Az egyik kedvenc filmem a Philadelphia. De szeretem az And the band played on-t is. Mindkettőben fontos szerepe van a melegeknek, az AIDS járványnak és számos kapcsolódó kérdésnek. A kedvenc sorozatom a The Wire. Abban kimondottan csípem Kima-t, aki leszbikus. De a film ugye nem a szexualitásról szól, így még csak a "hetero fiúk szeretik nézni" sem igaz, sokkal inkább a karakter. A többség biztos szereti a sorozat keményfiúi közül Omar-t aki meleg. És jóval gyengébb, kevésbé érdekes karakter lenne, ha nem lenne meleg. Nem szeretem a hasonló horror történeteket, de elismerem Clive Barker munkásságát.

És amikor a Mass Effect 3 romantikus szálai kapcsán felmerült a meleg száll körüli balhé, nem a meleg szállal volt bajom. Legyen benne. Sokkal inkább azzal, hogy ott is, a játék végén is gond van a párbeszédekkel: Amit kiválasztasz ahhoz képest mást mond a karakter, másfelé vezetnek az utak, mint amit vársz és nincs lehetőség sokszor arra terelni a beszélgetést amerre szeretnéd. És amikor valaki megkérdezte tőlem, hány buzit ismerek, gond nélkül vágtam rá: legalább 2-t, de az egyik autóbuzi, a másik fegyverbuzi és nő.

No nem arra utalok, hogy a melegeket kizárnám a baráti körömből. Még arra sem, hogy "kerüljük a buzi szót, mert nem polkorrekt". Engem is zavar az, hogy a szótárt rendszeresen felülírjuk.Pusztán arra, hogy a buzi szóból azért lett autóbuzi, fegyverbuzi, késbuzi, vagy éppen divatbuzi, mert nem elsősorban a homoszexualitás jut eszünkbe róla. Akad politikabuzi is, számítógépbuzi is, telefonbuzi is. Ennek egy részét látom az utcán, más részéről a tükör beszél. És úgy gondolom, hogy ez valami "furcsa érdeklődés", amihez mások szerint jobban kötődik az ember a többség által egészségesnek tartottnál.

Bocs, de ezt egy monogám párkapcsolatra nem mondanám. A dolog veleszületett voltával kapcsolatban 2 ismerős mondása jut eszembe. Az egyik egy fizikus lány. Aki halálos komolysággal mondta el, hogy a tudomány mai állása szerint a legtöbb lány biszexuálisnak születik. De ő monogám típus,és nagyon szereti a barátnőjét. Ő így lett leszbikus. A biológiai örökségnél szerinte fontosabb a neveltetés, az az örökség amit így is hagyhatnak maguk mögött. Igaza van. 

A másik ember pedig bevallottan inkább a férfiakhoz vonzódott. De végiggondolta, hogy az a vágy a fontosabb, vagy a hite, a leendő család. Büszke a választására, és úgy gondolja az életben millió és egy olyan szempont van ami fontosabb, mint az, hogy a szexuális vágyait a lehető legjobban beteljesíthesse. Aki ezzel nem ért egyet, azt megkérdezném a saját vágyak vs. nemi erőszak tilalma kérdést említve is. Így ma heteroszexuális családapa.

Egyikük sem vitatja a genetikát, a biológiai szempontokat. De azt mondják a sorsunk nem eleve elrendeltetett születésünktől fogva. Az embernek van választása. A lelkiismereti és vallásszabadság olyan emberi jog amit nem szabad megkérdőjelezni. És ezért nem is szabad ilyen alapon diszkriminációba kezdeni. Madarat tolláról, embert barátjáról: A diszkrimináció kérdéséről ugyanazt gondoljuk.

Ha nincs kvóta arra, hogy hány olyan szereplő legyen egy filmben aki nyilvánvalóan heteroszexuális, akkor a homoszexuálisokra sem kell erőltetett kvóta. De sok olyan történet van amihez hozzátesz az, hogy egy-egy szereplő meleg vagy leszbikus. És nem azért ami az ágyban történik. Hanem azért ahogy ide eljutottak. Egy érdekes kis történet megírásán gondolkodom. Az egyik főszereplőt valamennyire egy lányról mintázom, akivel sokat beszélgettem.

Megvallom őszintén egy bunkó, előítéletes kérdéssel kezdtem nála: Rákérdeztem honnan a póló? Nem értettem, hogy egy leszbikus lányon és barátnőjén hogyan lehet "this is what an anti feminist looks like" feliratú póló. Nem tudtam elképzelni, hogy egy leszbikusból, hogy lesz egy a hagyományos családi értékek mellett is kiálló antifeminista. De a férfijogi irány sem tűnt túl logikusnak. Szóval rákérdeztem, hogy hogyan jött össze a póló. 

Persze rögtön kaptam egy adag érvet, adatot és irodalmat. Részben statisztikát arról, hogy a családon belüli erőszaknak több a férfi áldozata és női elkövetője. Egy remek könyvet amit egy olyan írónő írt aki egy ideig kipróbálta a férfi szerepet, és bizony ő inkább női privilégiumot, elnyomást, agressziót talált. Ennek egy része meglepett. A feminizmussal szembeni gazdasági kritika, a nemi diszkriminációt tartalmazó törvények elleni alapjogi kritika nem lepett meg. Ettől még furcsa volt, hogy valaki leszbikus is legyen, és antifeminista is.

Mint kiderült: Fehér esküvőről, férjről, sok gyerekről álmodott. Csak éppen túl sok esetben futott bele a családon belüli erőszak férfi áldozataiba. Túl sokat olvasott arról, hogy a nő sokszor akaratlanul, észrevétlenül elnyomó, túl sokat látta a kapcsolódó diszkriminációt, azt amit ő női privilégiumnak nevez. Nem mindenben értek vele egyet. De azt értem, hogy ez hogyan befolyásolta az életét.

Úgy gondolom, hogy ő áldozat, egy olyan bántalmazás áldozata amire nem tudom megmutatni az elkövetőket. Mert nem az történt, hogy valaki szándékosan akart benne bűntudatot ébreszteni. Ő csak látott egy állítást, a nők helyzetéről. Utána nézett, mert nem fért össze a saját tapasztalataival és mást talált. Saját tapasztalataival: Mert nem egyszer foglalkozott bántalmazott gyerekekkel és bántalmazott emberekkel (nőkkel, férfiakkal vegyesen). És nem propagandának nézett utána, hanem orvosi szervezetek statisztikáinak, rendőrök tapasztalatainak.

Mára már nehezen tudna egy férfi mellett lenni, anélkül, hogy azon aggódna, hogy nem-e ő éppen a csúf, gonosz elnyomó. Ha azt mondom, nem tudom elképzelni őt elnyomóként, akkor a fejemhez vágja, pont ez ellen a prekoncepció ellen küzd. Én viszont egy nőt látok, akitől ez az eszetlen harc elrabolta az álmait. És ezért az eszetlen harcra, a gyűlölet- és bűntudatkeltés politikáját támogatókra, a hazugságokra építő diszkriminatív történeteket erőltetőkre tudok haragudni. 

És ha azt mondom, hogy nem azért nem tudom elképzelni róla, mert nő, hanem azért ahogy az elnyomás ellen küzd, azonnal megjegyzi sok történelmi példát mondva: sok elnyomó küzdött elnyomás ellen. Mások meg vélt elnyomás ellen, tenném hozzá magam részéről. Ha egy hozzá hasonló látásmódú szereplőt tennék egy történetbe, az is leszbikus lenne.

És rá is igaz lenne: Mindenki "valahol a végletek között születik" és a döntő többségnek van választása. A születés mellett érték választásról is szól ez. De azt látom, hogy én könnyen térek ki egy problémás kapcsolat elől, ki lehet onnan lépni. Tőle viszont elrabolták az álmait, de mégis megtalálta valaki mellett a boldogságot. Aki perverznek, ferdének, stb. nevezné őt az hülye. És, ha az okok között megkeresem a propagandát, akkor nem melegek megjelenését látom, hanem a feminizmus által keltett harcot. Ettől sokkal több okod van félteni a gyereket, mint egy vagy akár egy millió meleg szereplőtől a filmekben. 

A boldogságot kereső, kicsit individualista értékrend is bőven belefér a lelkiismereti és vallásszabadságba. A saját szexuális igényeiknek megfelelő partnert kereső, a genetikai hajlamot ezért követő ember döntését sincs alapunk megkérdőjelezni. És ez a választás is fontos lehet egy szereplő értékrendjének, gondolkodásának bemutatásakor.

Mi a közös az eddigi példákban? Egyik szexuális orientációja sem azért fontos, hogy legyen elég meleg a filmekben, könyvekben, történetekben. Egyik sem gyengíti és rombolja a történetet. Mind a nagyvilágban, mind hazánkban vannak olyan írók akik hazudnak, rágalmaznak bármit megtesznek a saját kis propaganda céljaikért, és mind emberként, mind íróként hiteltelenné vállnak. 

Ahhoz, hogy az ő műveik károssá váljanak nem kell meleg szereplő, nem kell erre fókuszáló történet. Nekik ugyanis nem az a fontos, hogy a melegekről legyen szó. Számukra a kérdés a társadalmi normák felrúghatósága. Ők azért beszélnek a melegekről, mert azokkal könnyebb a normák tagadását elfogadtatni, mint a saját becstelenségükkel. Ha pedig ez ellenállást szül? Nem őket, hanem a melegeket verik meg.

A melegek kapcsán a veleszületett állapotról lehet érvelni, de amikor mellette van az, hogy mindenki a két véglet között születik, akkor csak erre mutogatni nem helyes. Részben azért, mert van választási lehetőségük és ezt senkinek nincs joga sem megtévesztéssel, sem erőszakkal elvenni tőlük. Se a tolerancia hazug ígéretére, sem a hagyományokra hivatkozva.

Másrészt pedig azért, mert a normák rombolása messze nem csak a meleg - nem meleg kérdésre terjed ki. Sőt az erőszakos propaganda csak "vivőanyagként" használja a melegkérdést amikor azt akarják elérni, hogy más normaszegést, a kirívó becstelenséget ezen az alapon. Olyan normaszegéseket amiknek semmi köze nem lesz a szexuális orientációhoz, annál több a bűnözéshez, politikához.