Millió és egy ügy lehet, ahol előkerül a sajtószabadság, szólásszabadság kérdése. Alapvetően ez a tények megismerhetőségéről, a vélemények és érvek ütköztetéséről szól. Ezt a mércét könnyű figyelemmel tartani. Legyen szó akár egy lap cikkjéről, egy blog postról, vagy éppen a kommentek moderálásának a kérdéséről. És ebbe a normába viszont nem fér bele semmilyen hazugság, pláne nem olyan, amit a másik oldal lejáratásának, földbe döngölésének szándékával hoz össze valaki. De a szándékos hazugság vádja, pláne ilyen célzat felételezésével egy súlyos vád. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. 

Tévedhet a forrás, a kommentelő, az újságíró és tévedhet bárki. Tévedni emberi dolog, és csak az nem hibázik aki nem is dolgozik. Éppen ezért vannak normák amik szerint kezelni lehet a tartalmat. Mondjuk nézzünk meg pár dolgot, hogy hol és hogyan lehet kezelni a hasonló tévedések lehetőségét. A legnagyobb gond minden esetben a prekoncepció. Ha valaki az Index címlapon egy olyan postot talál ami éppen a FIDESZnek kellemetlen, akkor feltételezni fogja, a post szerzője ellenzéki és a szokott támadást látja. Ha viszont éppen az MSZP kap hideget, meleget akkor az adott blogot nem ismerő olvasó kormánypárti szócsövet feltételez. A reakció pedig kiszámítható.

Akár a "bot" szintjén lévő kommentek, akár az ezekre adott válaszok után előkerülő érvelésnek látszó képződmények szerzői részéről. Valakinek hisz, valakiben bízik. Azzal szemben sorban jönnek a támadások, és lát egy tendenciát. Ő ebből indul ki, és ugyanazokat a kliséket puffogtatja amiket a forrásai is. Tegyük fel, téved. Az első amit megtehetek felhívom a figyelmét a tévedésére. Ha van értelme vitatkozni vele, akkor erre felfigyel, nincs gond elindul egy beszélgetés. A második megszólalás már nyomatékosabb figyelmeztetés. A harmadik pedig már a következő moderálásra figyelmeztet. 

Akkor is végig megyek ezen a soron, ha amúgy egyértelmű a helyzet. Ön szerint van olyan ember aki valóban úgy gondolja, hogy a BKV vízfejének leépítése kapcsán egyetlen titkárnő bére lenne megspórolható? Vagy olyan aki ugyan tudja, hogy egyetlen busz kapcsán is mennyit lehetne megspórolni, de abból nem jön rá, hogy a következő felújítására jut pénz? Vagy, hogy a megfelelő kenéssel a motor élettartama tényleg kitolható? Az ilyen apró torzítások sora is átlátszó.

De éppen így furcsa az, amikor elfelejti azt, hogy a végzettség és nyelvtudás nélkül induló pályakezdők jelentős része a minimálbéres állásnak is örülne. És úgy akar tenni, hogy aki az "átlagbér" (ma több mint 230.000 forint) alatt keres az szegény ember. Ha valaki látja az átlagbér összegét, és tudja ezt, az bárki szerint igazat mond, őszinte és érvel amikor ezt csinálja? Nem. Mert nyilvánvalóan hazudik.

Egy kommentelő hasonló húzását a blog gazdája korrigálja. Még akkor is, ha az ilyen dolgok kapcsán sejthető, hogy a kommentelő bizony fizetést kap azért, hogy a megjelenő hír élét elvegye. De ennek ellenére, amíg többszöri figyelmeztetést ignorál, őt is megilleti az ártatlanság vélelme. 

Egy nyomtatásban is megjelenő lap esetén, ahol az online azonnal megjelenés sem mentőöv, viszont teljesen más a norma. Különösen akkor, ha a story megjelenését semmi sem sürgeti, mert nem friss az esemény. Ilyen például az RTL vezetők tiszteletdíjának a kérdése. Egy újságon ugyanis újságírók, szerkesztők dolgoznak, és a szerkesztőségi hierarchia is olyan, hogy a többszörös ellenőrzést veszi alapul. De már egy újságírótól is elvárja az újságírói etika a többszöri ellenőrzést, a több forrást. És igen, egy hivatásos fizetett újságírótól elvárható az is, hogy "hallgattassék meg a másik fél is" alapon kérdezze meg a többi érdekelt felet.

Ön szerint, a Napi Gazdaság amikor az RTL Klub vezetőinek tiszteletdíjáról szóló cikke kapcsán az 1.6 millió helyett 1.6 milliárdot csinált, amikor nincs elnézhető pont / vessző a forrásban, akkor:

1. Először elnézte az adatot
2. Az ellenőrzésénél ugyanúgy
3. A plusz forrás ugyanide vezetett, legyen ez akár a saját számítása
4. Felhívta az RTL Klub-ot mint másik felet, akik ezt nem módosították
5. Majd sem a szerkesztő...
6. Sem a főszerkesztő nem vette észre a tévedést
7. És nem is érezték akkorának a témát, hogy másik csapat is átnézte

Vagy megsértették az újságírói etika normáit, ezzel pedig átverték az olvasóikat, elárulták azok bizalmát? Talán tudták is, hogy amit leírnak hazugság? Mert ugye sok vezető tiszteletdíját a (többnyire máshol, másért) kapott fizetésen keresztül kapja, jelképes összeget, jelképes feladatokért. Így az állítás a megszokott gyakorlatot sem tükrözi, erről pedig egy gazdasági újságírónak tudnia kell. 

De tegyük fel a kérdést: Ha a tulajdonos valóban hiteles tájékoztatást nyújtó újságot akarna akkor tűrné ezt? Vagy azt mondaná ennyi hiba nem fér bele, az érintett újságírókat felelősségre kell vonni? Érzésem szerint, a tény, hogy ilyen kirívó hiba után nem történt semmi, nem csak a hibázó újságírók, a feletteseik szavahihetőségét kérdőjelezheti meg, de a tulajdonosét is. Sőt, így a hozzá kötődő civil szervezet, a politikai közösség kapcsán is felmerülnek kétségek.

És igen, én is emlékszem arra, amikor egy baloldalhoz közeli bulvárlap a Kónya család társasházi lakását összekeverte a Korda villával véletlenül. Ha jól tudom, akkor ott olyan szempontok is felmerültek, hogy a házszám elolvasása túl bonyolult matematikiai feladata egy újságírónak, a névben pedig olyan betűk vannak amiket ő nem ismer. Mert amikor írás és olvasás órán ilyen betűk kerültek sorra, akkor ő hiányzott az iskolából. A napi gazdaság kapcsán mennyivel műveltebb az újságíró... Ő csak egy 4 jegyű számmal (1000-rel) való szorzás kapcsán akad fenn. Igaz, használhatott volna számológépet is. Ugyanis nem volt bent a tanítóbácsi, hogy megtiltsa.

Hogy miért tanítóbácsi? Mert az ilyen átlátszó szöveg az körülbelül az óvodások, vagy talán a legfiatalabb kisiskolások jellemzője szokott lenni: mert ők azok akik feltételezik lesz aki elhiszi. Az olvasóközönségét ismerő jobboldali újságíró viszont tudja. 

Mindenesetre ha a hasonló kisebb-nagyobb trükkök kapcsán a kommentelőre azt mondom, hogy az ilyen torzítás megöli a politikai párbeszédet, akkor a századvégről is ezt kell mondani. A politikai párbeszéd megölése, a köpködés és az árokásás a társadalom szétszakítását idézi elő. Akinek fontos a nemzet, annak az ilyen csapatot el kellene ítélnie, és nem olvasóként a pénzével és figyelmével támogatnia.