X-nek jár az újrakezdés, Kiss úrnak viszont nem

Sokan keresnek rá magyarázatot. Olyan szervezetek akik áldozat és áldozat között diszkriminatív, tisztességtelen módszerekkel válogatnak az áldozat traumájára hivatkoznak. Csakhogy minden bűncselekmény áldozataira igaz ez, és nem véletlen az, hogy ebben az ügyben a büntetett előélet normális előírásai játszanak, és Kiss urat nem lehet, nem is szabad másodszor büntetni ugyanazért. Rengeteg helyen szabadon dolgozhatna, egyetlen rossz szavunk sem lehetne ellene, hiszen joga van a második esélyhez. A baj az, hogy a jelenlegi állásánál egy percig sem a büntetett előélet a kérdés.

Térjünk vissza egy másik, viszonylag egyszerű ügyre, Kunhalmi Ágnes hamisítására. Ő is túl van a büntetésén, már nem érhetné ilyen szempont miatt hátrány, akkor ezt akár el is felejthetnénk neki. Minden olyan pozícióban, ahol büntetlenség kell alkalmazható. De mégsem megy minden úgy tovább, mint az általa elkövetett bűncselekmény elől: Élete végén hamisítónak, a hamisítványok felhasználásával mást haszonszerzés végett megtévesztő csalónak, becstelen embernek lehet hívni bármekkora nyilvánosság előtt. Minden erre a tényközlésre építő sértő véleményt neki le kell nyelnie, míg mindenki más könnyen perelhet ezért.

Holnap kilépne a politikából és valamely cég arca szeretne lenni. Hiába panaszkodna esélyegyenlőségi szempontokra, itt jogszerűen érvényesíthető elvárásnak nem felel meg. Nem csak most, de 10 vagy 15 év múlva sem. Hiszen itt nem elég büntetlennek lenni, feddhetetlennek látszani is előírás. Máshol a "közbizalmat élvező", vagy éppen a "többség által adott feladatra méltónak tartott" személyt kell keresni.

Láttam egy csaj ügyének sok részletét, harcos feministaként elkövetett pár rágalmazást, de már ő is túl van a büntetésen. Önök szerint lehet mondjuk gyermekorvos? Elárulom: Nem. És nem a volt bűne, az értékrendje miatt, hanem egyszerűen azért, mert hiányzik az orvosi diplomája. A büntetett előélet következményei alóli mentesülés senkit sem tesz alkalmassá egy feladatra. Az alkalmatlanság oka lehet független a bűnétől, lehet attól közvetve függő (az eljárás alatt esett ki az egyetemről), vagy a bűnéből következő.

Lehet valakit dicsérni, és lehet 200 szempont közül 199-ben a legjobb jelölt, ha egyben alkalmatlan. És az alkalmatlanság lehet mondjuk egy bíró esetében egy alkotmányosan védett véleménynyilvánítás, ami viszont megkérdőjelezi a pártatlanságot, és aláássa a pártatlanság látszatát a bírói szakma hitelét.

A probléma ezzel csak az, hogy sokan egy komment miatt valakit akkor is kirúgatnak, a külső és törvénytelen nyomásgyakorlás eszközeivel élve, ha az adott feladat szempontjából egy alkotmányosan védett magánvélemény nem lenne releváns. 

Kiss úr hatalmi pozícióban volt, olyan hatalmi pozícióban amit a hazai úszóknak nincs lehetősége megkerülni. Ennek a pozíciónak a feddhetetlenség, annak a látszata is feltétele. 

Tételezzük fel, hogy Kiss úr, és Aczél úr története akár igaz is lehet. Ezzel két baj van: A jogerős ítélet mint döntő szó, mindenkit köt. És igen, ha a politikai befolyásra lett volna bizonyítéka, igazán hitt volna a történetében, akkor bizony a kegyelem után is elő lehet venni újra az ügyet. Pont azért, hogy később senki ne nevezhesse őt erőszaktevőnek egy jogerős ítéletre hivatkozva. Meg azért, hogy mások bízhassanak benne. Mondjuk azok a nők akikkel szemben a rendszerváltás utáni időkben egyre nagyobb hatalmi pozícióba kerül. Így a most előadott történet lényegtelen.

Nem csak lényegtelen, hanem jelen esetben úgy gondolom, hogy elég sok emberrel, közte halottakkal szemben tesz a becsület csorbítására alkalmas tényállítást, bizonyíték nélkül. Úgy gondolom, hogy erről mindannyian tudjuk, hogy bűncselekmény, és Aczél úr pontosan tudta, hogy a hozzászólása nyilvánosságra kerül. Még azt is, hogy ezzel az újságírói hitelét teszi kockára.

A másik szempont pedig olyasmi lesz, ami mind Kiss, mind Gyárfás, mind pedig Aczél úrral szemben felér egy karaktergyilkossággal. Vannak feladatok, mint a tanár, az edző, a szövetségi kapitány, a sportvezető és sok más hasonló pozíció. És teljesen mindegy, hogy Kiss úrról van szó, vagy egy "szextanárnéniről". De éppen így felelősség a "rocksztár", az "élsportoló" és sok más híresség helyzete is, aki a hírnevével, az ebből eredő csupán pszichológiai hatalmi helyzetével rendelkezik. 

Ha ezzel a helyzettel úgy élnek vagy élnek vissza, hogy az természetes, és se a kiszolgáltatott emberek helyzetével, életkorával vagy mással nem nagyon foglalkoznak, hanem közlik ez szerintük természetes, akkor az ott lévő, számukra ismeretlen és de a helyzettel visszaélve "csoportszexre jó lesz", kezdeményezők közül csak találgathatjuk, hány volt 18, 16 vagy éppen 14 év alatti. 

Aki ezt a körben mozgóként, ott pozícióban lévőként sok válogatás, erkölcsi kérdés feltétele nélkül természetesnek vette, arról ma sem tudhatjuk, hogy ennek a számukra természetes magatartásnak, akár velük összefüggésben, hány beleegyezésre képtelen, kiskorú / leitatott / stb. partner az áldozata.

Az azóta is lévő hatalmi játékokról, gátlástalanságról, arról ami felvetheti, hogy abból is bármikor lehet bármi hasonló ezúttal nem beszélve is azt kell kimondani, hogy a magyarázat és az elkövető mentegetése okán sokaknak nincs helye a sportelitben. 

Van olyan eset, amikor azt mondanánk, jár a törvény szerinti újrakezdés egy erőszaktevőnek? Tudok rá példát. Csak az nagyon nem így néz ki. Mert például az elkövető tanult belőle és nem hasonló hatalmi pozíciós helyzetről van szó. Mert igen: Van ma olyan helyzet, hogy mindkét fél beleegyezésre képtelen, amelyiket feljelentik azt el is ítélnék, de benne lesz a sértetti közrehatás. Akit így meszelnek el, de tanul belőle, nem iszik, nem lesz vele baj, annak akkor is járna a második esély, ha erőszaktevő.

Kiss úr esetében azonban az, hogy elfogadhatatlan a személye, nem kettős büntetés, nem második esély kérdése, hanem erkölcsi és morális alkalmatlanságról van szó. És a megbánás hiánya és sok más dolog miatt az a cél, hogy egyetlen úszó se legyen, se neki, se az ügyben szintén kompromittálódott Gyárfás úrnak kiszolgáltatva.