Gyurcsányozni szánalmas?

Gyurcsányt elővenni a korábban kormányzati szerepben elővezetett alakításaiért pont annyira lenne megalapozott, mint az 1998-as Orbánt az alapján megítélni, hogy 5-6 éve még liberális volt. Az ilyen ítélkezés két dolgot tagadna le. Azt, hogy az emberek változnak és azt, hogy a világ is változik. Ráadásul az akkor Gyurcsány kapcsán elmondott véleményem még ma is áll. A politikai hazugságok műfaját Gyurcsány nyakába varrni, és úgy tenni, mintha a másik oldal sosem hazudott volna mérhetetlenül nemtelen és hazug tett volt, mind a FIDESZ-től, mind az akkor köztársasági elnökünktől. Éppen úgy nem tudtam az ő távozását sajnálni, ahogy Göncz Árpádét sem az 1994-es választási reformban betöltött szerepe után.

Horn Gyula 3,6-as kenyere, az a politika ami az MDF kapcsán is nácizmussal riogatott pontosan olyan politikai hazugság volt, mint azok amiket Gyurcsány elismert. És a semmittevés amit emellett elismert sem csak az ő semmittevése volt, hanem azoké is, akiknek tőle függetlenül is tennie kellett volna a dolgukat. Való igaz, hogy az MSZP-t is átverte, az őt megválasztott képviselőket is meglepte, de az adatok összegyűjtése, nyilvánosságra hozatala sok embert érintő feladat, és a hamisítás, elhallgatás itt közös felelősség. Ők, és a párt ami őket delegálta épp olyan alaptalanul tolja Gyurcsányra a felelősséget, mint a mezei vállalkozó a fiam barátnője kezdetű magyarázatánál. Ugyanis egy folyamat egyetlen pici eseménye kapcsán annak a lépésnek a gazdája nem felel a folyamat többi részéért. 

És amikor Orbán szembeszáll a liberális elit számos torzító, hazug, kirekesztő tettével, akkor könnyen felejti el, hogy ekkor ennek a közegnek a tagjaként pontosan ezt követte el. Gyurcsány Ferenc pontosan ugyanúgy megváltozhat, lehet karizmatikus vezető, bármikor lehet belőle egy Orbán 2.0 és az, hogy ez megtörtént-e nem lehet annak az egy beszédnek a tükrében megítélni. És piszok sok dologban igaza volt. Amikor azt mondta, az iskolák közötti különbségek arra vezetnek, hogy az emberek esélyei között is drasztikus különbségek vannak.

Az egyik legnépszerűbb politika hazugság azt mondani a választónak: Te nem vagy felelős a gondjaidért, együtt legyőzzük a bűnbakot és minden jó lesz. A vélt hátrányt, a valós esélyegyenlőtlenséget és valódi igazságtalanságot összemosó, elkenő, szardobáló politika, ami előbb hív valakit nácinak, minthogy a valós problémákról beszélne. Gyurcsánynak igaza volt abban, hogy erre rámutatott. És igaza volt abban is, hogy sok területhez a politika gyávaságból nem nyúl hozzá, mert erős az ellenállás. 

Az elhíresült beszéd kétségkívül felháborító volt. Tény az, hogy az államban, demokráciában vetett hitet is rombolta, hogy kiderült, hogy ezt így meg lehetett csinálni. A megoldásba nem lehetett bevonni sok embert az apparátusból, de a hazugságba, sunyításba igen. Ki bízna ez után abban, hogy a demokratikus jogállam működik? Ha pedig a keretek ennyire nem működnek, és kiderült a demokratikus alapokat érintő sok mulasztásos alkotmánysértés, akkor kétségkívül ebben a pillanatban született meg a társadalmi felhatalmazás a rosszul működő keretek felrúgására, és a restaurációt ígérő bármely későbbi politika (Közös Ország Mozgalom) hitele ezen a pontot veszett el előre. 

És megosztó is volt. Valamint bátor. Bátor nem csak azért, mert adott esetekre előre megígérte a lemondását. Bátor azért is, mert arról beszélt, hogy hozzá kell nyúlni az oktatáshoz, az egészségügyhöz. Hogy ennek lesznek vesztese. Hogy ezek tiltakozni fogtak. Hogy a különbségek csökkentése biztos nem jó azoknak, akik elvesztik a lehetőségeiket. A legjobb iskolákba járó diákok, az ő átlagnál jobb érdekérvényesítő-képességű családjaik egyaránt okkal érezhették úgy, hogy a hasonló igazságtalan különbségek megszűnése nekik fog fájni. 

Igaza volt, bátran szólalt meg. A beszéde tehát nem csak lerombolta a meglévő hitelességet, hanem egy újat is próbált építeni, amire azóta a DK épül. És amikor ezzel szemben a politika azt mondta, hogy ez a viselkedés csak Gyurcsány műve volt, akkor bizony a politika többi résztvevői, beleértve a FIDESZt, és az akkori köztársasági elnököt is hazudtak. Csak pont annyira nincs igaza annak, aki a beszéd bátorsága, az abban megjelölt célok és elvek alapján tiszteli Gyurcsányt, mind annak aki a beszéd stílusa miatt elítéli. A kérdés nem fekete-fehér, hanem döntően szürke. Az adott esetben piszkosszürke.

Amikor azt mondom, hogy maga a beszéd közel sem akkora bűn, és érdem is van benne, akkor viszont nem érintek számos olyan bűnt, ami biztosan megjelent, és ami nem az akkor beismert politikai hazugság témaköre. Ezek a bűnök részben korábban, részben később jelentek meg. 

• Korábban a titkolózáshoz sikerült szervezkedni, a jó kormányzati intézmények megtervezéséhez szinte meg sem próbálták, ez utóbbi lett volna fontosabb.
• Amíg Gyurcsány időhúzással, semmittevéssel volt elfoglalva, addig sem tervezett meg gyorsan megvalósítható programot, ami a közvetlen károkat mérsékelte volna.
• A beszéd elmondása és kiszivárgása között nem mutatott fel olyan kormányzást, ami a korábbi semmittevéssel szemben állt volna.
• Ha már nem mutatta fel ezt a munkát, de megígérte, ha nem tudja megtenni akkor lemond, nem mondott le.
• Az után sem mondott le, hogy a beszéd kiszivárgása után elvesztette a társadalmi legitimációját.
• A semmittevés, az érdemi kormányzás hiánya vezetett a rendőrattackhoz.
• Amikor ez utáni protest tevékenység mellett már biztos volt, hogy nem fog tudni kormányozni, a maradása az ellenzéket erősíti továbbra sem lépett le.
• A gyakorlatilag nem kormányzott ország mellett a kívülről is érkező válsággal szemben sebezhetőbbek lettünk. Ez és az akkor idejében nem frissített szabályozás, a közmédiából elmaradó figyelemfelhívás sokat tett hozzá a devizahiteles válsághoz.

Ugye értjük azt, hogy ebben az időszakban a devizahitelek nyilvánvaló veszélyére sem a közmédia, sem mondjuk a Népszabadság, vagy a HVG nem hívta fel hatékonyan a figyelmet, és sokan ezért akkor vették fel ezeket a hiteleket, amikor szinte biztos volt a jelentős bukta. A politikát kiszolgáló, tényeket elhallgató tömegtájékoztatás nem új dolog, csak éppen most nem csinál ekkora bajt. 

Ugye sejtjük, hogy a fenti problémák már azt a hitelességet bontja le, amit a beszédben tett ígéretek, az ott megjelölt célok építettek volna fel. És azt a magyarázatot, hogy az egy rossz beszéd volt, egy napon, de amúgy milyen lenne Gyurcsány borítják fel.

És a tévészékház ostroma alatt nem a HírTV érdekelt. Az érdekelt, hogy aki olyan helyen gyújtogat, ahol a tűzben mások meghalhatnak, azzal szemben lépjen fel a rendőrség. Akkor azt mondtam, mi, normális emberek vagyunk a többség, akik ilyenben nem veszünk részt. Hogy a politikai hazugság nem új műfaj. Hogy a beszéd kapcsán piszok sok dologban igaza volt Gyurcsánynak. Csak Gyurcsány bort ivott és vizet prédikált. És ekkor sem kormányzott érdemben és ez vezetett el oda, hogy sok rendőrnél elszakadt a cérna. 

De az igazság szerint, ez még nem jelentette azt, hogy Gyurcsányt végleg leírtam volna. Mert ismertem azt a helyzetet, hogy az SZDSZ féle zsarolás kapcsán a farok csóválja a kutyát helyzet van. Az MSZP ment ellenzékhez közelebb álló emberekhez, hogy ugyan már ők keressék meg a köztársasági elnököt, hogy kaszálják el a törpepárt által kierőszakolt lépést. Gyurcsány elévülhetetlen bűnei mellett ott volt a kétség, hogy vajon minden bűnért ő felel, vagy éppen ez a helyzet.

És azt gondolom, hogy a vélemények szintjén lehet ezekért a problémákért utálni Gyurcsányt, de tényként állítani azt, hogy ezért ő felelne, nem lenne korrekt. Mert felmerül a kétség, nincs bizonyíték. A fentiek mellett viszont Gyurcsány pontosan látja, hogy miért nem jó sok összefogásos történet, és miért lehetett számos olyan dolog oka ez, amit ő maga is a világ botrányának tartott. Ezzel a biztos tudással a háta mögött az összefogás bármely formája vállalhatatlan. És az összefogás című nótával legyalulni a maradék hitelét nem 2006-ban, hanem 2014-ben sikerült. 

És ezt számon kérni nem egy 5-6 éves, régen elmúlt dolog. És nem csak azért, mert 4 év telt el azóta, mert 2018-ban is ilyen politikai tömb mentén taktikázott. Nem is csak azért, mert az ilyen szempontból rossz és antidemokratikus működésért felelős politikai közeget emlegeti demokratikus pártokként. Ezt a rendszert fenntartani is borzalmas.

De a politika hazugságok rendszere onnan indult, hogy az ellenfélről mindig lehet személyeskedve azt hazudni, hogy náci. Annak idején az MDF-ről is. Azt az intézkedést is lehet szidni, amikor kormányon megtenne az adott csoport. Ezt is sikerült megtenni. Lehet sok szempontból gerinctelennek lenni. És ez a rendszer onnan elindult, hogy az SZDSZ valamiben megegyezett, majd még a rendszerváltás előtt népszavazást akart az ellenkezőjéről. Aki belül van, aki velük kormányozna még jobban zsarolható. Ezzel a problémával Gyurcsány Ferenc is szembekerült. 

Ha a beszéde után azt mondaná, ezzel ő szembe akar helyezkedni, és mától előbb feltételez jó szándékot, tévedést, hülyeséget a politikai ellenfeleiről, minthogy bármely vádat megfogalmazna, és ezzel a módszerrel és kórossal szemben áll, akkor egy bátor politikus lenne. Csakhogy jelenleg úgy tűnik, attól fél, hogy nem lenne hiteles ellenzéki politikus, ha akár csak abban is egyet érteni Orbán Viktorral, hogy 1 +1 =2. Ebben az esetben viszont az a baj, hogy sok olyan eset lesz, amikor biztosan Orbán Viktornak lesz igaza vele szemben. 

Hogy ebben a kérdésben semmi sem változott, és így bizony a hazugságok beismerésekor sem volt igazán őszinte Gyurcsány Ferenc. Míg a beszéde jóval hosszabb volt, mint a szállóigévé vált mondatok, a teljes beszédet végighallgatva azt sokféleképpen lehetett értelmezni, és akár némi tiszteletet is érdemelhet egyes értelmezések szerint Gyurcsány, az évtizedes politikai hazugságokkal való szembefordulás és őszinte ígéretek, cselekvési szándék narratívája sok ponton bukik el. Nem cselekedett. A beígért lemondás is elmaradt. És a politikai hazugságok sora sem akar véget érni.

Gyurcsány Ferenc abban a helyzetben volt, hogy az elhíresült beszéde után a többség szemében nem szalonképes. Az azóta lévő helyezkedés sem tette szimpatikussá és ez Orbán malmára hajtotta a vizet. Gyurcsány választhatott: Vagy beáll egy ellenzéki tömbbe, és minden újabb politikai hazugságba, és minden olyat, ami értékes gondolat volt a beszédében kidob, de a bűneit megtartja és fokozza, vagy egyszerre határozza meg magát az ellenzéki politikai hazugságokkal és Orbánnal szemben. Hogy azt mondja, az eddigi hazug vádaskodás politikájával szemben azt várom el, hogy rólam is a jó célt, jó szándékot feltételezzék, de ezt megadom minden más politikusnak is és bármely kétes vádaskodással szemben merek erre inteni mindenkit. Ez a mai napig nem történt meg. Az, hogy tegnap nem történt meg, nem 12 éve volt. 

Ahol ki lehet mondani azt, hogy Orbán hozzá mer nyúlni azokhoz a dolgokhoz, amikhez hozzá kell nyúlni, még akkor is, ha az ellenzék ez ellen tiltakozik. Nem csak ki lehet mondani, hanem ki is kellene mondani, elismerve megannyi korrigált mulasztásos alkotmánysértést. Csak képesnek kellene lenni kimondani azt is, ami miatt a NER borzalmasan kártékony, és a választópolgárok egy nem kis részének akár sokkal rosszabb is lehet, mint a többi alternatíva. Csakhogy az utóbbi kitétel, hogy nekik sokkal rosszabb lehet, nem jelenti azt, hogy összességében ne a NER lenne a kisebbik rossz. 

A NER rengeteg olyan dologhoz nyúl hozzá, amihez bizony Gyurcsány elhíresült beszéde alapján is hozzá kell nyúlni. Ezek kapcsán sok mindent elismerve, eredményeket elismerve, közös szempontokat elismerve, kimondva, hogy Orbán sok mindent tőle vett át és van amit ő is átvenne Orbántól lehetne Gyurcsány akár hiteles politikus is. De nem az. Tegnap sem volt az, ma sem az. És ezért jelent nagyon kemény minőségi kritikát azt mondani, hogy valakivel szemben (pl. Puzsérrel szemben) akár Gyurcsányra is jobb lenne szavazni.