Paks kapcsán meganyiszor hangzott el: Most majd még jobban függünk az oroszoktól. Mintha az atomerőmű napi működéséhez olyan sokszor tennének hozzá valamit is. Mintha ahhoz minden nap kellenének az oroszok. Mindannyian tudjuk, hogy nem így van, de az orosz függőség említése egy apró politikai hazugság. A gond csak az, hogy amikor az energia függőségről van szó, sosem csak az merül fel: Mi van, ha a ruszki árat emel? Ha nem akar adni? Ezt a két helyzetet még könnyű kezelni. Hanem az is felmerül, hogy mi van, ha az "Orosz-Ukrán viszony" okán akarná valaki elzárni a gázcsapot. Vagy az Ukrán-EU viszony okán. Ez a függőség a gáz és az olaj kapcsán tehát nem csak az oroszokkal való viszonyunktól, hanem Ukrajnától, és a két posztszovjet állam egymáshoz való viszonyától is függ.

Nomeg Ukrajnától. Az ott várható teljes összeomlástól. Mert lássuk be, a polgárháború, az államcsőd, a hiperinfláció, az orosz-ukrán viszony várható problémái sokkal könnyebben vezethetnek a gázcsap elzárásához, mint egy olyan magyar-orosz probléma, ahol nem kell az oroszoknak az EUs vevők pénze. Mert a pénzre szükségük van, az ukrán helyzet pedig nem csak most, de tartósan is bizonytalan. Egy esetleges polgárháború pedig kárt okozhat a gázvezetékekben. Nos ezért is más a fosszilis energiahordozók folytonos ellátása kapcsán kialakuló teljes, folytonos, több országtól, ezek viszonyától való függőség, és más az atomenergia kapcsán a "nehéz a ruszkikat kiváltani" típusú részleges függőség. Ahol, ha a bajban a ruszkik nem segítenének nem csak miattunk kellene aggódniuk, hanem egy potenciális probléma kapcsán a fél világ orrolna meg rájuk. 

A sokszor elmondott szempont, hogy egy elvi megállapodás még nem egy minden szempontból végleges döntés, de nem is minden előzmény nélkül van, csak egy kis lépés a hosszú sorban... Az ismert korábbi döntések mellett az EUs egyeztetés, a nemzetközi példák áttekintése is kiderült. És ezek sem folytak teljes titokban, már csak az EUs szinten való nyilvánosság miatt sem. Hogy az egész kérdés mögött ellentételezés, energia politika, hosszabb távú célok, jövőkép és akár biztonsági szempontok is állhatnak lejárt lemez. Mint az is, hogy nem tudjuk miről beszélt Orbán és Putyin. De az biztos, hogy egyik országnak sem volt érdeke, hogy megossza a nagyvilággal az Ukrajnán átvezető gázvezetékkel kapcsolatos aggályait. Az eszkalálódásra hajlamos konfliktust pedig láttuk.

És bizony Viktor 2006 óta nagyon jól tudja: Ha a tömeg gyújtogat, vagyont és életet ment, akkor a rendőrségnek két opciója marad. Vagy ahogy a világpolitika elvárja próbálja hagyni a tiltakozást, amíg a rendőrnél el nem szakad a cérna és rendőrattack nem lesz... Vagy kimondja, hogy ami a gyülekezési jogba, tüntetésbe nem fér bele, és másokat veszélyeztet az ellen a rendőrségnek kutya kötelessége a szükséges erővel fellépni, akár lőni is. Mindkét út politikai öngyilkosság. Mindkét esetben instabil lehet Ukrajna. És megjegyzem: Mindkét esetben szalonképtelenné is válhat az EU szemében, így az oroszoknak akár érdekük is lehet szítani a konfliktust. Akár titkosszolgálati módszerekkel is. A balhé kitörése csak idő kérdése volt. Vajon mennyit ér az oroszoknak a magyarokkal való jó viszony Paks II elvi egyezség nélkül, és mennyit ér ezzel? 

Az Index cikke remekül összefoglalja a fő problémát:

Miért fontos ez nekünk, azon kívül, hogy a keleti szomszédunkról van szó?

• Jelenleg Ukrajnán keresztül érkezik a magyar olajellátás egésze és a gáz háromnegyede.
• Elég nagy az OTP ukrán leányvállalata, a magyar bankcsoport összes hitelének közel tizedét itt helyezte ki.
• A Magyarországot is finanszírozó külföldi befektetők fejében többé-kevésbé összemosódnak a problémás helyek. Az ukrán válság miatt egyel több okuk lesz arra, hogy tartózkodjanak a magyar állam pénzelésétől, vagy akár arra, hogy a forint ellen spekuláljanak (ez utóbbiban sokat segített nekik a Magyar Nemzeti Bank is a váratlanul nagy kamatcsökkentéssel).
• Az országnak sokmilliárdos veszteséget jelentene, ha jelentősen visszaesne az Ukrajnával folytatott külkereskedelem.

A mai nap eddig az Ukrán harcok talán legvéresebb napja. Az eddigi harcok során már több tucat halott van, és borítékolható az is, hogy ez sokak szemében csak újabb ok a harcok folytatására. Újabb ok a konfliktusra. Ukrajna pedig hatalmas. A keleti fele okkal kötődik jobban az oroszokhoz, a nyugati fele pedig okkal kötődik jobban az EUhoz. Nemzetiségi és egyéb kérdések is súlyosbítják a problémát. Bárki is jön ki győztesen most a problémából, nem lehet arra számolni, hogy a másik oldal szélsőségesebb hívei megnyugszanak, a probléma nem ismétlődik meg, akár még durvább formában. Az olaj és gázvezetékek pedig célpontok lehetnek. 

Ukrajnában évek óta benne van a polgárháború veszélye, és megvan az esély egy közel teljes összeomlásra. A politikai "elszámoltatás" és leszámolás rendszere a konfliktust mélyítés és egyre több sérelem megtorlására való igény feszíti szét a társadalmat. Ha holnapra béke lenne az Ukrajnában, a feszültségek akkor is megmaradnának, sőt az elmúlt napok eseményei miatt növekednének is. Most már a haláleseteket is le akarnák egymáson verni. Olyan mértékű konfliktust és polgárháborút, ami a feszültséget valóban levezeti elképzelni is nehéz. Mivel Ukrajna politikai megosztottsága földrajzi megosztottságot is jelent, ez akár Ukrajna feldarabolódásához és a határon való konfliktushoz vezethet.

Ehhez a puskaporos hordóhoz pedig nem csak a kárpátaljai magyarok miatt kötődünk. Európa jogos tiltakozása pedig éppen azért visszafogott, mert sok európai politikus tisztában van vele, hogy ő is kerülhet olyan helyzetbe, amikor döntenie kell: Enged-e a tiltakozók által használt erőszaknak, és így bármely erőszakos politikai kisebbség számára utat nyit a teljes kontroll felé? Kivár-e, kockáztatva, hogy elszakad a cérna és kiszolgáltatottá téve számos embert a tiltakozóknak? Vagy felvállalja a kemény fellépést?

Nem egy EUs országban akadnak belső konfliktusok, amik elvezethetnek az eldobott molotov koktélokhoz, a túszejtéshez, akár lincseléshez is. A közhangulat nem egy helyen ilyen. És ebben a kérdésben a politikus csak 3 rossz döntés között választhat. Megoldás persze korábban lett volna. A politikai ellenfél démonizálása, az árokásás, vak ellenségeskedés, a "minden rossz amihez a másiknak köze van" helyett jópár közös cél elismerése, és a politikai párbeszéd. A gyűlöletre építő szavazatszerzés, és a másik fél számára méltánytalan radikális megoldások elkerülése, a normális tisztelet,és a normális polgári értékrend amibe a tolerancia is beletartozik.

Csakhogy ezt Magyarországon nagyon kevés politikai erő mondhatja ki ezt hitelesen az Ukrán helyzettel kapcsolatban. És ahogy az Arab tavasz könnyen terjedt át egyik országról a másik országra, közel sem biztos, hogy az Ukrán problémák megmaradnak Ukrajna határain belül. Ugyanakkor nem árt megérteni azt, hogy a forradalomra, háborús retorikára építeni komoly gond. Nem árt megérteni mi történt, miért történt. Hogy vezetett el az ellenségeskedés és elszámoltatás hagyománya ide. És nem árt tenni azért, hogy nálunk ne így legyen.