Erőszakra nevelt demokrácia?

Az Appra magyar! megmozgatta a magyar társadalmat, a Facebookon megszólalt Miyazaki Jun, a Demokratikus Koalíció politikusa, aki a párt képviselőjelöltje is volt, és jelenleg az Országos Etikai Bizottsági tagja. Egy "Üdv, 21. század!" szintű megjegyzés az eredményhez. Igen. Üdv, 21. század, csak éppen fordított módon, mint ahogy Jun gondolja. A 21. századot formáló egyik jelentős erőt jelentik a távközlés új lehetőségei. Mint volt / jelenlegi szakembernek az informatika területén ezt neked is tudni kell. A Demokrácia kapcsán nem lehet elefántcsonttoronyban dönteni, és kihagyni a népuralomból a népet. 

Amikor arról van szó, hogy milyenek a FIDESZ szavazók, alapvetően többféle FIDESZ szavazó él az országban Olyan is, aki 2006-ban az MSZP-re szavazott. Még esetleg az önkormányzati választásokon is, pedig akkor ez már nem ment. Aki, akkor csendes többségként szerette Magyarországot és elmondta, Gyurcsánynak feladata is volt hazudni. Csak éppen vártuk a cselekvést vagy a lelépést. 

De a 2014-es választásra készülve is volt egy kis viccem.

Egy vidéki buszmegállóban 4 nyugdíj közeli ember áll. Egyik FIDESZes, másik MSZPs, ott van mellettük egy Jobbikos és egy LMPs. Mi a közös bennük?

• A környezetük szerint, tisztességes egyszerű emberek
• Egyiknek sincs bérlete. 
• Nem akarnak jegyet venni
• Ismerik a sofőrt
• Le is fizetik, így féláron utazhatnak
• De mindegyik a politikusokat (többnyire a másik pártokét) tartja felelősnek a korrupcióért.
• Ha megfogják őket, lesz más ok, és lesz bűnbak is.
• Közülük állíthatunk jelöltet, belőlük lesz a politikus

A DKt, a Momentumot, és sok mást is bele lehet írni. De a demokrácia nem arról szól, hogy te elképzeled milyen legyen a 21. század és az egyéni elképzelésed uralkodik, hanem arról, hogy a nép. Saját maga közül megválasztott képviselői útján gyakorolva a hatalmat. A nép viszont kiosztja azokat a bizonyos pofonokat. Lefizeti a buszsofőrt.

Ha DKs akkor még megvan a maga diszkriminatív és előítéletes véleménye arról is, kinek mekkora pofont lehet adni, s ezt például Miyazaki Jun is kellően hangosan képviselte. Érvelni, megpróbálni az ilyesmin változtatni ellenzékből, sőt parlamenten, párton vagy akár politikán kívülről is lehet. 

A pofonról igen érdekes véleményem van. És még nem is pofonnal, nem is gyerekkel kezdődik. Lesz viszont benne szó a #metoo-ról és sok minden másról. A nankingi mészárlás során megannyi nőt erőszakolt végig a dicsőséges japán hadsereg. De nem arról volt szó, hogy tetszettek volna nekik a kínai vénasszonyok és gyereklányok. Még a szexhiány sem stimmel, mert azt nem enyhíti a bajonettel, késsel, törött üveggel végzett halálos kimenetelű erőszak.

A szakirodalom a szexuális erőszak esetében is 3 féle motivációt említ az erőszakra. Hatalmat, haragot, és a szadista erőszak esetében egyfajta kényszeres cselekvést. Ahogy fejlődik a tudomány rájövünk, nem csak a szexuális erőszaknak, de a fizikai erőszaknak, a verbális és pszichológiai agressziónak is ugyanezek a motivációi. 

Az agresszió kutatásában két híres kísérlet van. Az egyikben embereket kellett sokkolni rossz válaszért. Az eredmény pedig az volt, hogy a férfiak erőszakosabbak, mert ők többször sokkolták a velük szemben ülőt. A kísérletet sokszor pontosan reprodukálták és kialakult a modern feminista kurzus alapfelvetése: A férfi erőszakosabb.

A másik kísérlet pedig az, amikor ezt ellenőrizték. Rájöttek, hogy a kísérletekben mindig férfi ült férfival szemben, nő ült nővel szemben. És nem csak az elkövető, de az áldozat neme is befolyásolhatja az erőszak mértékét. Nosza jött egy kísérlet, ahol már az derült ki, hogy szinte semmi sem múlik igazán az elkövető nemén, annál inkább az áldozatén, mert a férfiakat, fiúkat üthetőbbnek tartja a társadalom.

Azóta megannyi videót, kísérletet látunk arról, mennyire máshogy reagálunk az erőszakra. 

Piszok sokan mondják el, hogy a lányukat soha nem ütnék meg.

De arra is van sok példa, hogy a fiuknál belefért a pofon.

A bűncselekmények áldozataira általában vonatkozó statisztikában is megjelenik ez a nemi különbség, a halálozási okok statisztikájában is. Akár a közvetlen agresszió, akár a "légy férfi, vállald a veszélyt" jellegű veszélyeztetéses helyzetek kapcsán megjelenik ez az előítélet. 

Ezt az előítéletet pedig a modern feminizmus, az Isztambuli egyezmény erősítené. És amikor nem a fenti előítéletek és a látencia által befolyásolt ügyészségi statisztika került elő, hanem orvosi kutatások, az derült ki, hogy a családon belüli erőszaknál is hasonló a helyzet. Nem a nők kerülnek többlet (fizikai, verbális, stb) erőszakkal szembe a nemük miatt, hanem a férfiak.

Innen a feminizmus hazugságra épül, az Isztambuli Egyezménybe beleírt előítélet szítja az erőszakot, és az áldozatok törvény egyenlő védelméhez való alapjogát sérti.

A pofonnal az a baj, hogy a gyerek nem csak tanul belőle. De a módszert is tanulja. Sok pasi ezen a ponton lesz erőszakos. A nő pedig azon a ponton, hogy ő sokszor dicséretet, pozitív megerősítést kap az erőszakért, mert ugye milyen szépen kiállt magáért. Félreneveljük a gyerekeinket, és ebben a kérdésben a pofonnak igenis szerepe van, és a 21. században vagyunk annyira racionálisak, hogy ezt vizsgálni kell. 

Csakhogy ennek a vizsgálatnak a próbáját akár ki is állhatja a pofon. A feminizmus sokszor beszél verbális, pszichológiai agresszióról, és arról, hogy az ugyanolyan rossz, mint a fizikai agresszió. Az egyik nő elmeséli, hogy egy népirtás során őt is megerőszakolták, éppen csak túlélte, de környékén hányan haltak meg, a másik az ideológiai szerint ugyanolyan storyja arról szól, hogy neki kedvességből olyan dicsérte magát, akivel nem akar lefeküdni, ezért az ártatlan bók is rosszul esett. 

Eljutottunk oda, hogy lassan egy kéretlen jó szándékú dicséret nagyobb traumának van beállítva, mint a képen látható kicsit horrorisztikus jelenet. 

Ezen a ponton vált teljesen hiteltelenné egyféle baloldali politika. És nincs is mit szépíteni a dolgon, mert jobb már nem lesz. De tudod mi az igazság benne? A sok kéretlen bók lehet tudatos zaklatás, érkezhet, ártó szándékkal! Tényleg lehet valakit szándékosan öngyilkosságba kergetni. 

Azt szoktam mondani a törvényes kereteken belüli véleménynyilvánítást tűrni kell. Érkezzen szóval, cselekedettel, vagy bárhogy. A kéretlen bók sokszor ilyen. És a baloldali aktivista rongálása is belefér sokszor a törvényes keretekbe, a szólásszabadság elég erős jog. A szólásszabadság elszenvedőjének terhét mindkét nem, minden nemzetiség, stb. egyformán kell, hogy viselje. 

A hatalmi visszaélés jellegű, a hatalmat deklaráló erőszak elítélendő. A szadista jellegű kényszercselekvés betegség, kezelendő. A probléma a harag motivált tettekkel van. Ugyanis nehéz megmondani meddig tart a vélemény, és mettől harag és bosszú motivált agresszió az amit látunk. 

És a nevelés során fontos az, hogy a negatív vélemény mellett az is fontos, hogy a gyerek érezve a negatív következményeket, némi visszatartó erővel szembesülve tanuljon. Piszok sok esetben a nevelés során kiszabott büntetés mögött lehet sokféle üzenet:

• Harag
• Hatalmi pozíció deklarálása, fegyelem megkövetelése
• A rosszallás, és a negatív következmény szükségességének kifejezése

Az a gyerek aki azt látja, a szülő vele szemben azonnal teret enged a haragjának, a hatalmi pozíciójának bizony ezt a mintát tanulja meg. És teljesen mindegy, hogy a büntetés ilyenkor pofon, vagy csak letiltás a kedvenc online játékról. Az utóbbi esetben van mit vizsgálni azon, hogy amikor a gyereknek szüksége van erős negatív visszacsatolásra az élettől, mert a biológia, a pszichológia, a történelem azt mondja, hogy így tanulunk, és erre gyerekkorban van a legjobb lehetőség és a legnagyobb szükség, akkor sem a pofon formája (fizikai pofon, vagy tűzfal szabály a routeren) a döntő, hanem a mértéke, indokoltsága. Hogy a gyerek értse mire jött a negatív következmény. 

De a feminizmus diszkriminációját, és sok más legitimációt az erőszakra el kell vetni. Egyértelművé kell tenni, hogy hatalmi pozíciót deklarálni erőszakkal, a haragnak (és nem az indokolt arányos véleménynek) teret engedni, stb. nem szabad. Sem fiúnak, sem lánynak, sem szülőnek, sem hatóságnak vagy államhatalomnak. Sem rendezőnek, sem másnak. 

A #metoo történetekben nem vonzalom van, nem kapcsolatot akar senki kialakítani, a szex ott sem célja, hanem eszköze az erőszaknak, a cél a hatalom kinyilvánítása. Ha a szülői hatalom kinyilvánítása természetes, akkor a hatalom ilyen deklarálását is természetessé tesszük, elfogadott, megerősített mintát mutatunk. Ha a valakit lehet ütni, valaki meg védett helyzetről beszélünk (akár a feminizmus alapján) akkor sokak fogják megkeresni, megteremteni azt a helyzetet ahol ők alkalmazhatnak erőszakot, de nem lesznek áldozatok.

A törvény egyenlő védelmének feladása, bármely csorbítása növeli az erőszakot. Igen, a másik visszaütött helyzetben való erőszakot, a nők elleni erőszakot és minden más erőszakot is. 

Éppen így természetes az, hogy az erőszaknak nem a módját (pl. szexuális erőszak), hanem a hasonló motivációjú erőszak létét kell üldözni. Az erre vonatkozó általánosabb statisztikát (milyen arányban lesz valaki áldozat, elkövető) figyelve, és a helyzetet rosszabbá tevő valamennyi diszkriminatív izmust elutasítva. 

Éppen így fontos, hogy a gyereknek meg kell szoknia azt, hogy a büntetést a tisztességes eljárás előzi meg, és nem a haragnak, hatalomnak adott tér. A baj csak az, hogy az ilyen esetben megjelenő "pofon az élettől" ritkán lesz fizikai pofon, mert ennél jobb következményt is ki lehet találni.

Fontos viszont, hogy a házimunkában való részvétel nem lehet büntetés része, mert akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy a természetes mértékű részvétel is büntetés, a másik fél részéről agresszió. Olyan korlátozásokat kell bevezetni, amik máskor a gyerek bűnei nélkül nem jelennek meg. 

Azaz a megoldás a hatalmaskodás, a harag által motivált aránytalan erőszak következetes, diszkriminációtó (így pl. feminizmustól) mentes üldözésével, elítélésével lehet a társadalmat formálni. A nevelésnél is ilyen példát kell mutatni. A tisztességes eljárásban kiszabott indokolt büntetésnek a mértéke, indokoltsága, a kiszabás módja, és ezer más dolog is fontosabb, mint a végrehajtás módja.