Változni tudni kell

Steiner Kristóf legalábbis erre hegyezi ki a mondandóját. Csakhogy kérdés az, hogy mi van a szavak mögött. Hiszen saját állítása szerint keresi a beszélgetéseket, és fontosnak tartja a nyitottságot az ellenérvek befogadására, a változásra. De ennek ellenére nem úgy látszik, mint aki befogadott volna jó pár érvet. Nem úgy tűnik, mint akinek fontos az, hogy az érve egyszerre legyen igaz és releváns. Nem úgy tűnik, legalábbis az írásaiból. Mert más alapján nem tudom megítélni. De nézzük miről is van szó.

"Annyira mókásnak találom, hogy önmagukat tudományosan gondolkodó, racionális, értelmiségi emberek hangoztattják, hogy nem hisznek a horoszkópban, mert „hogy lehetne minden oroszlán hasonló”, vagy „miért lenne közös jellemzője a vízöntőknek?” – ugyanakkor sokan meggyőződéssel állítják, hogy egy zsidó márpedig zsugori, egy cigány lop, a melegek pedig mind pedofilok és AIDS-esek. Mi ebben a logika?" - Jelent meg a Steiner Kristóf egyik frissebb cikkében. Nézzük meg mi minden nem stimmel ebben.

Mi is a horoszkóp alapja? Mert elárulom: Van neki. Mint minden babona, népi és egyéb bölcsesség ez is valahonnan elindult. Méghozzá egy egyszerű logika mentén megtalálható, hogy hogyan működött. Hiszen a születés időpontjából alapvetően 2 fontos dologra lehetett következtetni. Az egyik a fogantatás időpontja, a másik pedig az, hogy egyes a fejlődés szempontjából kritikus hónapokban milyen körülmények között volt a gyermek, mik befolyásolták. 

Csakhogy hamar meglátható, hogy ma már nem lehet arra következtetni, hogy a gyerek apjának sok felesleges energiája volt aratás idején. Ahogy egyenletesebb lett a megoszlás, hát nem lehet arról beszélni, hogy az a pár hónap korkülönbség hogyan befolyásolta gyerekként az első baráti kapcsolatokat. Nem lehet arról beszélni, mikor és hogy tudtak vele jobban foglalkozni. Mert a városi életmód esetén ezek az összefüggések már nem stimmelnek. De a horoszkóp mögött volt egy a modern társadalomra már nem igaz összefüggés. 

A rasszista szövegek mögötti összefüggések viszont más jellegűek. Természetesen Kristóf igyekezett azokat a példákat kiragadni, amiket a legkönnyebben tud támadni. Ám a többség érvelése nem így szokott kinézni. És a minden meleg pedofil, minden meleg AIDSes jellegű állítást nem nagyon hallani. Azaz itt Kristóf nem a való életben elhangzó állításokra ad egy releváns választ. Márpedig a korrekt vitakultúrának ez lenne az alapja. 

Ellenben azt mondani, hogy egy idegen kultúrába való beilleszkedés során a befogadó kultúra értékrendjének természetessé válása több generációt igényel, hiszen a szülőktől, nagyszülőktől gyermekkorban látott minta, az ekkor kialakult beidegződések nem alakulnak ki varázsütésre, már nagyon nem egy horoszkópszerűen elhangzó mondat. Márpedig ilyenkor felmerül a kérdés: Elvárhatja-e egy beilleszkedni akaró, hogy a befogadó kultúra tagjai több generáción át kényelmetlenségnek, kellemetlenségnek tegyék ki magukat miatta? 

És itt a liberalizmus alap elképzelése, hogy a jogaim addig terjednek amíg nem ütköznek más jogaiba sem jelentenek a beilleszkedni igyekvőket védő támpontot. És uram bocsáss: A vitában többnyire az beszél a feltétel nélküli befogadásról, akinek nem kell, ha akarja, ha nem, minden nap szembenéznie azzal, hogy a másik még nem feltétlenül tud, vagy akar alkalmazkodni. 

Csakhogy a sorba amit felállított Kristóf bele tette a melegek kérdését is. A horoszkópban és a származásban az a közös, hogy senki sem választhatja meg. A homoszexualitás és a kapcsolódó életforma azonban más téma. Mert ugye az általuk is említett látens homoszexuális, a korábban heteroszexuális kapcsolatban élő mai melegek, stb. mindegyike rámutat, hogy ez nem eleve elrendeltetett dolog, még a preferencia genetikai háttere ellenére sem.

Az viszont tény, hogy a homoszexuálisok a saját örömüket fontosabbnak tartják bizonyos kialakult, és általuk eldobni kívánt társadalmi és erkölcsi normáknál. Azaz hamar látható, hogy az ott meghúzott sor a horoszkóp és a homoszexualitás között, közel sem analóg helyzetekről szól. Márpedig a homoszexualitás kapcsán említett járványügyi kockázatok, kimutatott kockázatok. A helyett, hogy ezt végig gondolná valaki, úgy papolni az érvek befogadásáról, hogy az érv lényegét a kockázatvállalást és a másokra kényszerített kockázatot kihagyjuk egy cikkből, nem elegáns dolog. Főleg nem akkor, ha az általunk lefestett báb szájába olyan mondanivalót adunk, amit a döntő többség nem mond. Mert ez bizony előítéletes is, de nem is túl őszinte. 

Majd a hasonló sor, sok hasonló torzítás és közhely után eljutunk oda is, hogy állatjogi kérdéseket emleget. A legjobban itt derül ki az, hogy valaki befogadó-e vagy sem. Mert az ellenérvek itt nem bántanak senkit, míg akár a nemzeti kisebbségek, akár a szexuális kisebbségek során figyelembe kell venni, hogy a kritika során se bántsuk meg a másik embert, és csak rá lehet mutatni az ellenoldal jogos érdekeire, addig itt el lehet küldeni a vegán állatjogi aktivistát melegebb éghajlatra és az orra alá lehet dörgölni a nyilvánvaló tényeket.

A természetben jól látszik az, hogy a fajfenntartás sok esetben az önfenntartás fölé kerekedik. Így természetes. Elhiszem, hogy Kristóftól ilyen természetes értékek távol állnak, de mégis csak így lehet az állatokról beszélni. Hiszen számukra ez a természetes. A legtöbb háziasított állat az embertől a saját és a faja túléléséhez szükséges dolgokat kap meg, cserében viszont egy részük az embert táplálja, más részük viszont az embert segíti. Ha nem tartanánk ezeket az állatokat érdekből akkor sem élőhelyük nem lenne, sem igazán esélyük a túlélésre. A fajfenntartás is veszélybe kerülne a céljaik közül.

Minő meglepetés, hogy a fajfenntartás szempontját elutasító ember az, aki az állatok kapcsán is így tesz. Aki az alkalmazkodás (mintegy fajon belüli szimbiózis) elutasítását tekinti alapnak, az az ember-állat-növény szimbiózis kapcsán sem figyel oda az alkalmazkodás szempontjaira. Furcsa, mert a horoszkóp kapcsán is felmerült a társadalmi konvenciók, az öröm és a család- / fajfenntartás kérdése. És tulajdonképpen az állatjogi kérdések kapcsán is ez került a középpontba. És minden ponton az derül ki, hogy Steiner Kristóf a társadalmi értékek tagadása, rombolása mellett áll. 

Minden pontról azt mondja, ő nyitott a befogadó vitára, de mégis azt látjuk az ellenérvek kiforgatva, kifigurázva, kigúnyolva kerülnek elő, és az emlegetett 5 év alatt egyetlen egy dologban sem látszott, hogy bármit elfogadott volna. És ha azt látjuk, hogy az említett befogadás és e között ellentét van... Sok más helyen látjuk az őszinteség hiányát... Akkor se mondjuk azt, hogy hazudik.

Nem akarja azt, hogy nyíltan megcáfolják és jelezzék azt, hogy a megcáfolt állításait, új érv nélkül továbbra is úgy szajkózza, mintha meg sem cáfolták volna azokat. Nem akarja, hogy a nagy keresztes háborújában fegyverként durrogtatott közhelyek az értéktelen szellemi hulladék feliratú kukába kerüljenek. 

Kristóf kedves: Ehhez egyetlen dolog kell. Olyan releváns érveket kell hozni, ami a másik oldal érveit cáfolhatják, gyengíthetik, és nem dőltek meg ezerszer, mint mérhető, tapasztalható tényekkel ellentétes baromságok. Ahhoz pedig, hogy fel tudd mérni, hogy mi dőlt el, valóban be kellene fogadni a másik oldal érveit.