A legfőbb baleseti ok: A túlzott önbizalom

Enélkül nem lenne relatív gyorshajtás sem, és nem is gondolnák úgy egyesek, hogy ők a piroson áthajtást is tutira megoldják. Elkezd gondolkodni az emberünk, hogy ugye a zöldhullám ritka. Biztos hülye mindenki, aki a forgalmat szabályozza. Hiszen ugye a tisztességes zöldhullámot se nagyon tudja összehozni. Képzeljünk viszont el egy főútvonalat, ahol egy kereszteződésnél állunk. Nevezzük ezt A jelű kereszteződésnek. Legyen mondjuk pontosan dél, azaz 12:00:00. A lámpa most zöldre vált. Előttünk 200 méterre egy B jelű, mögöttünk 250 méterre van egy másik, C jelű lámpás kereszteződés.

Adott az emberi reakcióidő, erre egy másodpercet számol a KRESZ, és adott az autó véges gyorsulása és persze biztosan nem mehetünk 50-nél gyorsabban. Mikor váltson zöldre a B és a C jelű kereszteződésben a lámpa? Az egyik elképzelés szerint: 

• Az A jelű 12:00:00-kor vált zöldre
• A B jelű 12:00:15-kor kellene, hogy zöldre váltson
• A C jelű viszont 11:59:42-kor. 

A másik elképzelés szerint:  

• Az A jelű 12:00:00-kor vált zöldre
• A B jelű 11:59:45-kor kellene, hogy zöldre váltson
• A C jelű viszont 12:00:18-kor. 

Hiszen a folyamatos haladás, 50 km/h körüli sebességgel így eredményezne egyik vagy másik irányba tökéletes zöldhullámot. Jól látjuk a B jelű kereszteződésben a két időpont között 30 másodperc az eltérés, míg a C jelű kereszteződésnél 36 másodperc. Ebbe nem sűrítünk bele egy teljes lámpaváltási ciklust. Ha a kereszteződést a mi igényeinkhez hangolták, akkor keresztben biztosan nincs zöldhullám. Az általunk használt úton is csak az egyik irányban számíthatunk rá. 

Az átlag autós úgy hülyézi le a forgalomszervezésen dolgozó szakembert, többek között a zöldhullám hiánya miatt, hogy azt az egyszerű dolgot sem értette meg, hogy miért csak az egyik irányba lehet zöldhullám. Ha a zöldhullám kapcsán kitalált javasolt átlagsebességtől eltérünk, forgalmi vagy egyéb okból, akkor le is mondhatunk ennek a vívmánynak még a lehetőségéről is. Márpedig a forgalomszervezéssel foglalkozókat hülyének néző autós nem a javasolt sebességgel fog menni. 

Elmondjuk, hogy az adott kanyart nem kihívás 60-nal bevenni. A mérnök aki kirakta a táblát viszont arról fog beszélni, mi az a sebesség amiről meg tudunk állni egy az adott helyen életszerűen felbukkanó akadály előtt. A teherautóról leesett betonelem, a beszakadt úttest, vagy bármi más lehet az akadály. Egészen más az, amikor a tapadást csak kanyarodásra használjuk, és más az, amikor egy ilyen akadály miatt vészfékezésre is. A reakcióidőnk, a belátott távolság és sok más apróság korlátoz. 

Ő végiggondolta, mi nem. De megvan a prekoncepciónk, és jaj a tényeknek, ha ennek ellentmondva a mérnöknek ad igazat. Jobban akarjuk tudni, milyen kerékkel, gumival lesz biztonságos az autónk, mint a gyártó. Felül akarjuk bírálni a közlekedésszervezőket. És szentül meg vagyunk arról győződve, hogy a közlekedés többi résztvevőjénél is okosabbak vagyunk. Mert 100 esetből 99* megoldunk valamit. Vagy 1000-ből, 999*. Csak amikor akit letolnánk nevelőcélzattal az egy defekt miatt a szalagkorlátnak csapódik, mi pedig nem tudunk megállni mögötte, az nem lesz egy életbiztosítás autópálya-tempónál. És a fizika nem fogja megkérdezni, hogy hány éves a fiad aki otthon vár.

Sokan mondják el: Nem a tuningautó öl. Miért is ölne? Hiszen semmivel sem rosszabb, mint egy lassú-járműként levizsgáztatott elektromos golfkocsi, amivel nyaralás alatt krúzolhatsz egy kisebb üdülővárosban. Az átalakított verdánál is megvannak azok a körülmények, amik között biztonságosan üzemeltethető. A gond sosem itt van. A gond ott van, hogy aki már az átalakításnál szarik a szabályokra, nem érdeklik a biztonság szempontjai, sok mérnöki szempont, az a közlekedésben sem lesz szabálykövető. 

Szentül meg van győződve róla, hogy az a versenyzés, ott és akkor, közúton, szabálytalanul bele fog férni. Hogy hiába álmos, hiába jött össze a héten legalább 15 óra túlvezetése, ő nem fog elaludni, abból nem lesz baj. Belefér a buszba a szabálytalan tartály, mert csak nem lesz olyan ütközés, amiben az gond lenne. Aztán lesz. Mint ahogy balesetveszélyes hibák sokaságával járó szegedi buszpark is olyan: A hasonló felelőtlenség statisztikailag X évenként okoz tömegszerencsétlenséget. Aki úgy gondolja, eddig alatta nem történt ilyen és ő diszpécserként, sofőrként ez alapján kezelheti a biztonságot, azt felejti el, hogy nála is összejöhet az a bizonyos X évenkénti nagy baleset. És akkor azt mondhatjuk: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.

Jött a kánikula. Szegeden ismét volt olyan eset, ahol a busz forralta a vizet, és a megoldás az volt, hogy bekapcsolt fűtéssel még tovább megy egy kicsit. Most nem csak a szétlocsolt méreg jut eszembe. Hanem az az arrogancia, ami kimondja, hogy igen, van olyan, hogy a meleg (és a védőital hiánya) miatt a sofőr koncentrációja kiesik, és ez balesetveszélyes helyzetet okoz. De ez az elmúlt X időben mindig megoldódott valahogy. Vagy vészfékezés, vagy kormány elrántás, vagy a busz útjából félreugró gyalogos vagy olyan kisebb baleset, amiben nem döglött meg senkit. Lehet hát a diszpécseri irodában kurva keménynek és kurva okosnak lenni, a sofőrt is felülbírálni, aki már maga is felülbírálta a KRESZt, a józan ész által is elmondott biztonsági szabályokat. Az utasok és a többi közlekedő életével oroszrulettet játszani. Mindezt kétes műszaki állapotú vackokkal. 

Persze az autós, a buszvezető, a diszpécser, a kamionos mellett a kerékpáros vagy a gyalogos is tud hasonlóan hülye lenni. Pedig a balesetek többsége megelőzhető lenne, ha tisztelnénk a vérrel írt szabályokat. És hallgatnánk arra a fizika tudásra, amit az általános iskolában belénk vertek.