Nem csak a FIDESZ-t nem lehet leváltani, ha az ellenzéki szavazó hazudik magának, de a 2/3 megtörésére is elúszhat az esély, ha pár hazugságban hisz a kormányváltásra törekvő választó. Aki magának is hazudik, elhiszi ezt az 5 mítoszt, az a kormánypártok malmára hajtja a vizet. A realitás az, hogy 2018-ban is a FIDESZ győz. Nem azért, mert ne lehetne Simicskának politikai atombombája. Hanem azért, mert ő sem épített fel ennyi idő alatt reális alternatívát. És nem sok olyan gaztett van aminek a híre a FIDESZ-t sokunknál kimozdítaná a „borzalmasan rossz, de a legkisebb rossz” szerepköréből. A Viszlát, Kétharmad blog felvetései viszont megfontolandók, hiszen kétharmadra nem sok szükség van. 

5. A NER lebontásához arányos választási rendszer kell

Ez alapvetően három okból is gyilkos hazugság. Az első az, hogy egy arányos választási rendszer kapcsán az Alaptörvény, a választást szabályozó törvények, a többi a NERt meghatározó 2/3-os törvény megváltoztatásához, valamint a kétharmados többséggel bebetonozott tisztségviselők leváltásához az érvényes listás szavazatok hasonló részének kellene olyan a NER lebontására törekvő erőknek megszereznie, akik utána az alkotmányozás, az egyes tisztségek betöltése kapcsán is képesek együttműködni. 

Külső tényezőket előre megtenni bűnbaknak a sikertelenség kapcsán akadályozza azt, hogy ezek a pártok a hibákból tanuljanak. A demokráciákban megszokott megoldást hibáztatni, antidemokratikusnak beállítani az ellenzék hitelét is rombolja. Mivel a választási reform óta a FIDESZ szavazótábora jelentős részben lecserélődött, ezért a körzethatárok taktikus átszabására mutogatni sem túl hiteles.

A választóval elhitetni, hogy emiatt nincsenek reális esélyei az ellenzéknek egyszerre akadályozza a mozgósítást és a választó így kevésbé motivált a taktikai szempontok mérlegelésére a szavazásnál. 

Nem mindegy, hogy a NER-t akarjuk megszüntetni, vagy csak a FIDESZ-t egyszer legyőzni. A NER lebontásához 2/3-os többség kell. Egy esetleg csökkenő népszerűségű FIDESZ pedig egy esetleges kétharmadot arra tudna felhasználni, hogy a NER még több elemét, a FIDESZ hatalmának még több zálogát bebetonozza 2/3-os törvényekbe, ha kell ezek körét az alkotmányban szélesítve, majd bevezessen egy arányos választási rendszert, amiben nehéz a megfelelő többséget elérni. Arányos rendszert követelni ezért is politikai öngyilkosság. Jelenleg a hatalom korlátozása egy reális lehetőség, sokak számára reális feladat. 

(Fotó: Ajpek Orsi / Index) 

4. A kormánykritikusság elég a kormányváltó szavazathoz

Az olajszőkítés, a privatizáció visszásságai, az Alstom ügy és sok más eset mellett a legtöbb ellenzéki erő épp olyan korruptnak tűnik, mint a jelenlegi kormánypártok. A 2006-os rendőrattak, az utána érdemi társadalmi felhatalmazás nélkül a hatalomhoz ragaszkodó kormány, a gyülekezési jogot tartósan korlátozó műveleti területes trükközés után a demokrácia-deficit vádja akkor sem lenne túl erős, ha az előző pont ne rontana az összképen. Amikor a választó eljut oda, hogy igen, a FIDESZ ezek miatt borzalmasan rossz, de nem lépett át pár olyan határt, amit a jelenlegi ellenzék átlépett, és az üres ígérethalmaz helyett legalább irány szinten látunk jövőképet, akkor a FIDESZ könnyen nyer.

Annak idején volt egy olyan kis üzenet, talán a 4K! részéről, hogyha meglesz elég aláírás, akkor az egyik tisztségviselőjük eldob egy táblát. Gondolkodtam: Kitegyem-e az ő képét a blogra. Úgy döntöttem nem teszem. Nem teszem, mert nem adott rá engedélyt. De illusztrálom a problémát két képpel. Elő a DAZ Studio, jön két gyorsan összedobott kép. Ez volt az első: 

Akkor azt mondtam, hogy szánalmas annyit ígérni, hogy valaki eldob egy táblát, ha nem is tudjuk mi van mögötte. Mert a tábla meztelenséget vagy egy könnyebb nyári ruhát egyaránt takarhatna. A választó felé sem túl őszinte. De hamar lett aki felhívta a figyelmem a tényre: az ilyenfajta reklám, ha nem egy baloldali csapatot hirdet azonnal megkapja a kritikát: Tárgyiasítja a nőket. A jövőkép, az értékrend nem volt túl őszinte. Azóta nem fejlődött az ellenzék, hanem aki akkor ilyen volt, ma még ilyenebb. 

3. A független sajtó  az ellenzéknek segít

A fenti két pont könnyen mutat rá: A független, kormánykritikus sajtó és a FIDESZ között lévő konfliktus tematizálja a közbeszédet. A legnézettebb TV, a legolvasottabb portál független, nem kormánypárti. Ezt pedig a Horn kormány idején látott médiafölényhez, a Horn kormányt kiszolgáló média hazugságaihoz mérve azonnal a „kisebbik rossz” szerepbe kerül a jelenlegi kormányzat. Viszont hiányérzetem van. Az egyes ellenzéki csoportok programjáról érdemi vitának nem sok felület jut. Így sok elképzelést nem ismerünk meg, és az egyes gondolatokkal szembeni választói kritika sem jut el az ellenzéki pártokhoz.

Az a kép, hogy az ellenzék egy szűk, belvárosi csoportot képvisel, akik az elefántcsonttoronyból mondanak mindenféle a valóságtól elrugaszkodott dolgokat, míg a kormánypártok legalább reagálnak a nép sok problémájára innen ered. Bele kell menni a vitákba a választókkal és kell saját, az adott pártok értékeit kommunikáló sajtó is. Ha egy párt nem megy bele a vitákba, nem teremt meg ezeknek felületet, hanem sok dolgot kontroll nélkül akar elfogadtatni alapértéknek, de ezekkel szemben jogos aggályok merülnek fel, akkor ott az autokrácia vádja sokkal hangsúlyosabb lesz, mint a FIDESZ esetében. 

A nagyobb baj, hogy a független sajtó hitelvesztése, akár a HVG egykori videohamisítása, akár a Népszabadság által hamisított Teller levél, akár a HVG mostani Ryanair elleni ügye kapcsán azt üzeni: Van az a szint ahova az ellenzék sajtója, ami már Horn idején is szocikat támogatott olyan mélyre süllyed, amit a kormánypárt propagandasajtója sem tesz meg. Ez a kisebbik rossz szerepébe tereli a kormányt.

2. A határon túliak érdemben befolyásolják a választást

A választási rendszerünkben az egyéni jelöltek, körzetek a hangsúlyosak. A határon túli szavazatok ezt a versenyt sem befolyásolják és a pártlistás mandátumokat is csak elenyésző mértékben. Erre mutogatva viszont az ellenzéki szavazó nem csak a közösséget mondja fel azokkal akiket, akik őseit átlépte az országhatár, de két másik hibát is elkövet. Amikor az országhatár sokak felett átlépett, azok jogait nem tartotta tiszteletben a döntés. Az állampolgári jogaikat úgy vették el, hogy közben akarata ellenére megfosztani valakit az állampolgári jogaitól sem legitim, sem jogállami döntésnek nem nevezhető. Az állampolgárság pedig örökölhető.

A határon túli magyarok állampolgárságának, szavazati joguk helyreállítása, ha rossz módszerrel történt is ezért jogállami lépés. Aki a szavazati joguktól, állampolgári jogaik jelentős részétől megfosztaná őket, az pont a jogállamiságot köpi szembe. Az e mögött lévő diszkriminációt viszont azonnal kiegészíti az előítéletesség vádja, hiszen egyes csoportokról előre feltételezik, hogy mindenképpen X pártra fog szavazni. 

A határon túliak nem befolyásolják érdemben a választás eredményét. Ez a fajta általánosítás viszont igen. Ugyanis e mögött látjuk azt, hogy sokszor a szavazók, politikusok egy része nem elég fekete, nem elég nő, stb. mert egyes csoportokkal szemben elvárásként jelenik meg hova szavazzanak, hogy gondolkodjanak. Ezt a viselkedést az értékválasztás szabadságát korlátozó politikának lehet tekinteni. A lelkiismereti- és vallásszabadság feladásának, az eltérő értékrendű csoportok közötti választás szabadságának elárulásának látszik. Az ilyen alapon kontroll nélkül elfogadandó, támogatandó irányokról beszélő politika autokrata.

Ha „liberális” diktatúra és az illiberális demokrácia között kell választani, akkor Orbán Viktor megnyeri a választást. Ez a kérdés rengeteg szavazót mozgósít és ez sokkal több mandátumot dönt el a határnak ezen az oldalán, mint ahány mandátumba a határon túliak beleszólnak. 

1. És az ő szavazata is annyit ér, mint az enyém...

Ismert mantra, és sokan cenzust is bevezetnének. A gond csak az, hogy a nem ért valamit és a nem ért egyet valamivel között nagyon nehéz a cenzus szintjén különbséget tenni. És bármely cenzus a választási rendszer jelenlegi aránytalanságainál sokkal durvább aránytalanságot jelentene. Egyszerre beszélni cenzusról és arányosságról (pl. Puzsér sokszor megteszi) azonnal hiteltelenné teszi az embert, és mivel a megértés és az egyetértés elkülönítése nehéz, így a „csak annak a szavazata érvényes, aki a kommunistákra szavazott” szintű rendszer felé vinne a cenzus.

Amúgy nem, nem minden választópolgár szavazat ér a gyakorlatban ugyanannyit. Aki 2014-ben bedőlt az Összefogás párt nevének és egy kamupártra szavazott, annak a szavazata körülbelül 0-t ért. Mint az egészséges életmódra mutató kamupárt, a táncot ígérő ismeretlen jelöltre leadott szavazat is. Aki az adott körzetben esélytelen, de számára kedves, párt jelöltjére ad le szavazatot, annak a szavazata kevesebbet ér gyakorlatban, mint aki felméri, hogy a hozzá közel álló jelöltek közül melyikre leadott szavazatnak van a legnagyobb esélye arra, hogy elvegyen egy mandátumot a FIDESZ-től. 

A cenzussal szemben ez fokozatos, és nem merül fel, hogy megértés helyet egyetértést mérne. 

Plusz egy konklúzió

Te is azért szavazol a FIDESZ-re, mert az a legkisebb rossz? Vagy esetleg az ellenzékre azért szavazol, mert a FIDESZ-ből eleged van, de érted miért tartják sokan a kedvenc ellenzéki pártodat ugyanolyan rossznak? Olyan új ellenzéki programra van szükség, ami nem teljesíthetetlen ígéreteket tesz, hanem azt mondja: Holnap velünk egy kicsit kevésbé lesz rossz. Holnapután még kevésbé. Ahol az első cél a hatalom korlátozása, majd az esetleges alkupozíció kihasználása. Aki, ha a FIDESZ egy-egy ötletet népszavazás nélkül is támogat, abban lehetőséget lát, és egy új konstruktív ellenzéki politika alapjait teszi le.

Egy ilyen programot összeállítani idő és pénz. A következő pár hétben ez lesz az egyik vezető témánk. 

Ha szeretnéd, hogy legyen egy szinte bármely ellenzéki párt által használható program, egy valós és hiteles alternatíva ígéretével, akkor kérlek támogass!