Megy körbe-körbe a hiszti, hogy vallásgyalázás legyen, vagy ne legyen. Van aki már a hóemberről, a szent tehén elfogyasztásáról, stb. is beszél. Mintha ez lenne a baj. Arról persze elfelejtkeznek, hogy a kérdés alapja nem ez. Amikor az egyház emberek sokaságát gyalázza, fenyegeti pokollal, stb. mondjuk a nemi identitásuk miatt, miközben kisfiúkat megrontó pedofil papok bűneit tusolják el, akkor hol volt az áldozatok érzékenysége? Ja, hogy sehol? És persze ez nem zavarta azokat a hívőket sem, akik kiálltak az érintett egyház mellett. Ha ezek után a katolikus egyházat éri kritika, vagy kerül elő a humor eszköze, akkor már legyünk baromira érzékenyek. És ez nem megengedhető. V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!

Pokol tüzére és előtt jó hosszú időre a börtönbe mindazokkal akik nem tartanak sokra egy ilyen egyházat. Akik meg merik jegyezni, hogy a katolicizmus az ellenreformáció alatt mennyit ölt, hány náci háborús bűnöst bujtatott, és mondjuk a nevében milyen népirtás volt Amerikában. És nem, nem az a baj, hogy ez semmivel sem volt jobb, igazabb, vagy becsületesebb mint akár Hitler akár Sztálin bűnei. De, ha az előbbit tagadja valaki az bűncselekmény. Ha az utóbbi kapcsán elmondjuk, hogy ez a történelmi szerep nem tisztán érték... Hogy az ide vezető sok apróság ma is adott, a pápai tévedhetetlenségtől, sok vissza nem vont marhaságon át, a cölibátusig... Na az V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!

Az igazság az, hogy az egyházaknak nincs kevesebb joguk, mint egy jogi személynek. De ők pontosan tudják, ha az elterjedésük előtti egyházakat, vallásokat nem támadják (ideológiai alapon) akkor, ma nem lennének itt. A valláskritika igen durva formái is, amiben másokat pokollal fenyegettek, elítéltek, üldöztek, stb. is része ennek az egyházasdinak. És mentek a háborúk. 

Ahhoz, amit ma szólásszabadságnak nevezünk az első lépés azon bátor emberek tette volt, akik akár a halált is kockáztatták, mert felismerték, hogy olykor fontosabb beszélni, mint túlélni. Ez volt a meggyőződésük. És akik úgy gondolták, hogy fontosabb beszélni, mint túlélni... Fontosabb kiállni a hitük, az értékrendjük, a gondolataik mellett, bármely veszély is áll azzal szemben, semmivel sem kockáztattak kevesebbet, semmivel sem rángatták kevésbé az oroszlán bajszát, mint a Charlie Hebdo újságírói.

Ha az utóbbit elítéljük, habzó szájjal ordítva, hogy "V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!" akkor el kell ítélnünk azokat az ókeresztényeket is akik a rómaiak politeista vallását gyalázták, fenyegettek ott sokakat pokollal. Sőt, az ilyen elven profitáló, tért hódító szervezetekre, ennek a gyalázatos vallásgyalázás bűnöseire is ki kell mondani ugyanazt. De, ha valaki a mai történelmi egyházakkal teszi ezt, akkor a kettős mérce jegyében jön a kinyilatkoztatás: V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!

Idővel az ember nem volt hülye. Pár egyház szakadás, a hívők tömegének hatalom érdekében való párszori feláldozása után az egyházak vezetőinek az eszéig is eljutott a dolog: nem jó ezt így csinálni. Ha ugyanis csak szidják egymást, abból teológiai vita lesz. Ha kiirtják egymást, akkor a nevető harmadik térhódítása. Érhető, ugye? És hirtelen már nem lett automatikus eretnekség, blaszfémia a vallásról mondott kemény vélemény, de még a karikatúra, a humor sem. Ezek az emberek megtanulták nem jó ilyenkor azt kiabálni, hogy: V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!

Megszületett egy toleránsabb világ. Keresztény egyházak közötti vallásháború, kapcsolódó terrorizmus is egyre kevesebb van, sokan megértették az állam és az egyház szétválasztását. A vallások közötti térítés szabadságából pedig szépen lassan kibontakozott a szólásszabadság. Majd a szabad sajtó és a képesség, hogy tájékozódjunk, és tájékozott döntéseket hozzunk. Hogy ezek a közös döntések jelentsék az alapot. Igen, mindez minden liberális és illiberális demokrácia közös alapja, olyan alapvető érték amit egy demokráciában nem lehet vitatni.

Sokszor volt már vallásháború. Írország környékén még vannak akik emlékeznek merényletekre, harcokra, gyűlölködésre. A hívők feletti befolyás hatalmat szül, ez pedig hatalmi harcokat. Ahhoz, hogy ne legyenek újra vallásháborúk két alapvető dolog fontos. 

• A vallás magánügy. Te élhetsz a tanításai szerint, de nem várhatod el mástól is, hogy ő is így éljen.
• A vallást lehet kritizálni, akár a humor, a gúny eszközeivel is. 

Amíg nem sérted az emberi méltóságot, nem szítasz gyűlöletet, ez a két dolog szent és sérthetetlen alap kell, hogy legyen. Ha ugyanis megszűnik, nagyon könnyen visszakerülhetünk a vallásháborúk korába, és a nagy történelmi egyházak közül a kereszténység, az iszlám sem mentes ilyen bűnöktől. Ha a fenti két szabadságjogot kivesszük a kalapból az egyház veszély koncepcióvá válik, és pár újabb vallásháború elvezethet  az egyházak betiltásához is. Pedig amíg sok egyház nem kezdte el kiforgatni Mózes, Jézus, Mohamed tanait, amíg tudták mi volt a korra, a népre vonatkozó törvény és mit szántak igazságnak... Amíg a törvény mögött tisztelték a szándékot is, addig a vallás határozottan pozitív dolgokat adott. 

És igen, sok helyen hasznos dolgokat tesznek, mert olyan embereket fognak össze akik jót akarnak tenni. Hogy őszinték, kompenzálnak, önmagukat is megnyugtatják, nem tudom. Legalábbis egy emberről nem tudom látatlanban megmondani. De az egyházak elég nagyok ahhoz, hogy mindegyikre legyen példa. Mint sajnos arra is, hogy egy pap egy baleset és egy szondáztatás után a misebort és 2000 éves hagyományt említ. Nos az ittas vezetéshez 2000 éve hiányzott az autó. A lónak pedig szeme van és segít elkerülni a balesetet. Tudom, ne emlegessem fel ezt, ne vádoljam hazugsággal a szent életű plébánost... Mert az: V A L L Á S G Y A L Á Z Á S ! Értik! Bűn!

Tiltsuk be a "Bort iszik, vizet prédikál" mondást is, mert az is bántja azt az érintettet, aki magára veszi és a titulus, az egyházi szerep alapján mondaná magát jónak és tökéletesnek, pedig ő is csak ember? Bármely olyan politikai tömböt aki ilyen kapcsán elindul a szólásszabadság korlátozása mellet úgy kell megismerni, mint egy tömegek halálához antidemokratikus vezető rendszer restaurálásán munkálkodó őrültet. 

Semmi baj nincs azzal, ha egy egyház a saját értékrendjét képviselve azt mondja: a szodómia bűn. Ha nem akar összeadni melegeket. Ha felhívja a figyelmet, hogy azért bűn a homoszexualitás, mert szerintük társadalmilag káros. És a melegek jogai mellé oda kell tenni a többi ember jogait. És magam is említem a járványügyi kockázatot, és megjegyzem innen amit csinálnak nem magánügy. 

Magam is elmondom: Ha szerintük a genetika kimondja szinte senki sem tisztán homosszexuális, vagy heteroszexuális, bólintok. De rögtön hozzá is teszem, hogy van aki nem csak a farkával gondolkodik, a pillanatnyi örömökön felül értékekre is gondol, és ezt a hasonló embereknél jutalmazni akarja. És mondja el, hogy az önmegtartóztatásnak, a hűségnek, az ezzel összefüggő értékeknek ma is van járványügyi hasznuk. 

Hogy a veszélyek mérséklése, az alacsonyabb kockázatú magatartás keresése, a prevenció ma is fontos. Mint a nyájimmunitás is. És hogy erre épülő hagyományos bölcsességek vannak a vallási tanok mögött, és ezért szerintük sokan a pokolra jutnak. Mert a pillanatnyi vágyak, érdekek mentén nem csak maguk kockáztatnak, de a barátaik, szeretteik, családjuk életével és boldogságával is játszanak. Akit pedig ez nem érdekel, mert a szexuális vágyai fontosabbak, attól én is megkérdezem még minél fontosabbak ezek a vágyak? 

Nincs baj az egyház hagyományosabb álláspontjával e téren. És fontos az, hogy ezt ki is mondhassák. Nincs baj akkor sem, ha hívők, egyház szervezetek kisebb vagy nagyobb egyházak, hogy akinek bűnei vannak, de az erre is asszociálni engedő jelzőt minduntalan lecserélné a PC jegyében annak kedvéért ne merítsük ki a szótárt. A szodomita, a fartúró, a buzeráns, a buzi, a homokos, a klubjuk alapján használt csíra, és számos más jelző után ne keressünk újat. Mert oké, az első bibliai bűnre utal, zavaró. A második naturális, vulgáris... A harmadik ugyan semlegesebb, de... A negyedik mintha becéző formának tűnne, de mára már az sem egy kedves kifejezés. De mikor lesz ott a meleg szó is a tiltott szavak listáján? 

Semmi baj azzal, ha egyház, pap, hívő nem lesz politikailag korrekt. Őket is megilleti a szólásszabadság. Nyilván köveket már nem dobálunk, nem verjük meg a másikat, a hitre hivatkozva is lehet mindezt kulturáltan tenni. És ehhez a kölcsönös tisztelethez tartozik hozzá az is, hogy nem csak a kereszténység nevében lehet buzizni, de a buzik nevében is lehet csuhásozni. Mert egyenlő felek vagyunk, és mert amit megengedünk magunknak azt a másiknak is megengedjük, mert őt sem tartjuk eredendően kevesebbre, őt sem zárjuk ki ebből. És amikor a meleg művész rajzolja a karikatúrát és csuhásozik, az lehet vallásgyalázás, de nem bűn. Csak egyenlő felek, az egyenlő jogokat tiszteletben tartva való véleménynyilvánítása. 

Fontos mindkét oldal szólásszabadsága. De aki a szólásszabadság ellen  a vallásgyalázásra hivatkozva szót emel, az ellen mondjuk úgy, hogy minden becsületes kereszténynek fel kell lépnie. Nem csak azért, mert belátja, hogy ez hova vezethet. Hanem azért is, mert roppantul hiteltelen úgy beszélni az érzékenységről az egyház kapcsán, hogy közben az egyház, az egyház védelmében beszélő maga nem törődik a másik fél érzékenységével. 

Hiteltelen. És megkérdőjelezi az egész hit, a vallás, az egyház hitelét. Mert, ha valaki itt is bort iszik és vizet prédikál, itt is hiteltelen, hazug, akkor miért hinne bárki is az erkölcsi útmutatásaiban? Miért lenne bárki is hívő? Ha pedig e miatt lesz kevesebb és kevesebb a hívő, és ennek sok következménye lehet, az pont a hívőnek nem jó. A hívőnek az a jó, ha egy hiteles egyház, egy hiteles vallás híveket vonz. Mert így a hívők közösségéhez tartozva, a kölcsönös bizalomra építve sokkal könnyebb dolgokat felépíteni.

Ha viszont a kereszténység nem csak hívőket veszít a "bort iszik, vizet prédikál" helyzet miatt, hanem sokakban rögzül ez a kép, ezt kapcsolják a kereszténységhez, az előítéletekhez, diszkriminációhoz, vallásellenességhez fog vezetni. Akkor pedig már jobb elviselni azt a pár karikatúrát. És persze nem csak az itt említett kisebbségekről van szó. Hanem mondjuk az "Istent játszó tudósokról", a liberálisokról, stb. is. Sok irányba megy az adok-kapok. De ez csak akkor fér bele, ha oda-vissza mehet. 

És amíg azt kell belátni, hogy a keresztény embernek fontos igazán az ilyen vallásgyalázás szabadsága, az ehhez a joghoz való ragaszkodás is, és e mellett kell kiállni olyan bátran, ahogy az ókeresztények is vállalták még az oroszlánt is... Nos akkor az egyházon, valláson belülről érkező kritikának kell a legbátrabbnak, leghangosabbnak lennie, és az alapos kritikának a legkeményebbnek is.