Mit változtatnék az oktatáson?

Őszintén? Majdnem mindent. Aki régebb óta olvassa a blogot tudja, hogy a kötelező olvasmányok problémáját nem egyszer említettem. Olyan könyveket amikre annak nem a minőségük, hanem a népszerűségük miatt tettek kötelezővé, ma már jóval kevésbé népszerűek. Ha pedig a gyerek nem szereti meg az olvasást, hanem a szerinte unalmasabb könyvek miatt megutálja, akkor szükségszerűen romlani fognak az eredményei. De van egy másik probléma is: Többek között a nyelv változik, és az is, hogy milyen jellegű szövegekkel találkozunk, miket kell megérteni. 

A mai diákok az olvasás megtanulása során körülbelül 0 olyan szöveget olvasnak ami lekötné őket, és aminek lelkes olvasása felkészítené őket a szövegértési feladatokra. A matematikai témák kapcsán látunk egy csomó szöveges feladatot. Röhögünk azon, hogyha helyesírási hiba van bennük. De az eszükbe sem jut, hogy a gyerekek számára milyen matematikai feladat lenne érdekes. Pedig változik a helyzet annyiban, hogy a gyerekek jelentős részénél már nem a kisautó birtoklása és csokoládé elosztása az egyetlen fontos dolog. Hanem a telefon, a tablet, a játékkonzol, a szülők számítógépén futó megannyi játék. Ott van mögötte a matek.

Szövegértés és matek nélkül pedig igen nehezen megy a természettudomány megértése. A megfelelési kényszerből való magolás pedig később elfedi a problémákat. Az iskolákból pedig egyre több funkcionális analfabéta kerül ki. Az pedig, hogy a diákok közötti egyenlőtlenség nem csökken, a gyerekek kevésbé teljesítenek jól, mint a szüleik, az az oktatási rendszer csődje. A felmenő rendszerben történő változások rendszere és sok más apróság megmutatja a mostani PISA eredményekért ki az aki inkább felelős.

Érthető az, hogy a kormány behúzta a vészféket. A gond csak az, hogy még ezekre a viszonylag egyszerű problémákra sem ad választ a jelenlegi oktatáspolitika. Sőt sajnos arra is van esély, hogy a helyzet tovább romlik, hiszen a problémák jelentős részére nem kerestek és nem is találtak megoldást. Sőt, az iskola, a tanulás megutálását segíti sok intézkedés. És ez sokkal veszélyesebb, mint a tény, hogy az iskolában bizonyos ideológiákat erőltetnének akár kormányzati megrendelésre is. Ugyanis van egy jelentős probléma amit nem árt észrevenni.

Ha valaki nem érti a matematikát, nem fog felismerni arányokat, egyes ismétlődő problémákat érzékelve sokkal könnyebben válik előítéletessé. Szövegértés hiányában sokkal nehezebb elérni, hogy ezen változtassanak. És persze természettudományos ismeretek nélkül működik a "Food babe" jelenség: A ne együnk semmi olyat, aminek kémiai neve van (pl. aszkorbinsav, dihidrogénmonoxid), esetleg DNS tartalmú, stb. szintű baromságtól egyenes út vezet el az összeesküvés-elméletek és a politikai szélsőségek világába, az álhír-oldalakra.

Az iskolának nem csak tanítani kell, hanem meg is kell szerettetni a tanulást, az egyes tudományterületeket. Nem az a cél, hogy a funkcionális analfabétát se buktassák meg, hogy ne érje stressz, hanem az, hogy megtanuljon, megszeressen olvasni. 

Közhely azt mondani, hogy az Internet miatt. De sokkal inkább azért, mert nem csak digitálisan, de papíron is sokkal könnyebb elérni az információt. Az online és az offline keresés is megtanulható. Így a mai digitális technológiától függetlenül, egy nagyobb kiesés esetén is versenyképes az a tudás, amit az érdeklődés fejlesztésére, az információszerzés módszereinek megismerésre, közös kutatásra fókuszáló, a gamification eredményeire is építő oktatási rendszer adna.

A megfelelő oktatás felnőttkorban is csökkentené a stresszt, ezzel pedig számos betegség kockázatát. Ez hozzájárulna az egészségügy tehermentesítésnek, ha kevesebb pénz folyna el feleslegesen, akkor több maradna az orvosok megtartására, fejlesztésekre. Szóval jó oktatásra szükség lenne. Nagyon.

Ha ez a cél, ez a jövőkép, akkor számos szakember már tud dolgozni a hogyan kérdésén. Mert lássuk be: Ők elsősorban ezt tanulták.