Németország választott. Van aki azt hangsúlyozza ki, hogy Merkel kritikus Orbánnal szemben, van aki azt mondja EU szinten egy párt tagjai. Van aki azt mondja el, nem lett meg a lázadás éve amit Orbán emleget, van aki azt mondja mind CDU / CSU, mind a volt koalíciós partnerük rekord gyenge eredménye is rámutat a lázadásra, és kényszerhelyzetbe hozza Merkelt. Hiszen amikor azokat a szavazókat kell megnyerni akik szerint Orbánnak igaza van, akik szerint Orbán szinte hős, akkor a CDU is kénytelen változtatni a politikáján. És a mostani kormánykoalíció minden, csak nem stabil. Egy kormányválságnak pedig az AfD lehet a nyertese.

De amikor a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi fölény alapján mérhetetlen arroganciával tudott fellépni a német politika, az egy döntően más helyzet volt. Új helyzet van az USAban, új helyzet van Németországban, és hiába ünnepelték azt, hogy sem Ausztriában, sem Franciaországban nem nyert a szélsőjobb, elsősorban ellenük kell versenyezni. És egyáltalán nem lehet vélt felsőbbrendűség alapján arroganciával lesöpörni egy csomó alternatívát amit tegnap még le lehetett. Mind az országon belül viták, mind pedig Európa problémásnak mondott államaival való viták során vissza fog ez ütni.

És nem, nem elsősorban arról van szó, hogy Magyarország és Lengyelország kapcsán mi lesz. Elegendő lesz azt mondani, hogy bizony a görög és az olasz gazdasági problémákhoz a német gazdaságpolitika és a német arrogancia is hozzátett. Hogy akkor nem szolidaritást láttunk a németek részéről. Hogy a kétsebességes Európa azért merül fel, akár Görögországot és Olaszországot is elfeledve, mert ezek az országok sem tudtak felzárkózni, mert az ezt segítő transzferek során ott kell látványosan építeni sokszor ahol a fű se nő, ez ott sem tudott hatékony lenni, viszont megvásárolja sok ottani politikus, döntéshozó szavát.

A zöld koalíciós partner persze hallhatja, hogy ez a megoldás bár egyesek hatalmi ambíciójához jól jött, de oda az ökológiai lábnyoma kellemetlen. De az értelmetlen látszat szolidaritás a menedékkérők felé is érdekes következményekkel jár. Hiszen amikor nem az első biztonságos országból kérik, hogy hivatalosan jöhessenek, hanem embercsempésszel vagy mással jönnek bujkálva, akkor nem fognak vigyázni például a védett természeti értékekre. Ennek zöld utat adva, ebben segítve a menekült is kiszolgáltatottabb az embercsempészeknek, a tranzit országnak is nagyobb a terhelés és senkinek nem jó.

Ehhez pl. elegendő lenne egy olyan határozat, hogy az EUn kívüli munkavállalók alkalmazásánál, az ilyen esetben kiadott vízumok, tartózkodási engedélyek, stb. kiadásánál előnyben kellene részesíteni a menekülteket bármely háborús konfliktussal érintett területről. De aki már az érkezésekor sem akar semmilyen helyi törvényt betartani, nem is az első biztonságos országot keresi, azt nem ismerjük el menekültnek, nem kap semmilyen segélyt. 

Hogy a szolidaritás, és az európaiság ott kezdődne, hogy a Franciaország, Németország nem minden intézményért meg akar harcolni, hanem sok mindent oda helyezünk ahol erre gazdaságilag szükség van. Ilyen közös feladatok a menekült kérdés, de nem csak arabok felől, hanem mondjuk Ukrajnából is. De éppen így közös feladat lenne jelentős részben a környezetvédelem. Amihez nem csaló dieselek kellenek és nem egy olyan német állam ami ebben cinkos. Hanem az, hogy az ezért felelős EUs szervezetek olyan országban működjenek, olyan országban termeljenek GDPt, ahol az ilyen gazdaságfejlesztésre szükség van. 

És nem várható el sem Görögországtól, sem Olaszországtól, hogy vigyen el minden balhét, az ottani fontos cégek, bankok bukhassanak, ha pl. a VW ügyben sincs teljes felelősségvállalás. Ha a cég rosszhiszeműen járt el, megvolt a hibás teljesítés, és az átalakítás is valamilyen "tradeoff" sosem lesz olyan amit az ügyfél venni akart, akkor az érintett autókat egytől egyig vissza kéne vásárolni, és a csaló cég miatt összeomlana a német gazdaság. Szóval a "kedves német zöldek, ugyan már a szándékos csalásért, környezetkárosításért valaki vállalja a felelősséget" igen érdekes üzenet. Ha ugyanis ezért nem küzdenek, akkor hitelüket vesztik. Ha a kormányban lévő zsarolási pozícióból küzdenek, annak érdekes következményei lehetnek.

Egy esetleges kormányválság még nagyobb pofon lenne a CDU / CSU párosnak, és még jobban erősítené az AfD-t. Az eddigi természetesnek hitt erkölcsi fölénye nélkül, a német Kancellár sebezhetővé vállt az érdemi és tartalmi kritikákkal szemben. És nem csak EUs fórumon, hanem belpolitikailag is. És igen, amikor egyes szabályokat kiemelten kérne számon akkor sok abban az irányban folyó kötelességszegési eljárást is lehet említeni, hogy a dominancia, a sok szempontból nekik kedvező helyzet ellenére megmaradó kevés dolgot sem tökéletesen tartanak be. 

Az a politikus aki sebezhetővé válik, akinek a demokratikus felhatalmazása egyre kisebb, stb. igen nehéz helyzetben van akkor, ha a vitapartner demokratikus felhatalmazása nem csökken drasztikusan. Márpedig pl. a FIDESZ tábor állandó, Lengyelországban is erre mutat a helyzet és egy erős trendet látunk. Ha az AfD-től akar szavazókat visszahódítani és nem többet elveszíteni akkor sok tartalmi kérdésben szintén engednie kell. Ahogy egyre több országban válik sebezhetővé egy az adott elveket akár a választói akarat fölé emelő politika, ami érzésem szerint egyetemes emberi jogokkal is szembe megy, és saját igazát alapvetően állítja be (és ennyiben tekintélyelvű) úgy egyre kevésbé működik az, hogy ezt a politikát a világ bármely pontján a máshol lévő morális iránytűre mutogatva fenn lehessen tartani.

Ha a szélsőségesnek mondott oldal győz, akkor lehet ezzel riogatni másokat, mozgósítani. Ha viszont ilyen módon és mértékben szerez befolyást, új helyzetet teremt, és az ide vezető folyamat továbbra is jelentős kockázat más politikai pártoknak, akkor az valóban jelentős választói rétegek fellázadásáról, és az ezzel megteremtett alapjaiban új politikai helyzetről szól. Csakhogy közel sem biztos, hogy ezzel Orbán Viktor jól jár. Ugyanis Orbán Viktor ellenségképet tud jól építeni. Ha igaza van, és ezt mindenki elismeri, és az EUval együtt a hazai baloldal is ugyanebben az irányban keresne megoldást, az Orbán Viktor vonzerejének elvesztésével fenyeget és egyúttal lebonthatja azokat a baloldali politikai alapvetéseket amik miatt ma a baloldalt széles szavazói rétegek sokkal rosszabbnak tartják, mint a FIDESZ-t.

2018-ig a baloldal nem tudja magát újrapozicionálni. De 2022-ig már felépíthető olyan baloldali politika ami kimondja, az egyes sebezhetőnek gondolt rétegekre mutogatva valóban rászoruló csoportokat kifosztani nem helyes. A társadalmi újraelosztást, a társadalom és a technika fejlesztésével megteremtett jóllétet, a széles rétegek életkörülményeinek fejlődését az eddigi hibákból tanulva, az eddig kommunikálttól eltérő úton lehet elérni, de ezért a célért továbbra is tenni kell. Sőt, ezzel a felismeréssel, az új lehetőségekkel, és azzal, hogy mennyi lehetőség maradt kihasználatlanul azt is ki kell mondani: Ma sokkal nagyobb szükség van arra, hogy ilyen célokért tegyünk, mint tegnap vagy eddig szinte bármikor. 

Amikor Orbán Viktor a lázadás évéről beszélt, nem feltétlenül várt ennél nagyobb, vagy hatékonyabb változást. De ez a változás jelenthet egy olyan helyzetet amivel csatát nyer ugyan, de elveszíti a háborút.