1 éve, hogy végleg(?) kimúlt a Népszabadság

Vége. Egy éve, hogy végleg kinyírták a Népszabadságot. Magyarország méltán leghíresebb pártlapját. Hosszú betegség után múlt ki. Először eltűnt mögüle a nemzetközi helyzet, majd meghalt Kádár is. Végül az MSZMP helyére is MSZP került és eljött a rendszerváltás. A Népszabadság látszólag észre sem vette, ahogy munkál benne az erejét kikezdő kórság, ám egymás után jöttek a csapások. Jött az Internet, és a feltörekvő új titánok, de a print lapok hanyatlását továbbra is elsők között élte túl. Teret adott a kultúrának, sok helyen értéket teremtett, mert akkor úgy gondolták egy párt lapja akkor tud értékes lenni, ha van miért olvasni is.

Mint a legnagyobb hazai print lap pedig megkerülhetetlennek tűnt. Erre fizettek elő a hivatalok, ezt olvashattuk akár a MALÉV járatain, és ebben hirdettek a hirdetők. Olyan volt ez a helyzet ami kapcsán azt gondolhattuk a Népszabadság a hazai piac egyik alapköve. Aztán történt valami. Történt valami ami egyszerre kérdőjelezte meg azt, hogy a Népszabadság mögött álló MSZP stabil résztvevője lesz a hazai politikai elitnek és azt, hogy a Népszabadságnak stabil helye lenne a hazai médiapiacon.

Ha egy ország miniszterelnöke arról beszél, hogy ők bizony minden napszakban és minden hullámhosszon hazudtak, akkor a velük baráti sajtó aki ezeknek a hazugságoknak teret adott is komoly hitelvesztést szenved el. Az MSZP válsága pedig azzal is járt, hogy amikor a lapban lévő tulajdonrészüket bővítve a lapnak biztonságot teremthettek volna, ahhoz sem volt sem erejük, sem bátorságuk. A lapkiadók közötti összeolvadásoknak sok korlátja volt, és nem ő volt a legvágyottabb lap a piacon. És ez a folyamat persze együtt járt más téren való visszaeséssel. 

Kis hazánkban látjuk, hogy hirdetnek mindent. Mondjuk, akár vasúti szerelvényt, mozdonyt is. Pedig ugye tudjuk, a vasúttársaság nem hirdetés alapján vásárol, hanem közbeszerzés útján. Mi a buli a hirdetésben? A rossz nyelvek szerint az, ha megfelelő helyen hirdetsz akkor az adott oldal majd rád írja a közbeszerzést. Mindenről van számla, szerződés, nem lesz korrupciós balhé, de mégis több média megjelenés jut az adott pártnak, finanszírozódik a kampány. A szerencsétlen újságírónak pedig erről nem kell tudnia. Kis hazánk médiapiacát ez a logika hosszú ideje súlyosan torzítja, és persze lehet tudni azt, hogy 2010 óta a Népszabadság ebből a körből kimarad. És nem érzem úgy, hogy ez katasztrófa lenne. 

Mint azt is természetesnek tartom, hogy új szervezet már nem fizet rá elő, és csökken a piaci részesedés, a lap elveszti megkerülhetetlen voltát. A kultúra terén persze kiemelkedőt nyújt a lap. Csakhogy a print lapokban megjelenő kultúra piaca nem túl nagy és nem csak azért, mert a közönség inkább a Big Brotherre figyel. A zene később is univerzális nyelv maradt. Csakhogy volt egy kis gond. Hiába volt színvonalasabb, a Népszabadságban megjelent írás, mint a sok helyen rá adott kritika, az utóbbit pont az a gyűlölet, harag motiválta, mint sokszor a vásárlások elmaradását.

És ma egy kortárs zeneszerző komolyabb művére jóval kevesebben kíváncsiak, mint egy kampánydal ütős paródiájára. Az utóbbinak, pedig nem lehetett terepe a Népszabadság kultúra rovata. 

Valahogy pedig az ebben is elhangzó gondolatokra reagálni kellett. És piszok sokáig ment a csendes többség, a Szeretlek Magyarország és sok minden más, a Népszabadságnak sem volt oka más oldalra állni. Csakhogy "Feri az elkúró" hiába mondta azt, ha nem lehet előre lépni akkor ő lelép, mert a semmittevéshez, a romboláshoz másmilyen madam kell, mégsem így tett. Jött számos újabb probléma, és úgy tűnt Balatonőszöd semmin nem változtatott, továbbra is hazudnak reggel, délben, meg este. És ez a Népszabadság olvasótáborára is hatott.

Szeretném megjegyezni: A Teller Edének tulajdonított hamisított levelet akkor, az akkori ellenzék lejáratására hozta le úgy a lap, hogy az MSZP pártalapítványához még igencsak köze volt. Halott ember emlékét is meggyalázva hamisítani úgy, hogy a lebukás idején még a lap mögött álló párt vezetéséből Horn próbálja tovább tolni a szekeret olyan mértékig erkölcstelen hírhamisítás volt, ami szinte példátlan.

A levelet a szerzője megpróbálta elfogadtatni Teller Edével aki ezt megtagadta. Nem értett vele egyet. A halála után lehozták, hogy az elhunyt családjának, tisztelőinek még ezzel a hazugság kampánnyal is meg kelljen küzdenie. A pártérdekből kegyeletsértés, hullagyalázás, hírhamisítás olyan kombinációját sikerült összehozni, amit a FIDESZes lakájmédia azóta sem tudott überelni, pedig azért ott sem ma született báránykák ülnek a szerkesztőségekben. Nagyon nem. 

Az ingó tulajdonosi háttér mellett folyamatosan elszenvedni a print piac visszaesését, közben lenyelni a hitelvesztést, sok kétes hirdetés bevételéről, az intézményi előfizetőkről és a lapot rendszeresen vásárló olvasók egy részéről egyszerre lemondani egy olyan helyzetet teremtett, ami kapcsán láttuk: A lapot át kellett alakítani. A történet résztvevői azon nem vitatkoznak, hogy ekkor vesztességet termelt a lap. A történetnek innen sokféle értelmezése létezik.

Akad, ami orgyilkosságról egy nagymúltú lap aljas lemészárlásáról beszél. Emlegetve a kultúra rovatot, sok mellékletet, olyan dolgokat amiknek hiányát ma is érezzük.

Akad, ami egy sötét múltú lap indokolt kimúlásáról. Nem a kádári időket, a megtorlás kiszolgálását emlegetik akik így gondolják, az rég volt, azok az idők elmúltak, mások ülnek a lapnál. De a Teller Ede féle levél ügyét emlegetik. De a lap hitelét is romboló Balatonőszödön elhangzott beszéd jelentősége is felmerül. Vagy jó pár elvesztett per, a párttal való kapcsolat és megannyi más részletet.

Akad, ami üzleti szempontokról. 

Én azt mondom: Szólásszabadság, sajtószabadság van. De a szólásszabadság nem jelenti azt, hogy akit 25.* küldesz el a jó édes anyjába a Facebookon az meg is fogja hallgatni. Azt sem jelenti, hogy egy vállalkozás a saját felületén mindent köteles lenne megjelentetni. És azt sem, hogy egy vállalkozó minden lapot köteles lenne finanszírozni. Ha én ma odamennék mondjuk Simicska vagy akár Soros urakhoz, hogy egy Orbán párti lapot legyenek már szívesek finanszírozni, akkor elküldenének a fenébe.

Az is tény, hogy a Népszabadság  múltjában elég sok nem magyar szereplő van, akik akár tisztelhetik is Orbán Viktort, de a lapot mégis kiadták. Ugyanis az üzlet volt előrébb való. És az is tény, hogy a "mostani év már nyereséges" cseppet sem biztató akkor, ha mellé tesszük, hogy ez úgy értendő, hogy a lapba beletolt tőke kapcsán még nincs érdemi hozam, a befektetés nem igazán térül meg, de papíron mot van egy kis plusz amit igazából vissza kéne forgatni. Ha a visszaforgatás mellé ki is kell egészíteni akkor újra vaskos mínusz jön.

Ha a lap értéke negatívnak tűnik, mert a kiadó, az infrastruktúra többet ér a lap nélkül, mint a lappal együtt, az arról is szól, hogy a tulajdonos alkotmányos joga rendelkezni a tulajdona felett, és nem köteles kiadni egy olyan lapot amit nem éri meg üzemeltetnie. És az, hogy a Népszabadság nem kapott  egy FIDESZ barát főszerkesztőt, nem lett a kultúra rovat értékeit részben megtartva egy az Origot idéző fordulat áldozata, hanem szépen kimúlt egy olyan választás ami nem attól függ, hogy a FIDESZ akar-e médiapiaci túlsúlyt.

A FIDESZnek ma is érdeke lenne olyan mérsékelten kormánykritikus lap ami bizony témákat elhallgatva, másokat jól tálalva a kormánykritikus szavazókat mégis óvatosan a kormánypártok felé tereli. Csak éppen erre a Népszabadságot nem tartották alkalmasnak. Azt mondják az okosok azóta van ilyen projekt. Még azt is megmondják melyik baloldali kezdeményezésben van benne a legnagyobb arányban a FIDESZ. Csakhogy a mérsékelt kritika nem működik, mert itt a hangerőről, az ok nélkül is való ordításról szól az üzlet, ez pedig a Népszabadság hátterével, támadható voltával nem ment volna.

Nem kell ehhez semmi több: a baloldali média jelentős része adott párthoz kötődik. Vagy nyíltan, vagy burkoltan. Vagy van személyes kötődés vagy csak vakhit. Ha van egy olyan látszólag DKs lap ami jobban szidja az MSZPt és az LMPt, mint a FIDESZ-t észre sem vesszük. Ha pedig van mellette MSZP-s lap is...

A folyamatos ordítást hallva megemelkedett az emberek ingerküszöbe, mérsékelt, intelligens újságírás nem működne, így a kormánypárt által vezérelt "ellenzéki" lapnak is meg kell, hogy legyen a kapcsolódó stílusa. 

De nem ezzel volt a gond. Azzal van a gond, hogy a Népszabadság mondjuk úgy 1990 előtt nem volt éppen a hitelesség csúcsa. Lehetett beszélni arról, hogy megtisztultak, minden rendben van, de 1994 után jött egy új időszak. Sikerült elérni, hogy az olajszőkítés kapcsán magas szinten kelljen megvesztegetni embereket, nagyobban ment a szervezett bűnözés, mint addig bárhol. Az ekkori szereplők a közmédiától kezdve bármely lapban hirdettek. Ha az ilyen irányú politikát folytató párt lapjánál jelennek meg a plusz hirdetési bevételek, ha akkor is jelentős volt a média túlsúly, akkor ez nem tett jót a lap hitelének. Ez 1998-ig gond volt.

De lőn csoda jött egy újabb időszak. Első Orbán kormány. Itt nem leehet ilyenhez kötni a Népszabadságot, és hát pártlap érthetjük kicsit a kritikát. Majd jött egy újabb fiaskó. Igen, az a bizonyos levélhamisítási ügy. Majd nem egészen egy ciklussal később felmerül a kormánypártok saját médiának szerepe a beismert kormánypárti hazugságokban. Majd a tiltakozásról való elfogult beszámolók.

Jót tett volna a Népszabadságnak az ellenzékiség, és az, hogy nem volt sok közös nagy mutyi az éppen aktuális kormánypárttal. Csakhogy ebben az időszakban is történt pár dolog. Aczél Endre 2016-ban repült a laptól, de nagyon nehéz lett volna elhinni, hogy az ott dolgozó munkatársak korábban nem ismerték az adott újságíró jellemét. Ha akkor belefér neki egy erőszaktevő védelmezése, az erőszak pártolása, korábban előkerül akár a Teller levél hamisítása, akár sok más apróság.

Például az, hogy a Népszabadság az évfolyamok számozását a hitelét vesztő Szabad Nép évfolyamait is sajátjainak tekintve folytatja. Hazugságból született és amikor már nem volt állampárt, akkor is az a játék ment, hogy hatalmas pénzeket beleölve próbált megújulni, hiteles lenni, számos értékes rovatot létrehozva, de mindig jött valami ügy ami megkérdőjelezte az integritását. 

És egy idő után a lap mind a FIDESZnek, mind az akkor osztrák tulajdonosának többet ért holtan, mint élve. Pedig ugye a Szabad Nép végnapjait idéző napraforgó stílus mellett akár még helye is lehetett volna a Népszabadságnak a FIDESZes média portfólióban, a 888-hoz képest kicsit hangosabb, hitelességre kevésbé adó változatban. Bár az igazság szerint, akkor már át lehetett volna keresztelni Pártszabadságra is, ugye? 

Tény: Amikor a Népszabadság megszűnt, a legnagyobb példányszámú ellenzéki lap szűnt meg, és ennek a kormánypárti médiavásárlásoknak is köze volt. De az is tény, hogy a Népszabadság léte sok olyan ügyet termelt ki, ami kapcsán fel lehet tenni a kérdést: "Miért is kellene fenntartania bárkinek is egy olyan lapot ami megtette ezt?" És amikor ebben példátlan ügyek is vannak, és közben az ellenzéki média olyan bástyái is állnak, mint a 444, az Index, stb. akkor azt kell, hogy mondjam: Nem hiányzik a Népszabadság.

Tudom akadnak akik nosztalgiáznak. Tudják mi jut róla eszembe? Az Új Népszabadság c. blog szerzője számára természetes az, hogy neki nem kell mindenkinek kommentelési lehetőséget biztosítani. Hiszen sem a szólásszabadság, sem a sajtószabadság nem jelenti azt, hogy a másik véleménye közléséért neki dolgoznia kell. De ugyanezt már a volt laptulajdonosnak nem tudja, nem akarja elfogadni. Mert náluk belefért, sőt kötelezően támogatandó sok minden. Az itt említett balhék is. Akik kommentelnének? Senkik érdektelen kisemberek ők a Pártszabadság volt főelvtársához képest. 

Az általa kitett (mástól átvett) jegyzet azt mondja lesz még Magyarországon köztársaság. Elárulok valamit. Mióta kitette a postját eltelt némi idő. És az Alaptörvény szerint Magyarország azóta is köztársaság. Népszabadság is van valami. Mondjuk Új Népszabadság címen, az http://ujnepszabadsag.blog.hu címen. És tudják mit? Éppen olyan hiteles, mint a postomban tárgyalt levélhamisítási ügy idején, vagy mint anno még Szabad Nép címen volt, a névváltoztatás előtti napokban.

Lapot alapítani ma is lehet. Sok új lapról hallunk. De elérni, hogy adott lapot olvassák, és ne csak megszokásból, hanem azért, mert legalább egy kicsit hitelesebbnek tartják, mint mondjuk a pártblogokat, már csak munkával és tisztességgel lehet. Akkor pedig egyszerűbb visszasírni a Népszabadságot.