A jelenlegi kitiltási botrány során elhangzott, hogy jöhetnek még kitiltások. De azok nem, vagy inkább nem feltétlenül ugyanezen proklamáció alapján. Az elméleti lehetőség eddig is fennállt, ebben nincs semmi újdonság. És abban sem, hogy azóta is jó pár embertől megtagadták a beutazási engedélyt, csak azok hétköznapi ügyek voltak. Ennek a jelzésnek az információ tartalma nem az elméleti, törvényi lehetőség létéről szólt tehát. Ha viszont gyakorlati jellegű lehetőségeket elemez, akkor feltehetően folyamatban lévő ügyekről van szó. Csakhogy ezzel kapcsolatban nem állítok, nem állíthatok kevesebbet, minthogy az ilyen problémák része Magyarország helyzetéből és a választói akarathoz kötődik.

És alapvetően 3 helyzet merülhet fel, amiben az USA könnyen eljuthat ilyen szintig. Az egyik, unalomig ismert ügy, a norvég alapos ügy, a civilek ellehetetlenítése. A civilek kérdéséről még lesz mit beszélni, de nem itt kell megvitatni, hogy melyik civil milyen. A másik a jelenlegi kitiltási ügy kezelése. Sokan mondják a sas nem kapkod legyek után, de sok kérdésben az USA, és ottani politikai szereplők számára sem jó, ha itt hagyják a barátságtalan lépéseket, az igazuk megkérdőjelezését. Az érdek mellettük áll. A harmadik pedig a cégre szabott, piactorzító törvények ügye.  És ez utóbbiról van miért beszélni. 

Ez utóbbi esetben szankcionálhatnak politikusokat. A politikusok gazdasági és ideológiai hátterét megteremtő csoportokat. Vagy akár a haszonélvezőket is. Gondoljuk végig mivel járna, ha a CBA vezetését, néhány felcsúti fontos embert, stb. érintene egy következő kitiltási ügy, amit viszont már nem egyszerű eljárásként, hanem szankcióként alkalmaznának. Mert, ha izmozunk az USA-val ez is benne lehet a pakliban. Ráadásul alapvetően egy olyan kérdésben, ahol jó megoldást nem lehet találni. Egyszerűen azért, mert Magyarországon egyszerűen hiányzik az a réteg aki a politikán kívül szerzett sikerei után, a megszerzett vagyok egy részét arra áldozná, hogy számára fontos dolgokat megvalósíthasson a politikában.

Helyi szinten egy lokálpatrióta, addig is sokat elérő vállalkozó lehet motivált a képviselőségben, akár polgármesterségben is. Sok esetben nem is kell érte megfizetni. És sok esetben ezzel nincs is baj, mert a társadalmi megbecsülése rendben van, és a munkáját becsületesen végezve is sokat keres a jobb környezeten. Ezért is választották meg, így nem baj, hogy a programját teljesíti. Az országos politikában viszont jelenleg nem elérhető az a helyzet ahol a jó munka önmaga jutalma, és elég azt tennie a politikusnak amiért megválasztották és máris mindenki jól jár.

A normális politika viszont pont itt kezdődne. Méghozzá úgy, hogy az ilyen terveiket ismerjük, ebből lesz program, és ez alapján tudunk választani. És az ilyen réteg mellett hiányoznak az ebből a rétegből kinőtt politikus dinasztiák is. Ha pedig ez a réteg hiányzik akkor két más között tudunk választani: A versenyképes szakember, versenyképes fizetésért, versenyképes megbecsüléssel hajlandó versenyképes munkát letenni az asztalra című történet az egyik irány. A másik pedig aki máshogy akar profitálni a politikából. Esetleg megfelelő rétegek megteremtése mellett. Ez utóbbi, hogy nem csak maga miatt csinálja viszont pozitívum. 

A politikus számára, ideális esetben, többet kell adnunk mint a versenyszféra. Mert 4 évnél hosszabb időre nem tudjuk szerződtetni. És ha jó embert akarunk, akkor annak a bére is jó pénz lesz. Márpedig ez már eleve kódolja a korrupció körüli vitát az USA-val. Nem adunk annyit a politikusnak, hogy jó szakembernek csak a törvényes fizetésért megérje elvállalnia. Pláne, ha a munka társadalmi megbecsülését is mellé tesszük. Így marad a sokféle pénzszivattyú, ami kapcsán bárkit elő lehet venni.

És ez mindaddig így lesz amíg nem akarjuk nagyon megfizetni a politikusokat. Egyszerűen azért, mert ha a kínált feltételek mellett ne számíthatunk sok jó politikusra akkor 3 eset van: Vagy az alkalmatlanságuk okán nem vennék észre a korrupciót, megfogadnák a hamis barátok érdekből adott tanácsait. A másik lehetőség, hogy ugyan kellően rátermett, de más, talán törvénytelen úton akar meggazdagodni. És harmadik útként felmerülhet az első kettő kombinációja.

Ahogy ennek megvannak a haszonélvezői, úgy megvan az a kérdés is, hogy ők kivel szemben szereznek tisztességtelen előnyt. Ki jár rosszul. Ezek pedig panaszkodnak, és jelzik a korrupciót, a problémákat, stb. a megfelelő helyen. A külső nyomásgyakorlás pedig előbb-utóbb eljut a keményebb eszközökig, akár a szankciókig is, amik egy komoly botrányhoz vezetnek. 

Az pedig, hogy az USA, ha valóban megvádolna valakit, és kellene bizonyítania törvénytelenül szerzett bizonyítékot tudna csak felmutatni? Kit érdekel, ha elég annyival elintézni: egy hackernél tartott házkutatás során az iCloudról lelopott videók, fotók, hangfileok, dokumentumok kerültek elő. Baromi nehéz lenne bizonyítani, hogy nem hacker, hanem CIA, nem az iCloudról, hanem kormányzati gépekről szed le információt, esetleg a kamerát és a mikrofont is ők kapcsolják be.

De könyörgöm: ha valamely politikus eszközei felett átvehetik az irányítást, akkor kreálhatnak a politikusok közötti olyan levelezést, amit egy "rosszul kijelöl címzett" és pár mindenkinek menő válasz kapcsán az Index is megkap. Mennyi idő alatt állna fel egy működő kommunikációs stratégiával a kormány? Ha az USA meg akarná buktatni a kormányt, a kormány megbukna. És az USA-t nagyon nehéz hülyének nézni. Egy esetleges konfliktus kapcsán pedig semmi vigaszt nem jelentene, ha elmondhatnánk: Az úgy kezdődött, hogy (egy képzelt támadás utána) a kormányunk visszaütött. 

De az sem jó, ha a történet ott kezdődik el, hogy az elharapózó korrupció és mutyi miatt lép keményebben az USA. De az sem jó, ha a korábbi kormányzat által kitermelt, sokszor arra felé lojális emberekből áll a teljes gazdasági- és politikai elit, és innen a választási lehetőségek a fentiek szintjén maradnak. Gyakorlatilag lehetne egypártrendszer. Egy olyan párttal ami a hagyott már maga mögött elveket, irányokat, vezetőket, akár még nevet is, de a vagyont a megfelelő kör számára tovább vihető hatalmat nem akarja feladni. 

Ebben a helyzetben elkerülhetetlen a korrupciós botrányok megjelenése. Ha sok ügy jön össze, akkor a keményebb lépések is megérkezhetnek. A bölcs politikus aki ilyenkor tudja: nem célszerű megvárni a szépen bejelentett igazi szankciót. Mert a nagy gazdasági, politikai szabadságharc elszigetelődéshez vezethet. Az elszigetelődésre, és következményeire pedig van egy példa: Észak Korea.

Nem hiszem, hogy eljutnánk odáig. Egy pont után egyre több dolog válthat ki tiltakozást. És az igazán rossz helyzetet összehozni és fenntartani csak véres diktatúrával lehet. Ezt pedig szerencsére nehéz lenne összehozni. 

Könnyű lenne azt mondani, hogy ez a korrupció, sok más ügy Magyarország belügye. Könnyű azt mondani, hogy a FIDESZ meg is ígérte sok csoport helyzetbe hozását, a választók jelentős része erre adta a felhatalmazását. Könnyű azt mondani, hogy bizonyos helyzetekből nem lehet a demokrácia szabályai szerint reálisan kikecmeregni. És az ilyen állítások mögött lenne is valamennyi igazság. A baj csak az, hogy a szükségszerű és a választók által támogatott korrupció sem tisztán belügy.

Nagyon nem. Pedig könnyű lenne egy szuverén országról, az ország és a választók önrendelkezési jogáról beszélni. Csakhogy van egy kis gond: Az ország nem egyedül áll a világban. Dönthetünk úgy, hogy mi is tisztességes feltételeket várunk el a világban a magyar cégek, vállalkozók, befektetők számára. Például a MOL kapcsán, ha a MOL-INA ügy eszünkbe jut. Vagy a magyar tulajdonban lévő startupok helyzete jut eszünkbe. Vagy mondjuk a hazai élelmiszeripar exportja kapcsán. Mert a szlovák se csak szlovák terméket vegyen, hanem magyart is. De ezt csak akkor van alapunk elvárni, ha mi is korrektek vagyunk a külföldi vállalkozásokkal szemben.

Ha nem csak a magyar vállalkozó, startup, stb. tulajdonosai használhatják ki az adórendszer lehetőségeit, és hozhatnak haza pénzt, hanem a német, az amerikai, az angol is megteheti ugyanezt az országban, az ő befektetőiket védjük. Erről szól a nemzetközi jog is. Ha ezt elkezdjük felrúgni, akkor nem pusztán szankció, hanem természetes reakció ha azt mondják: Az amit eddig kölcsönösségi alapon kaptunk már nem jár, Ha mi sem figyelünk arra mit tehet meg valaki törvényesen az országban, akkor nekik sem kell figyelni arra mit szeretne pár ember megtenni náluk.

Ha nem volt Magyarország korrekt mondjuk a Sláger Rádióval, és az ügyben hozott Lex Sláger is megjelenik, akkortól kezdve nem várhatjuk el azt, hogy bármely magyar ember, bármely magyar vállalkozás egyáltalán esélyt kapjon az USAban. Egy darabig az USA korrektsége változtatott ezen a képen. De azóta volt számos más ügy, számos más multi ellenes retorika. Mert Magyarországnak ezt is lehet, hiszen szuverén ország, 2/3ad, stb. De azt is el kell fogadni, ha nekünk lehet, akkor a többi országnak velünk szemben is lehet. 

Magyarország havonta is százmilliárd forintos nagyságrendű külkereskedelmi többlettel bír. Ennyivel többet exportálunk, mint importálunk. Érdemes megnézni a tőke behozatal és a tőke / profit kivitel számait is. És érdemes végiggondolni hogy hol is tartanánk, ha a befektetőket tisztelő politikát folytatnánk. Az a politika ami a nemzetet nem egy nagyobb egység részeként képzeli el, hanem elutasítja ezt a kölcsönös korrektséget, együttműködést és a kölcsönös függést pedig Észak Koreában működik. Érdemes megnézni, hogy azonos nép, kultúra, stb. mellett miben más ott Észak és Dél. 

És még egyszer mondom: Durván romló helyzetet, sokakat bántó tisztességtelenséget egy idő után nem lehet diktatúra nélkül fenntartani. Így egy idő után nem lehet ilyen vagy más téren különbséget megnevezni.