Oly sok minden van ami kapcsán az igazság definíció kérdése. A nemi erőszak kapcsán is felmerül a kérdés mit is tekintünk nemi erőszaknak. A szabad akaratból való beleegyezés hiányát. Akár azért, mert valaki nem is akarna beleegyezni, akár azért mert beleegyezésre képtelen, akár azért, mert az akaratát megtörő, meghajlító nyomás alatt áll. És ebben a definícióban nincs benne sem az áldozat, sem az elkövető neme. Még csak az sem, hogy az illető a történteket erőszaknak érzi. A definíció szerint akár élvezheti is. Sőt a törvény azt sem zárja ki, hogy az együttlét során mindkét fél belegyezésre képtelen állapotban van. Mindkét fél beleegyezésre képtelen emberrel közösül. És másnap mindkettő boldog vele. Feljelentés nincs, a látencia magas. Az esemény gyakori.

Csak éppen az nem igaz, hogy ez szükségszerűen egy olyan kegyetlen tett volt ami megviseli az áldozatot. Ha a nemi erőszak kegyetlen változatát tekintjük definíciónak, a valódi lelki traumát, stb. is megkövetelnénk, akkor viszont az eset gyakorisága, a látenciája változna. A nőjogi szervezetek mindkét jellegű érvelése lehet igaz külön-külön, de mivel a nemi erőszak szélsőségesen eltérő definíciójából táplálkoznak, együtt nem lehetnek igazak. Ha pedig a gyakoriságnál az áldozatok számában a férfi áldozatok is benne vannak, és a leszbikus erőszak áldozatai is... Nos akkor igen furcsának tartom azt, hogy azt az "X nőből 1 áldozat" kapcsán is előkerül a férfi áldozat, és a férfi hibáztatásnál a női elkövető. De az izmusok már csak ilyenek.

A nemi erőszak sajnálatos elterjedtségéhez sokat tesznek hozzá azok az esetek ahol legalább az egyik fél beleegyezésre, mérlegelésre, tudatos döntésre képtelen állapotban van és ez a körülmény vezet a nemi erőszakhoz. Márpedig a beleegyezésre képtelen állapotba kerülést többnyire az érdekelt fél választja. Viszont ezzel kapásból két dolog megtörténtéhez lép közelebb. Az egyik ahhoz, hogy ne tudja felelősen eldönteni mit akar és mit nem, eltűnjenek a gátlások. A másik pedig, hogy ne tudja eldönteni mit szabad és mit nem, eltűnjenek a gátlások. 

Ugyanaz a döntés visz mindkét dologhoz közelebb. Méghozzá pontosan ugyanannyival visz közelebb. És mindkét fél tud azzal számolni, hogy mégis mi az amit tesz. Két az önkontrollját, gátlásait levedlett, beszámíthatatlan állapotba került bulizó kerül egymással szembe. Az egyik tesz egy szexuális felhívást, aminek minden további lépés a következménye. Mert egyiknél sincs kontroll. És a füttyhöz, egy-egy szerencsétlenebb mondathoz, a tapizáshoz hasonlóan egy-egy mozdulat, a kihívó ruha is lehet felhívás. Megtörténik ami ebben a helyzetben szinte szükségszerűen meg fog történni.

Utána vagy mindkét fél boldog az eredménnyel. Vagy az egyik fél feljelenti a másikat. Rosszabb esetben a kontroll vesztés hiányában a gumi is elmarad. Hogy az eredmény nem kívánt terhesség vagy betegség... Egyik sem jó. Mint az sem, hogy van esély rá, hogy az egyik vagy másik fél részegen erőszakos, durva. És nem, nem feltétlenül a férfi. Ahogy a családon belüli erőszak nem kölcsönös formáját is több nő követi el, a leszbikus kapcsolatban is több az erőszak, mint a heteroszexuális pároknál, így itt is előfordulhat, hogy a nő az. De az is, hogy ebben a helyzetben a másik fél megvédi magát.

És valamelyik félnek, vagy akár mindkét félnek tönkre megy az élete. Az egyiknek mert ül. A másiknak, mert ez után esetleg rémálmai lesznek. Esetleg a két dolog kombinálható is. Mert tegyük fel akit feljelentenek annak sem volt az illető ideális partner, annak is komoly lelki trauma, hogy részegen kivel is volt együtt. És esetleg a betegség még erre jön rá. 

Mint mondtam mindkét szerepbe kerülhet mindkét nemű ember. És mondjuk a "részegen azt se tudta mit csinál, reggel egy transznemű mellett ébredt" helyzet is hasonlóan arról szól, hogy egy beleegyezésre képtelen állapotban történt esemény után valakinek rémálmai lesznek. És az adott illetőt nem lett volna szabad a beleegyezésre, mérlegelésre képtelen állapotban ágyba vinni. És lehet, hogy előítéletesnek hangzik, de amikor az "áldozat" másnap reggel jön rá, hogy aki előző este bomba nőnek látszott, az valójában egy transzszexuális illető... Nos az is bele tartozik ebbe a helyzetbe. Ja, meg amikor a 17 éves srác másnap jön rá, hogy a kinézett nő egy 40 körüli szextanárnéni.

Márpedig a nemi erőszak kapcsán a leginkább gyakori veszély a fenti helyzet. Itt pedig az áldozattá válás és az elkövetővé válás ugyanazokat a tetteket igényli. A többi látszólag szerencse kérdése. A felelőtlen kontrollvesztés + szexuális felhívások kombináció helytelenségét tehát joggal elemzi a rendőrség. Nem helyes erre azt mondani, hogy áldozathibáztatás. Mert nagyon nehezen tekintem csak áldozatnak azt akinek a tudatos döntései, tettei ahhoz is elegendőek, hogy elkövetővé váljanak. Itt pedig a bűnmegelőzés eszköze az, hogy az ilyen viselkedésforma veszélyeire felhívják a figyelmet. És az erőszak hangosabb, elfogadottabb fenyegetés mint az, hogy a másik reggel feljelent.

A nemi erőszak másik esete meglévő ismeretségi körön belül történik, és a hatalommal rendelkező aknázza ki a hatalmát. A pedofil szextanárnéni és az erőszaktevő professzor között van egy fontos különbség: A szextanárnéni kapcsán nem jelenik meg egy olyan izmus akik a nőkre általánosítana, és egy diszkriminációt is sürgető értékrendet építene fel. Így persze az elkövető sem lehet egy nem létező ideológia követője, nem kap társadalmi bátorítást. 

Ez ellen már jóval nehezebb védekezni. Illetve: Az ember maga választja meg a baráti körét, a párját. És az, ha a másik fél erőszakos, lehet egyértelmű kizáró ok. Az, hogy a független felmérések szerint a bántalmazó kapcsolatokban a nem kölcsönös bántalmazás kapcsán több a női elkövető, nos senkit sem lep meg. És a kölcsönös bántalmazás kezdeményezői között is ők vannak többségben. Bár lehetne velük született dolgokról, ingadozó hangulatról, stb. beszélni, mint egyesek a tesztoszteronra épített ideológiájukkal, a valós ok azonban egyszerű: Ők azért teszik meg többen, többször az ilyet, mert nekik a társadalom jelentős részben elnézi. 

Nem őket büntetik meg. Ilyen esetben az áldozat, ha jogos védelemmel próbálkozna, bizony őt vennék elő. És ha meg is büntetnek egy női elkövetőt, hát átlagban jóval kevesebbet kap. A törvény előtti egyenlőség sérül. És ilyen esetben az elkövetőt számos feminista szervezet védi. Akkor is, ha neki a sokadik konfliktusa ártatlan emberekkel szemben, az előítélet működik. Egy erőszakos bántalmazó kapcsolatban a nő persze nehezen tud nemi erőszakot elkövetni. Az ő végső fegyvere a hamis vád. 

Márpedig, ha a bántalmazó kapcsolatokra nézve látunk statisztikát, akkor azt is fel kell ismerni, hogy feltehetően a végső fegyverekhez (erőszak és hamis vád) is hasonló arányban nyúlnak, mint amilyen arányban elkövetővé vállnak. Már akkor, ha nem számoljuk azt, hogy a hamis vádnak alacsonyabb a kockázata. És a hamis vád támogatást kap barátnőktől, és bűnpártoló feminista szervezetektől.

Viszont pont ettől válik sokszor kétségessé az erőszak vádja, ettől is jutunk el oda, hogy a valódi áldozatoknak nehéz segítséget kapnia. A megelőzés pedig fontos. Ha van választási lehetősséged ne menj bele egy bántalmazó kapcsolatba. Ha a gyerek nem maga választja meg a szüleit, az iskoláit, akkor itt viszont mindenki más felelőssége, hogy vigyázzon rá. Itt videó nem segít. De az segít, ha az erőszakot az előtt fékezik meg, hogy bármelyik fél eljutna a hasonló "végső fegyverekig."

Csakhogy a fentiek kapcsán jól látható, hogy ilyenkor előítéletektől mentesen a bántalmazás minden formáját üldözni kell. Viszont hihetetlen társadalmi feszültséget okozna, ha a zsarolás, érzelmi és fizikai bántalmazás női elkövetőit is hirtelen a férfi elkövetőkkel azonos módon és szigorral üldözné a törvény. Ugyanis ennek a korrekt és alkotmányos, az erőszak megelőzése szempontjából hasznos magatartásnak az egyik fő akadálya a feminizmus.

A kontroll ami megelőzné az erőszakot ilyenkor azon bukik el, hogy a kisebb bűnök büntetlenek maradnak. Akár egy irányban, akár kölcsönösen. És ezért egyre inkább azt tanulják meg az elkövetők, hogy mennyi minden fér bele. Nos ez kell megelőzni. Meg kell állítani az erőszakot. Méghozzá ezt csak előítéletektől mentesen lehet megtenni. 

Nem hiszek abban, hogy a "családon belüli" erőszak külön kiemelendő. Az is erőszak. És ennek megfelelően is kell elítélni. Aki kiszolgáltatott helyzetben lévővel szemben erőszakos azt súlyosabban. De éveket kell adni. Nem nézve azt, hogy az adott vitában nő vagy férfi az elkövető. Női börtön is létezik. Az erőszak üldözése nem "nőjogi" hanem büntetőjogi kérdés és ideális esetbe a törvény előtti egyenlőséget tiszteletben tartva működik. 

És van az a helyzet amikor az erőszak egy általánosító gyűlölet, a másik általánosító semmibe vétele miatt keletkezik. Ez ellen nem lehet egyénileg védekezni, mert bárki, bármely okból lehet célpont. Hogy az erőszak éppen nemi erőszak vagy sem? Hogy a szó szoros értelemben vett gyűlöletről van szó, vagy dominancia kérdése a dolog (csicskám vagy köcsögöm jellegű börtönbeli kérdések)? Lényegtelen. Egyénileg nem lehet védekezni. 

De társadalmi szinten igen. Elutasítva bármely általánosító és előítéletes ideológiát, ezek valamennyi követőjét és ezt kiszolgáló társadalmi szervezetet. Nemet mondva a fenti dominancia harc, a diszkrimináció minden formájára. És felismerve, hogy ilyet követni csak szabad akaratból tudsz, ezért felelsz, de változtatni is tudsz a helyzeten és ezért megítélhető vagy. Mondjuk egy zsidózó politikai pártot, és egy előítéletes harcos feminista civil szervezetet egyformán. És minden további feltétel nélkül.

És félre ne érts: Hiába teszel ki fotót, hogy így néz ki egy feminista... Hiába mondod azt, hogy közben embereket is védett. A Jobbik programjában is vannak jó ötletek. Ellenben az általánosító, előítéletes és másokat eltaposó ideológiákra az sem mentség, hogy Hitler gazdasági csodát csinált. Általánosító ideológia? Igen. Van benne valótlan előítélet? Igen. Árt másoknak? Igen. Ha pedig innen az ideológiát és minden követőjét a többi hasonló ideológiával és azok követőivel együtt el kell utasítani... Nos akkor te sem érdemelsz mást. 

Valóban jót akarsz? Lehet keresni, alapítani, működtetni olyan szervezeteket, amik az áldozatokat a nemüktől, koruktól függetlenül védik, képviselik. És fel lehet lépni a bűnös ellen a nemétől, korától függetlenül. Mert ez működik. Ha viszont nemek vagy más tengelyek mentén árkot ásunk, ellenséget képezünk, megy az erőszak szóban, jogi lobbizással, és más módon... Akkor a primitív ember, primitív fegyverhez fog nyúlni.

Baromi sok erőszaktevő, de több sorozatgyilkos múltjában is kulcs mondat az: éveken, évtizedeken át egy vagy több nő bántalmazta, segítséget nem kapott, és a dühét tölti ki másokon. A bántalmazó nőt számos előítélet és a feminizmus is védte. Ez az akkori áldozatból pszichiátriai beteget, majd abból elkövetőt csinált. Itt az adott ember áldozat. Akkor is, amikor ezt elszenvedi, akkor is amikor a következmények miatt elkövet valamit, és ezért leül. Az áldozathibáztatás ezért gond. Mert ide vezet.

Ide vezet. Mert elszakad a cérna. És mert ez is egy kontroll vesztéses helyzet. 

Őrültek mindig lesznek. Nem lehet 0-ra csökkenteni az általuk elkövetett bűncselekmények számát. Még akkor sem, ha mondjuk a jogosítvány meghosszabbítása, stb. kapcsán előírnánk egy a veszélyes embereket kiszűrni képes pszichológiai, pszichiátriai szűrést is. Meg esetleg az iskolában is. De igenis tehet mind az egyén, mind a társadalom azért, hogy kevesebb ilyen bűn legyen, kisebb eséllyel váljunk áldozattá. Csak ehhez az első feladat elutasítani az előítéleteket. Ez biológia. De vajon ilyen helyzetben az elkövető bűnös? Vagy az ő életét is tönkreteszi az, hogy egy betegség áldozata.