Elhangzott: oroszok hackelték meg a Demokrata Párt levelezését. Putyin tagadja a dolgot, sok orosz hacker viszont éppenséggel nem. Egyfelől ahogy az USA is lehallgatja akár a szövetségeseinél is a politikai vezetőket, úgy valószínű, hogy minden titkosszolgálat igyekszik ezt megtenni az USAval szemben. Az után, hogy Hillary Clinton kényes állami adatokat tett kevésbé védett serverre és ez a felelőtlen gyakorlat belefért sokak szerint, felmerül a kérdés, hány más politikus veszi lazán a levelezéssel kapcsolatos szabályokat. Pl. hányan küldenek akár magán, akár párthoz kötődő postafiókból olyan levelet amiben érzékeny adat is lehet?

Az e-mail botrány egyik velejárója az, hogy erre nem csak a titkosszolgálatok, de számos tőlük független hacker figyelmét is felhívták. Bűnözőkét, olyanokét akik hobbiból hackelnek, de akár ISIS szimpatizánsokét, kutatókét, oknyomozó újságírókat segítő aktivista hackerekét és még ki tudja hány más csoportét a világ szinte minden pontján. Naivitás lenne azt hinni, hogy ezek között nem voltak oroszok, hogy ezek a különböző érdek-csoportokhoz köthető hackerek közül senki se járt volna sikerrel. Ha pedig egy hacker megtalálja a sebezhető pontot, és nem veszik észre idejében, könnyen lehet, hogy még sok fogja megtalálni. Vagy a plusz ajándék hátsó ajtót amit az előző kolléga nyitott.

A demokrata párt levelezését jó eséllyel meghackelték az oroszok, az ukránok, a kínaiak, az afgánok, a szírek, az ISIS szimpatizánsai, de talán még magyar hackerek is. Meghackelték titkosszolgálatok, de tőlük független csoportok is, sőt szerintem a titkosszolgálatok olyan hackerei is akiknek nem ez volt a feladatuk, csak gyakorolnak, képezik önmagukat. De egyes cégek, szervezetek érdekeit képviselő csoportok is tudnak mit kezdeni egy hasonló digitális átjáróházzal. Az is biztos, hogy azok a hackerek akik amúgy hovatartozásuk, politikai nézeteik, stb. miatt ellenzik az adott politikusok politikáját hamarabb juttatnak el megtalált kényes adatokat a sajtóhoz. 

Jól sejtjük: Bármely orosz hackercsapatnak oka lehetett erre. Ellenben cseppet sem arról szól a kérdés, hogy most melyik hacker orosz, melyik nem. Feltörni számos céget is feltörtek már. A Sony körüli ügyekről sokat hallottunk, egyes közösségi oldalak meghackelését is említi a sajtó. Az érintett cégek viszont nem kezdtek el oroszozni, hanem a saját biztonsági hibáikért vállalták a felelősséget. Nos ez az ami egyelőre nem tűnik hangsúlyosnak. Pedig a többi cégnél csak hibáztak.Illetve még ezt sem feltétlenül mondanám ki, hiszen ők is tudják, mi is tudjuk, hogy tökéletes biztonság nincs. De amit tudtak ők megtettek.

Mrs. Clinton viszont egy megfelelő védelmű rendszer helyett a törvényt szándékosan megszegve, az azt betartatni akaró kollégákra az akaratát elég erőszakosan rá kényszerítve, ezzel őket is súlyosan bajba keverve veszélyeztette ezeket az adatokat. És persze azokat is akiknek az élete múlhat az államtitkok megtartásán. Egy olyan pártban ahol ilyen a politikai kultúra pedig mások is kényelmesebbnek tarthatják "minden levelet ugyanarról a címről intézni", vagy csak kevésbé figyelni arra, hogy mit és honnan intéznek. Ez pedig fontosabb célponttá tette a párt servereit. Amiket persze nem erre a figyelemre készítettek fel. 

Ezekért a törvénysértésekért, és azért a hatalom-gyakorlási kultúráért, ami szerint természetes volt a pozícióból lenyomni azokat akik törvényességre intettek volna, vigyáztak volna mások adataira viszont nem a hackerek bűne, hanem az érintett politikusoké. Az első a megoldást vitató, a veszélyeket említő kolléga helyreutasításától kezdve szándékosan veszélyeztetett mindenkit Mrs. Clinton. Onnantól, hogy az FBI erre, ennek a törvénysértő és bűncselekmény jellegére talált bizonyítékot, de mégsem indít eljárást, és ezzel a "kormánypárt" (jelenlegi elnök pártja) jelöltjének esélyeit tartják életben, azért aki érdekében a párt vezetése más demokratikus rendszereket felrúgott, nos az a korrupció egy példátlanul súlyos formája.

Ne feledjük, itt a hatalom, a támogatók pénze és sok más hasonló cél is számít akkor, amikor Mrs. Clinton ilyen támogatást kap. Nomeg a bőkezű mecénások érdekeinek érvényesítése is, akik jelenleg elvárják, hogy az emberük akik nekik kedvező szabályozásokat hozna, a lehető legnagyobb eséllyel induljon. És ebben az a baj, hogy amíg ilyenkor Mrs. Clinton az oroszokra mutat, addig saját maga sem fogja fel, hogy mennyire ő a felelős, nem tanul belőle. Ha pedig a saját kényelmét hajlamos a törvényesség és mások biztonsága fölé helyezni, hatalmi pozícióból így akaratot érvényesíteni annak katasztrofális következményei lehetnek.