Konzultálunk, konzultálunk

Én is ismerem a Nemzeti WC Papírt Konzoltációt. Mondjuk úgy megjön a levél, iktatom is szépen gyorsan a kukába. De erre nem az az okom, hogy nem hiszem el, hogy a kormányt érdekelné az álláspontom. Hanem sokkal inkább az az okom, hogy álláspontom kommunikációjára a Nemzeti Konzultáció biztosan nem a megfelelő eszköz. Két hasonló szép kérdőív is jut eszembe: Az Alaptörvény megalkotásakor küldött, és az Internettel kapcsolatos. És bizony az elsővel kapcsolatban sokszor mondtam el: ott volt az alaptörvénnyel foglalkozó képviselők elérhetősége is. Én pedig levelet írtam például. 

És azt is tudom, hogy ami a korábban kommunikált koncepcióban nem volt benne változás, de én kértem, annak egy része az Alaptörvényben köszönt vissza, és tisztességes választ kaptam a kérdéseimre is. Csakhogy a Nemzeti Konzultáció kérdőívei kapcsán esély sem lett volna arra, hogy egy részletesebb vélemény a gépezeten átjusson, mindent a felelős döntéshozók olvassanak el, és érdemben reagáljanak rajta. A nemzeti konzultáció ugyanakkor nem közvéleménykutatás, hanem egy kísérlet a párbeszédre, ahol a kormány is állít valamit, és kíváncsi a saját választóinak a reakciójára. Mert tőlük ered a legitimációja, és mert ezt a tábort megtartva tud tovább kormányozni. 

Ez a reakció dönti el, hosszútávon van-e Magyarországon arrafelé út. Párbeszéd. De nem egyenlő feltételek között. Az egyik fél egy határozott véleményt közvetít, a másik halk szava elveszik a statisztikában. Viszont azokat a szimpatizánsokat méri akiket a kormány megszólított. Ha kitöltöd az már jó, nem a válaszra, hanem a kitöltési hajlandóságra mutatnak. Irányítottak a kérdések így a válasz kicsit egysíkú.

Viszont a korábbi módszer, az e-mail nem mindig működik. Például a civiltörvény ügyében sem. Eleinte nem értettem miért jött a szokottnál kevesebb válasz. Utána láttam a felhívást: mindenki írjon ugye levelet. Sokan az összes országgyűlési képviselőnek címezték. Szép, jó dolog ez: De ha az összesnek címzed, akkor sem valószínű, hogy mindenkitől választ is kapnál. Válaszoljon a másik. Gondold csak el, hogy amikor egy képviselő megkap egy csomó levelet, hiszen sokan az összes képviselőnek írtak, mi fog történni? Nagy valószínűség szerint a következőt látja: 

• Ha egyéniben indult, a levelek többsége nem az ő körzetéből érkezett. Kéretlen, nem rá tartozó levélszemét. 
• Ha pártlistán indult, jó esély van rá, hogy szakpolitikus, a téma pedig nem az ő szakterülete. Irreleváns, kéretlen, nem rá tartozó levélszemét. 

És megoldják azt, hogy a "civilspam" menjen a kukába. Amikor a más ügyben átmenő levél után felhívod a képviselő figyelmét, hogy a civil törvény ügyében is írtál neki, akár meg is köszönve a tevékenységét, mert ugye a civiltörvény hatása alá esik mondjuk:

• UNICEF akinek tavalyi botránya kapcsán volt velük konfliktusom.
• A szerzői joggal foglalkozó, kiadói érdekvédő szervezetek
• Nemi szempontból diszkriminatív törvényt sürgető feminista szervezetek egy részével adott az ellentét.

Három olyan kör amivel szemben képviselőhöz fordultam. Ugye kezdjük érteni, hova vezet ez? Én megköszöntem csak a közbenjárást. Más viszont pro és kontra szavazza meg, ne szavazza meg kapcsán olyan képviselőt is spam áradattal ajándékozott meg, aki nem őt képviseli (más körzethez tartozok) a kezelhetetlen civiltörvény miatti spam ellen kitalált szűrő pedig elvitte az én levelemet is.

Utólag persze elnézést lehetett ezért kérnie, mert ugye nekem pont válaszolnia kellett volna. Én pedig tudom, hogy ennyi levél mellett érthető, hogy nem tette meg. De kicsit olyan a kéretlen levelekkel, más körzetből elárasztani a postaládát, mint síppal menni a párbeszédre: Te sem mondasz érdemben semmit, de legalább a másik lehetőségét az értelmes szóra önhatalmúlag, erőszakkal korlátozod. Ezek után miért tartanálak téged a demokrácia, a szólásszabadság elkötelezett hívének?