Kikkel nem nyer a baloldal: Miyazaki Jun

Jun azt állítja tegyünk különbséget a férfigyűlölő és a feminista között. Tegyünk, kezdjük úgy, hogy mi az ami belefér a feminizmusba és mi az ami nem. Idéznék egy DKs demokratát: "aztán egye-fene, ha sikerült előrébb lépnünk, én nyitott vagyok egy diskurzusra arról is, hogy vannak-e a feminizmusnak határai, és ha igen, akkor azok hol húzódnak." Azaz Jun barátunk addig támogatna akár a tömeggyilkost is, amíg a feminizmus nem ér el eredményeket. Normális embernél előbb van az, hogy határokat szabunk, hogy ne legyen nagy baj, és utána megértjük a problémákat, és ekkor valós ismeretek alapján keresünk megoldást. 

Ha csak ennyiben lenne szó elméleti határokról, akkor nem szólnék semmit. Az elméleti határok meglepően távlatiak, és egy politikus könnyen keres magának jól hangzó, túl egyszerűsített jelszót, és ezzel bárkiből bolondot lehet csinálni. De Jun barátunk emlegette az Isztambuli egyezményt, ezzel pedig alapvetően 3 gond van. Értelmes ember szemében az egyenjogúságért való küzdelem eredendően és teljesen összeegyeztethetetlen bármilyen diszkriminatív szabályozással.

A fő gond az, hogy a családon belüli erőszak jelentős részét nők követik el férfiak ellen. Lehet az arányokon vitatkozni, van ahol a nem kölcsönös erőszak 70%-át tulajdonítják nekik, van ahol 10% körül de ismert a helyzet. 10% még mindig több emberről van szó, mint ahányan a második világháborúban meghaltak. Ha a nők elleni erőszak a törvény szemében külön, súlyosabb megítélést jelentene, mint a férfiak, pl. a nagykorú eltartott "gyermek" fiú elleni erőszak, akkor ugye ilyen esetben a bántalmazott fiú, férfi nem is védekezhetne, hiszen a védekezése arányos kell, hogy legyen. A nő kezének lefogása mint nők elleni erőszak súlyosabbnak lenne kezelve, mint a sima "életveszélyt okozó testi sértés".

Nos, ez ugye az élethez való jogot sértő diszkriminatív szabályozás.

Ellenben sem a kölcsönös, sem a nők által elkövetett erőszak javára nem adna megoldást. Mert a gyűlölet politika hasonló megoldása SOHA nem tudnak jó megoldást adni. Annál fontosabb lenne felismerni a tényt, hogy a családon belüli erőszak kapcsán jelentős kockázati tényező az alkoholizmus vagy éppen az agresszióhoz vezető kábítószer fogyasztás. 

Valahogy ezzel a kérdéssel nem nagyon sikerül foglalkozni, pedig az antifeminsták többsége rámutat az ilyen problémákra. 

De a minap egy gyűlölködő vadfeminista is elmondta, hogy szerinte az állatok elleni, a gyerekek elleni és a nők elleni erőszak összefügg. Szerintem a gyengébb férfiak elleni erőszak is. Sőt a rasszizmus, a huligánok rongálása, stb. is. És éppen ezért mondom azt, hogy ahogy cigánybűnözésről sem beszélünk, úgy férfierőszakról sem szalonképes. Mert különben nem vagy korrektebb a náciknál. És ezt bármely feminista szervezet felmérésénél használom mércének. 

De ahogy az, hogy nem beszélünk cigánybűnözésről nem jelenti azt, hogy ne beszélnénk például bűnmegelőzésről. És bizony a szocializáció, a neveltetés, a társadalmi problémák kérdését ne akarnánk megoldani. 

A minap egy reklámról beszéltünk, a Superbowl reklámjáról, és arról, hogy ott így értik azt, hogy egy sport családbarát. Nálunk hangosan kommunikálják, hogy a beléptetés szigorú kontrollja okán mennyivel csökkent a stadion környékén a durva erőszak, vandalizmus. De ugye, ha reklámot látnánk, akkor rögtön hallhatnánk a figyelmeztetést, hogy sem a klub, sem a liga, sem a szövetség, sem a sportágat toló állam nem vállalna felelősséget az várható erőszakért.

De lépjünk egy kicsit tovább. Pontosan látjuk azt, hogy az adott sportág kapcsán sok olyan durvaság van, ami a szabálykönyv szerint piros. Valójában "ne a lap döntse el a meccset", "nem kell minden szabálytalanságot megállítani", "ha a bíró nem látja, ne szóljunk neki videó alapján" a sunyi, és destruktív erőszakosságot állítja a sportpolitika példaképül a fiatalok elé. De tegyük csak hozzá a bundát, és a focirajongó, onnan példaképet kereső politikusaink közpénzhez való hozzáállását is a "sport mint példakép" kérdésnek.

Azaz a szocializáció kapcsán fontos a csökkenő erőszak mennyisége. Csak éppen azt is tudjuk, hogy amennyiben a másik ember leszólása, megalázása akkor is ugyanilyen, ha a feministák számos csoportja a "férfierőszak" és hasonló szempontok kapcsán előítéletes módon bizonyos dolgokat összekötnek az ember nemével, ezzel sokszor ártatlan embert szólnak le... És nem veszik észre, hogy ők hány kérdésben nem megbeszélnek dolgokat, hanem leszólnak másokat. Márpedig itt a verbális agressziót oda-vissza kellett volna leszerelni. De térjünk vissza fizikai agresszióhoz.

És igen kedves Jun, amíg számos kép mutatja azt, hogy a nők által elkövetett erőszakot nem tekintjük "problémának" a közterületen sem, addig ha csak a "nők elleni erőszakkal" foglalkozol a feministák kezdeményezései mellett, az nagyon sok ember életébe kerülne. Te ezeket az embereket pusztán a biológiai nemük alapján fosztanád meg az élethez való joguktól. 

Ezzel szemben azok, akik nem nemi alapú diszkrimináció mentén keresik meg a megoldást és az erőszakot általában is visszaszorítanák sikere esetén azt hiszem sejted, hogy ha egy országban nincs emberölés, nincs súlyos testi sértés (ez lenne a cél) akkor ezt nők ellen sem követik el. Azaz a nemi alapú megkülönböztetés, általánosító bűnbakkeresés helyett az erőszakot magát visszaszorítva a nők elleni erőszak is megszűnik. Ha viszont csak előítéletek mentén harcolsz, és a valós okokat nem szünteted meg, akkor a nők elleni erőszak is marad. 

Tudod az antifeminista ember ismérve pont ez a felismerés. Mert a családon belüli erőszak elkerülése kapcsán megoldásra van szükség és nem bűnbakra, diszkriminációra, gyűlöletre. Oké, tudom, te a megoldás helyett nemi alapon diszkrimináló, bűnbak teremtő, gyűlölködő izmust képviselsz, szóval itt nem értünk egyet. Igaz? 

Mert nem az a cél, hog a férfiakat vagy a nőket, a cigányokat, a zsidókat vagy a magyarokat hibáztassuk, és erre épülő csak az egyik nemet képviselő diszkriminatív ideológiát toljunk. Hanem mindenki számára egyenlő és tisztességes eljárást követelünk. 

És nem, ebbe nem tartozik bele az, hogy a női átlagbér azonos legyen. Sőt az sem, hogy a nők létszámarányosan legyenek vezetők. Tudod miért? Nem azért, amit a lábuk között találsz, amivel születtek. Hanem az az apró szempont, hogy ők korábban mennek nyugdíjba. A karrierjükből pont azok az évek hiányoznak a kedvezőbb nyugdíjkorhatár miatt, amikorra a többség tapasztalt vezető lehetne, amikorra az igazán magas bért elérték. 

És érdem nélkül, korábban, diszkriminatív módon nem jár sem plusz pénz, sem plusz előléptetés. Ez bizony a radikális egyenlőség követelményéből ered. Abból, ha nemét egyetlen döntéshozó sem látná, akkor is ezek a szempontok érvényesülnének. 

De fontos az, hogy a nő is felnőtt ember. Választó és választható. A fenti szempontokat megérti, és tud arról dönteni, hogy ez a nyugdíjkorhatár hogyan működjön. Például a férfiakénál kedvezőbb nyugdíj korhatár legyen egy olyan jog, amiről a munkáltatóval kötött szerződésben lemondhat. Vagy döntsön úgy, hogy ő itt is egyenjogú akar lenni. 

Éppen így természetes, hogy a GYED kapcsán örülnék, ha a munkavállalás során bárki tisztázhatná, hogy tervez-e GYEDre menni, vagy sem. Igen, férfi is előre jelezné, hogy menne / nem menne GYEDre. A két munkavállaló egyenlő kockázatot jelentene a cég számára, és ezért egyenlő eséllyel indulna. Mert az egyenjogúság egyenlő bánásmódról, az egyenlő jogok melletti egyenlő kötelességekről szól. Ha nem diszkriminációt, feminizmust, hanem valódi egyenlőséget, egalizmust követelsz akkor bizony a munkavállaló ugyanazt várhatja el egy női munkavállalótól így a jobbat / olcsóbbat az érdeke felvenni, és nem lesz a saját pénze ellensége. 

Az látszik, ha mindkét nemnek van az iskolai lemorzsolódással problémája, akkor mindkét nem képviselőit támogatni kell, hogy hasonló arányban jussanak el a diplomáig, nem szabad diszkriminálni. Kedves Jun, magyarázd már el, hogy a pápa radikális egyenlőséget kérő követelése alapján miért kellene itt az egyenlőségről eltérni? Miért kellene elhinni, hogy aki itt az egyenlőtlenséget növeli, az egyenlőség érdekében politizál? Ha ezek alapján téged hazugnak látunk, akkor miért kellene rád, vagy a pártra ami színeiben indulhatsz egyetlen szavazatot is pazarolnunk?

A feminizmusra ráragadt egy csomó ideológia. Nagyon sokszor olyan embereket, sokszor nőket, sértegetnek, gyaláznak a feminizmus nevében, akik eddig csak jót tettek a világgal. És bocs, számomra egy nő akkor is tiszteletre méltó értékes ember, ha a feminista szervezetek kórusban gyalázzák, mert mondjuk abortuszellenes. Vagy mert bordélyt üzemeltet. Igaz, a kényszerből lett prostituáltak lehetőségét kötelező szakképzéssel zárná ki. Aki számára a pornó az anyagi függetlenséget jelenti, mint egykor a kánkán, és nem kiált "kizsákmányolást", hanem lelkiismereti szabadságot, önmegvalósítást lát. És nem venném el tőle ezt a lehetőséget, mert ezzel nem árt senkinek. 

A feminista és az antifeminista politika között ilyen szempontból vannak különbségek. A vakkomondorozós hazug általánosító vádaid, az érdemi elvekről való politikai vita helyetti hasonló gyalázkodó ad hominem érvelésed és a tetteid várható következményei amibe bele is nyugodtál az oka annak, hogy sem téged, sem a veled azonos elveket képviselő pártot nem tartjuk szalonképesnek. 

És mielőtt azt mondod, "de hát te is csak általánosítasz", "mi is miket mondunk a nem erőszakos feministákra" egy nagyon egyszerű választ adok: A feminista is ember, sokszor a feminizmus áldozatának, vagy akár a feminizmus túlélőjének kell tekinteni nem valami misztikus gonosztevőnek. Természetes igény az egyenjogúság, és érthető volt hosszú időn át, hogy a nőket sújtó radikális egyenlőtlenségek voltak a sürgősebbek, és nem az egyenlőség másik fele. Amíg nem volt szavazati joguk, amíg a magántulajdonhoz való joguk csorbult ez helyes volt. 

Ma már nem nők elleni elnyomás a jellemző. Sőt, ki kell mondani, hogy amikor jelenleg a törvény előtt egyedül a nőknek vannak előjogaik, akkor nem ezek szélesítése vezet az egyenjogúsághoz. Lehet mindenkibe sulykolni, hogy "téged elnyomnak, harcoljunk együtt". Ha elég sokan, elég sokszor mondják a legtöbb ember el is hiszi. Így működik a megerősítési torzítás. Panaszkodni fog, hogy a "férfi kolléga többet keres". De kiderül, hogy a kezdő férfi kolléga nem keresett többet. Csak azóta sokszor minősítették, sok béremelést kapott.

Közben persze lehet látni, hogy akinek alacsonyabb a nyugdíjkorhatára az a kevesebb szolgálati évéből arányaiban többet tölt el kezdőként a cégeknél, ez ki fog hatni az átlagbérre. Sőt, aki fiatalabban megy nyugdíjba, mint bárki tapasztalt vezetőként hasznot hozna a cégnek, abból nem is lesz vezető. Ellenben, ha alaptalan követelések miatt feszültséget szít, akkor egyfelől nem fogják komoly embernek tekinteni, másfelől karrierben is lemarad. Nem azért mert nő, hanem az irreális követelésekért, mert másokat szexizmussal igazságtalanul vádolt, mert nem gondolkodott, mert problémát okozott. Mert hitt a feminizmus mai képviselőinek. 

A legtöbbet ő vesztett rajta.

De láttunk már nőt, aki nagy reményekkel mondta ki a boldogító igent. Majd hallotta mit kéne máshogy csinálni ott, mert mi lenne az igazságosabb a feministák szerint. A házassága tönkrement. Szerencsére nem verték meg, de nem járt jól a válásnál sem. Panaszkodott, hogy oda lett a fiatalsága, hogy fog így újra kezdeni. Pedig ő milyen jól érezte magát eleinte...

Ment utána a mocskolódás, hogy a sok vagyonjogi szerződéssel, hogy lehet elnyomó a társadalom. Nagyon harcos volt, és még a családjogi ügyekben eljáró bíróságok finoman szólva sem egyenlő elbírálását is hangosan kevesellte. Harcos feminista volt. Aztán egy nap mentőt kellett hívni hozzá öngyilkossági kísérlet miatt. Szerencsére túlélte.

Ma antifeminista. Ugyanis az öngyilkossági kísérlet kiváltó oka az volt, hogy rájött a nagy harccal mennyi embert mart el maga mellől, miközben szó sem volt arról, hogy őt elnyomták volna. Csak arról volt szó, hogy a házasság két felnőtt ember döntése. Együtt alakították ki azt, hogyan lesz jó mindkettejüknek, de ő hitt abban, hogy az "nem lehet jó, mert patriarchátus" és tönkretette azt amit felépítettek. 

Nem önmagának, nem a közösen felépített boldogságnak akart megfelelni, hanem valaminek amit lépten-nyomon hallott, olvasott, látott. Nem tisztem eldönteni, hogy ő tett többet eleinte a boldogságért, vagy a partere. Egykor feministaként azt mondta ő, ma antifeministaként átgondolva azt mondja, a partnere. De azt tudom, hogy ez a történet az ő életét tönkretette.

De az állandó konfliktusból, verbális és pszichológiai agresszióból (harcos feministaként hogyan akarják sokan a másikat erre-arra rávenni) könnyen lehetett volna olyan, hogy a "másik egy fejéhez vágott tányér után visszaütött". 

A tányérdobáló, bántalmazó, a statisztikákban a nők által kezdeményezett családon belüli erőszakban vaskosan benne lévő harcos feminista és a mai szelíd antifeminista ugyanaz a személy. Nem vele van gondunk, nem hisszük, hogy születése okán vagy másért gonosz lenne. Azt hisszük, azt látjuk itt ő bizony a feminizmusnak az áldozata. És szerencsére túlélője.

Akad aki az állandó harcok után mindenkivel konfliktusban van, az egykori feminista barátnőkkel is, Látványosan megőrül. Lehet azt mondani, hogy ne keverjük össze a férfigyűlöletet a feminizmussal, a gond csak az, hogy a feministák panaszai, szövegei, stb. vezettek oda, hogy a megerősítési torzítás áldozataként egy gyűlölködő szörnyeteg és egy emberi roncs lett. Az utóbbi miatt segítségre szorul. De ennek a történetnek a felelőse is a feminizmus. 

Akik nem "női egyenjogúságról" hanem egyenjogúságról beszélnek, mindenki számára és igyekeznek korrektül mindenkit képviselni, azok egalisták és sokszor a modern feminizmus elleni ellenérzésük miatt antifeministák. És cseppet sem meglepő, hogy ez a mozgalom is a feminizmus korábbi, és akkor még indokolt célokért küzdő változatából alakult ki.

Amint látod nagyon sok feministát áldozatként kell látnunk. A bajunk nem is velük van, hanem az őket átverő, az előítéletekből profitálni próbáló, képmutató, becstelen és gyűlöletkeltő hazug politikussal. És amíg ilyenek vannak a DKban, ilyenek vannak az Együttben, és sokszor az MSZPben is, addig bizony a választás során a baloldal nem játszik, a választás a Jobbik és a Fidesz között dől el.