Sokszor hallottam, ha valamiben nem értek egyet egyes baloldali követelményekkel, akkor Fideszes, KDNPs vagyok. Mert olyan, hogy valaki ne oldalhoz lenne hű, olyan nincs. Bizonyára ezek szerint Moldova György látványosa baloldali író és jobboldali, Fideszes ezen alakok szerint. Az igazság az, hogy az értelmes ember egyik oldalra sem köteleződik el. Viszont ahol látványosan hülyének nézik, ahonnan durva támadásokat kap, azokat nem támogatja. Az efféle buta, protest szavazatnak annyi a logikája, hogy aki minden részletnek utána néz az iszonyat munka árán sem ár jobban. Politikai kérdésekbe beleásni magunkat maximum érdeklődésből éri meg. 

Vagy azért, mert biztos lehetsz benne, hogy jön a troll, akit elküldve a jó édes anyjába levezetheted a napi feszültséget. Másra ugyanis az efféle pártkatona troll úgysem alkalmas, csak verbális boxzsáknak. Arra viszont tökéletes, mert túl hülye ahhoz, hogy érdemben kihívást jelentsen. Edzőmeccset vívni politikussal kell a fogadóóráján. Ha az oktatás helyzetével olyan szinten voltam elégedetlen pár esztendeje, hogy a Fidesz effektíve bármely marhaságra szóló biankó felhatalmazást kapott az átszervezésére, akkor az összes dolog amit mondhatok a kérdésben: A srácok tesztelik ennek a határait.

A szokott trollok jönnek FideSSesezni, teljesen mindegy számukra az, hogy valaki egyetért-e a kormánypárttal. Mert ugye az, hogy a sport kapcsán látom, hogy az egészség védelme, a betegségek megelőzése az egészségügy helyzetén is javít, az nem pártállástól függ, hanem intelligenciától. Az viszont, hogy ezt vakon stadiont építve, labdarúgást támogatva teszi-e már csak a lojalitásról szól. De azt kell, hogy mondjam a baloldali kommentelő eme különbség felmérésére ritkán képes. Ő csak azt a primitív viselkedést tudja hozni, amit otthon tanult.

És amikor hasonló kultúrát látunk az együtt, a DK vagy sok más szervezet politikusaitól is, akkor előbb-utóbb felmerül a vélemény: Ők saját hülyeségük, rosszindulatuk, választásuk okán lettek az ellenségeink. Miután meggyőztek, hogy náluk rosszabb nem lehet, a Fidesz könnyen kap biankó felhatalmazást ahhoz, hogy őket távol tartsa a kormánytól. Ha pedig az a választói konszenzus, hogy emiatt mindent és bármit megengedünk Orbánnak, akkor nincs okunk mit számon kérni. Amikor az Internetadó miatt tiltakoztunk mégis hallgattak ránk.

Ma azt halljuk, hogy közeledtek az álláspontok. Mindkét fél elfogadhatónak tart valamit. De nincs aláírva és addig ez nem megállapodás. Nem azért nincs megállapodás, mert ezekben ne értenének egyet, mert ezt a kormány ne akarná aláírni bármikor, mert ők ne engedtek volna és antidemokratikusak lennének, hanem azért, mert a másik oldal nem akarja aláírni ezt. 

Lépjünk tovább. A kormánynak felelőssége a programját a választói akaratot képviselni, nem lehet tudni miben kell engedniük, miben nem, mire mi a forrás. Erről a tiltakozók sem beszélnek. Nem tudjuk eldönteni azt, hogy ott igazuk van-e vagy sem. Csak azt tudjuk, hogy mindent akarnak a másik oldalnak semmiben sem engedve. Azt is, hogy a kormány láthatóan engedni akar. Hogy az igazság többnyire középen van.

Ilyen szempont a kötelező óraszámok kérdése: Tudjuk hány tanár van, hány diák, pontosan milyen órából hányat kell megtartani, mennyi az átlagos óraszám, és a kormány javaslata ennek a szintnek a környékén van. Ki lehet mondani, hogy sok másban egyesség van, azt aláírják, innen nem erőszakkal akarnak eredményt elérni, hanem ők is kompromisszumot keresnek. De azt is, hogy a tanterv, az órarendek és sok minden szakmai szempont egyeztetése után felül kell vizsgálni a kötelező óraszámot. 

Az elfogadható álláspontok mellett a 25 közül ez lenne a 21. jó pont. A hit- és erkölcstan oktatását át lehet majd szervezni, lehet szakmai munka. És lehet sok más olyan amire fenn lehet ezt tartani. 

A jelenlegi oktatási helyzettel sokan elégedetlenek vagyunk. Egyszerűen azért, mert számos kérdésben magam is sokszor írtam le, miért rossz a rendszer. De azt nem tudjuk milyen az az oktatási rendszer ami a már elfogadható álláspontokból bontakozik ki. 

Az Index számos "örök ellenzéki" újságírója, akinek feladata is az olvasókat vonzó "botrányok" miatt örök ellenzékinek lennie is panaszkodott párszor a tiltakozások módszereire. De azt látjuk kétes módszerekkel kér valaki biankó meghatalmazást. Egy olyan vitában, ahol csak azt nem tudjuk:

• Mi az a mindkét oldal által már támogatott középút amiről csak az aláírás hiányzik, amivel szemben kellene a meghatalmazás.
• Mi az amiben a tiltakozók engedtek, hajlandóak voltan engedni, mert van ami nem csak a pártoknak, de a választóiknak is elvi kérdés? Volt-e ilyen.
• És egyes pontok értelmezésénél ez a biankó meghatalmazás meddig terjedne.

De azért vállaljuk mi a tiltakozás esetleges következményeit. És baj az, hogy a sztrájk kapcsán a jogszerű magatartást kérik számon, mert a kezdeti kedvezmények nem végtelenek. 

A többi kérdésben való egyesség késlekedése, a tény, hogy nem nagyon lehet addig a tanterv és sok más átdolgozásával a további lépések alapját megteremteni rámutat, hogy a harc folytatása ronthat is a helyzeten, nem keveset, sokat. Mindezt azért, hogy "csak azért is minden legyen meg, a másik oldalt semmibe vesszük". És ez itt komoly baj.