Vannak akik számár a hit azt jelenti, hogy feltételezik, hogy amit a Biblia magyarázataként hallanak, arra hivatkozó elvként ismernek az igaz és szent. Számomra a kérdés kicsit fordítva van. Megannyi olyan bölcsességet jegyeztek fel Jézusról, amik abban a korban különösnek hatottak. És mégis az egymástól távol elhangzó példabeszédek mögött lévő igazság sok esetben ma is előremutató. Olyan összefüggések is megvannak benne, amiket akkor egy egyszerű gondolkodó nehezen rakhatott volna össze. És ha megértjük a mondanivalót, megértjük az összefüggéseket, hát el kell fogadnunk Jézust különlegesnek. 

Jézust, aki az ember fiának, és nem az Isten fiának nevezte magát. Jézust, aki nem a saját különlegességéről beszélt, hanem egyszerűen rá mutatott, hogy hol a megváltás. Ha megbocsájtasz, elfogadod amik történnek, akkor boldogabb leszel. És mindegy, hogy az "öröklétet" a fizikai információ megmaradásában látjuk, vagy valamely feltámadásba, vagy az "örökségünkre adott metaforaként", igaza volt abban, hogy a megbocsájtás boldogsághoz vezet. 

Ha az ítélkezés ellen beszélt, akkor kicsit eszembe jut az Ószövetség, a jó és a rossz tudásának a fája, ami szintén az ítélkezés képességére mutat. A boldogok a lelki szegények, mert övéké a mennyeknek országa... Szintén erre mutat. A ne ítélj, hogy ne ítéltess szintén. Jézus írástudók, dogmák, szervezett egyház ellen bármely fellépése ilyen. Amikor a tálentumról beszélt, akkor megannyi tehetségünket írta le. És nem arról beszélt, hogy a tudós ne játsszon istent. Nem arról beszélt, hogy a nő tartsa meg magát "számára". Hanem arról, hogy ezeket a tálentumokat lehet az emberiség javára fordítani.

A gyerekszülés képessége és egy tálentum. És Jézus arra tanított, az ilyeneket ne őrizzük meg, hanem fordítsuk jóra. Mégis van aki rá mutat, de a tanításai ellentétét cselekszik. Jézus elmondta kire hagyja a mennyek kulcsát. De nem hatalmat ígért, nem a pápai tévedhetetlenséget. Hanem ráhagyta azt a bölcsességet, azt a tanítást amiben a mennyek kulcsát láthatjuk. És amivel szemben a modern pszichológia is nehezen tudna ellenérveket felhozni. 

Jézus az adókról beszélve beszélt az állam és az egyház szétválasztásáról. Ami hosszú időn át nem volt egyértelmű. Sőt ma is sok ember gondolja azt, a hitet bele kell építeni a törvényben. Pedig Jézus arra is tanított, hogy az állami törvény és az egyházi törvény független és mindkettőnek meg kell felelni. Hiszen még a 20. században is azt mondták sokan, a hit az egyház is az ami összeköthet egy népet, segít meghatározni a haza fogalmát. 

A főparancsolatban szereplő Isten lehet akár egy "mitológiai isten is", de lehet a sors, a természet, és minden más. Lehet azt is mondani megláthatjuk és megszerethetjük a világban a szépet és a jót. Ha a világhoz és az emberekhez így fordulunk, boldogok vagyunk, és felül tudunk emelkedni azon az eredendő bűnön, hogy megtanultunk ítélkezni és ezzel eseményeket rossznak látni, és boldogtalanok lenni. 

Ha nem megítéljük, elítéljük a politikai ellenfelet, hanem építő kritikát teszünk oda, és alapvetésnek fogadjuk el azt, hogy a legtöbbjük azért akar politizálni, mert hisz abban, hogy jobbá teheti az országot, akkor megtettük a lépést egy normálisabb politika felé. Még akkor is, ha a politikusok egy része téved, és inkább ártani lehetne képes. 

Nem ítélkezni, de építő kritikát, önálló álláspontot, gondolatokat megfogalmazni is épp olyan tálentum, mint a többi. Használnunk kell. Használnunk kell, mert minden álláspont hozzátesz valamit a közöshöz, formálja a konszenzust, és jobbíthat a világon. 

Sokan ítélkeznek. Egykor a feminizmus az egyenlőségről szól. Ma már sokszor női kormányt emlegetnek. És olyan előítéleteket fogalmaznak meg, amik nem igazak. És ezek az előítéletek, ez az ítélkezés ártanak mind maguknak, mind másoknak. Rosszabbá teszik maguknak az életet. Ítélkezik a "demokrata", olykor diktátornak, vagy azt támogató talpnyalónak bélyegezve a másként gondolkodót. Máskor a jobboldali az értékek tagadójának, sátánian gonosz libertinusnak látja azt, aki kicsit liberálisabb álláspontot képvisel. Mindegyik ítélkezik, ellenségeket lát... 

És nem csak a bosszúság miatt él rosszul, hanem el is veszi magától a képességét, hogy az előítéletétől függetlenül gondolkodva javítson a saját helyzetén. Az a szeretet, amiről Jézus beszélt nem mentes a konfliktusoktól. Jézus is felvállalt sok konfliktus helyzetet. De azt a jobbító szándék vezérli. Jézus és a karácsony üzenete számomra sokszor az, hogy szükség van az ilyen politikára.

Ha nagyban nem is látjuk ezt, legalább itt magunk között, a blogokon és a kommentekben. Ha egész évben nem is, hát legalább ünnepekkor. És ha a karácsonyi vita beválik, majd új évben megfogadhatjuk, hogy az év nagyobb részében így teszünk. És egy kicsit lépünk egy jobb világ felé.