Én sem vagyok mindenből jó. Csak amikor tanultam, ha valaki nehezen tanult meg írni akkor nem azt mondták, "fiam diszgráfiás vagy". Hanem, hiába tanúsítod a diszgráfia olyan pozitív tüneteit is, mint a nagyobb rendszerek gyors átlátása, szóval nem csak panaszkodsz, felmentés erre nem járt. Oké. Ha diszlexia lett volna, akkor az orosz kimarad. Alexandra fiatal csinos lány, az ember látja a vele készült videót, és megsajnálja: Jaj, ne bántsák szegényt. És én sem tudom azt mondani, hogy ő lenne a hibás. Az Index videoja remekül hat az érzelmekre, csak éppen a probléma nyilvánvaló elemeivel nem kezdenek semmit.
A video kapcsán megtudjuk: Az érettségi előtt lett megállapítva a baj. Ekkor már nem lehet bepótolni azt a tudást, amit másodikban kellett volna megszerezni. Ötödiktől járt különórákra. Az alsós tanítónéni úgy szabadította rá a tanárokra akik felsőben tanították, hogy nem volt meg semmi alap amire építkezni lehetett volna. Egyszerre alapozni és a következő közeli dolgozatra felkészülni, megpróbálni valamit használni más tantárgyakból sokszoros feladat. És emlékezzünk: Olyan emberről van szó aki amúgy gyengébb matematikából.
Ha a másodikban megszerzendő alapok hiányoznak valakinél, így az erre épülő összes többivel baj van, azt már nem oldja meg a "kap még egy évet, buktassuk meg ötödikben" megoldás. Pláne nem a 12. évfolyamban való buktatás.
Érdekes megnézni Alexandra válaszát. Nem érti az indoklásban az egyszerű összefüggéseket sem, nevet, stb. de elmondja sok gyereket csak a pozitív visszajelzésekkel lehet motiválni. Ha ez rögzül mi lesz vele felnőttkorában? Mi lesz akkor, amikor a munkaerőpiacon kell megfelelni?
A "jaj, ne bántsd szegényt, mert érzékeny lány" alapon addig-addig óvták a kritikáktól, talán később is kezdte az iskolát ne legyen nehéz dolga, amíg ötödikben már lehet, hogy késő volt ezt behozni. De ötödik osztályban sem arra tanították fogadja el saját magát, és találjon meg olyan hivatást, ami kapcsán ez nem okoz gondot, és amit választva jól is kereshetne. Nem, neki is jár ugyanaz a továbbtanulás.
Csak ha nem megy a matek, ne foglalkozzon pénzzel. Már egy pénztárosi állás is gond lenne. Irodai munkák jelentős részénél is előkerül annyi matek ami már akadály. A tudomány szinte bármely területén előkerül a statisztika, stb. kapcsán. Grafikusként is kell a geometria, és mögötte a matek. De egy fotósnál is. Legyen belőle éhbérért dolgozó diplomás vécépucoló, mert akkor nem látják őt kevesebbnek, csak milyen gonosz a rendszer. És biztos szexizmus, hogy sok esetben az általa is megnézett állásra felvesznek egy férfit, aki viszont tud számolni.
Amikor később megy egy gyerek iskolába, akkor sokszor elveszik tőle azt a lehetőséget, hogy ha kell évet ismételve megszilárdítsák az alapokat. Amikor az alsós tanítónéni végigtolja az első négy osztályon, mert jaj szegényt ne buktassuk meg, akkor behozhatatlanná lesz a hátrány. És az sem segít, ha később kitaláljuk "neki is megvannak a papírjai vegyék fel női kvótára". Mert nem fog teljesíteni, és örülhetünk, ha ezen nem életek múlnak.
Amikor családon belüli erőszakról van szó, sokszor hivatkozok CDCre, orvosi szaklapokra, amik bizony arról beszélnek egyáltalán nem igaz a férfi elkövetők és a női áldozatok túlsúlyáról szóló feminista érvelés. És a férfiak agresszivitását kimutató kísérlet módszertani hibáját (mindig férfi elkövető férfi áldozat, női elkövető női áldozat volt benne) kiderült a férfi nem agresszívabbnak mutatkozik a kísérletben, hanem üthetőbbnek. Mert megtanultuk, hogy jaj ne bántsuk a nőket, mert érzékenyebbek.
A jaj ne bántsuk, ami nőkkel és gyerekekkel szemben természetes reakció mellett ott van a fiúk felé a "légy férfi, küzdj meg vele", ő üthető, tőle elvárjuk, hogy viselje a csapásokat. Amivel bukhat, kap új esélyt. Közben elvárjuk, hogy legyen meg az alapja, küzdjön meg a jobb jegyért, a jobb állásért, az előléptetésért. És a "jaj ne bántsd" után, hogy ő áldozat és panaszkodjon éppen ugyanúgy rögzül, mint a "küzdj meg vele". Nem minden fiú kapja meg ezt a segítséget a babusgatás helyett, nem is mindenkinek kell...
Aki nem tanulta meg a következményeket, mert "ne bántsák szegény lányt", "ne bántsák szegényt, mert még gyerek" és nem tanulta meg, hogy sokszor nincs igaza, hogy sokszor ő árt másoknak, abból lesznek az olyan öntörvényű emberek akik hozzáállása a politikához, gazdasághoz, bármihez a "más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát sem" mondással jellemezhetőek, olykor erőszakosak, a vitapartnert kiröhögik, bunkók.
Ezért szoktam mondani: Az ilyen nem tehet róla, a neveltetését (szülők, iskola) nem ő választotta. Ezt már később kijavítani kb. lehetetlen.
A megoldás? Egyfelől a "jaj szegény" helyett odafigyelni a gyerek hosszútávú érdekeire is. Másfelől elvárni a tanítótól, hogy ne az "átengedem követelmény, küzdjenek meg vele a felsőben tanító kollégák" alapon kezelje a helyzetet, hanem követelje meg a diákoktól, hogy legyen meg a következő évekhez szükséges alap tudás. Mert, ha nincs meg és ott esélyük sincs behozni az már nagy bajt jelent.
Ja, és ha már délután is ott az iskola, ott kell lenni, akkor van ott olyan pedagógus aki, ha kell, már elsőben is azt mondja X vagy Y nem játszhat, nem csak vigyáznak rá, hanem felzárkóztatják.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.