltás, sok tapasztalatcsere is nehéz és sok más gond van.
Vészféket húzni, mozgólépcső vészleállítóját megnyomni nem csak parasztság, hanem balesetveszélyes, komoly fennakadásokat, károkat okoz. Aki ilyen drasztikus lépéshez nyúl indokolatlanul, annak sokan azt kívánják: "szarjon sünt". Hosszú időn át komoly kérdés volt az, hogy a kormány aki az oktatásban a vészféket húzta meg egy huligán volt, aki indokolatlanul veszélyeztet másokat, vagy a vészfék húzásban igaza van. Esetleg abban is, hogy akik mentek volna tovább azokra nem túlzottan hallgatott. Esetleg pár kis előrelépést is összehozhat. Az érdemi vita a vészfékről szólt.
Ha abban az ütemben ahogy most zuhan az eredmény eljutunk oda, hogy a most tesztet kitöltőkből lesznek szülők, a gyerek otthon ezt a szintet látja, ehhez kap otthon mintát, támogatást. Pár mostani diákból tanár lesz, és ez a trend akár gyorsulva, fokozódva folytatódik, az ott a szakadék. Ami teljesen tönkreteszi az országot. Lehet azt mondani, hogy több pénz kellene az oktatásra. Jobb szakemberek. De mire nem? Elárulom: Még stadionokra is többet kellene költenünk. Sőt Felcsútra is.
A kérdés a vészfék és a drasztikus irányváltás megalapozottságáról szólt. Elnézést, de ki kell, hogy mondjam az ilyen példátlan mértékű romlás az eredményekben, miközben mások javulnak bőven elég okot adott a vészfékre. Most egy pillanatig sem szabad azt hinnünk, hogy az lenne a cél, hogy látványosan fejlődjünk. Az a cél, hogy ezt a szabadesést megállítsuk.
Az igazán nagy baj az, hogyha erre talán képes is a kormány vészfékrángató politikája, nem látom a víziót, a célt, hogy milyen oktatási rendszert szeretnénk, miért kell küzdeni, merre kellene fejlődni. Ha nincs olyan közös cél ami az építkezés szakaszában pártállástól függetlenül összefoghatná a szakembereket és ami elérné, hogy javítani lehessen, akkor a vészfékezésen túl nem sokat tudunk tenni. A vészféket használva motor helyett pedig nem lehet sehova eljutni.
A kormány pedig érthető okokból nem kezdte látványosan megmagyarázni az eredményeket. Az, hogy ezek a gyerekek elsőben, másodikban nem tanultak meg olvasni, nem az ő saruk. Hogy amíg Gyurcsány az iskolák közötti különbségeket a legnagyobb botránynak mondta ismerős volt a helyzet: A tehetős jó helyzetű "elit helyre" ment, azt az iskolát pár verseny iskolának járó díja, a helyi alapítvány is erősítette az elit helyet. A többi meg? Futottak még kategória.
A mérés az átlagot méri. Érdekes lenne megnézni milyenek a leszakadó iskolák. Mik azok amiket uniformizálással kell felhozni, miért is lett ez fontos. Mert ott az eredmény még a most mért durva visszaesés által sugalltnál is rosszabb képet mutatna.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.