TGM és a hatéves gyerek esete

Vannak dolgok amikben nem tudok egyet érteni Tamás Gáspár Miklóssal. És vannak dolgok amikben igen. Az általam éppen nem kedvelt Kettős Mérce blogon éppen ma foglalkozott Botka úrral. Kritikus a hangvétel, és persze ezzel a számára vállalhatatlan elemek közé sorolja Botkát. Nagyon nagy baj, hogy művelt, profi véleményformálóként viszont sorban durrannak az olyan jelzők, mint az "etnicista" vagy a "nacionalista" esetleg a "rasszista". Csakhogy ezzel egyetlen egy gond van. Elnézést, de egy kicsit ennek kapcsán még Sorosozni is fogok, és elő kell vennem olyan kérdéseket amik nem a migrációhoz, hanem máshoz kapcsolódnak. De kezdjük az elején.

Egy hazai baloldali pártnak, vezetőnek 5 fontos emberhez és eseményhez való viszonya az érdekes. Nagy Imre joggal kerül első helyre ebbe a sorba, mint 1956 egy kommunista áldozata. A kérdés, hogy az alapján ítéljük meg, hogy akarata ellenére áldozattá vállt... Vagy az 1956 előtti, alatti politikáját, a bűneit és érdemeit mérlegeljük. Az előbbi alapján hős és mártír, az utóbbi alapján gonosztevő.

A második szereplő, cseppet sem meglepő módon, Kádár János, aki kapcsán megint lehet emlegetni a megtorlást, és hogy Nagy Imre elleni per mögött ő volt a mozgatórugó. De éppen azt is lehet jelezni: A szovjetek által elvárt diktatúrát ő puhította fel, számos kérdésben valóban a kádár titkárság tett igazságot, sok más kommunista vezetővel szemben nem volt korrupt, és valóban szívén viselte az emberek sorsát.

A harmadik szereplő akivel foglalkozni kell Soros György, aki szerepét megérthetjük mind a rendszerváltás kapcsán, mind pedig a modern baloldaliság egyféle víziója kapcsán. Negyedikként pedig Gyurcsány Ferenc és az Őszödi beszéd helyzete a fontos. Az ötödök? A régiónk baloldali pártjainak az egyházhoz való viszonya fontos, hiszen az általuk képviselt választok jelentős része a régióban vallásos. Tegyük csak oda Jézus nevét, és jegyezzük meg: A gazdagabb, belvárosi rétegre nem lehet tartósan baloldali pártot építeni. 

Mert pont a szegényebb vidéki munkás, paraszt problémáival nem tud így mit kezdeni az adott baloldali párt, a megcélzott réteg pedig könnyen szavaz a lábával és találja magát az EU egy másik országában. A képviseletre vágyó vidéki szegények pedig többnyire szintén hívő, sőt vallásos emberek. A hazai baloldal viszont erről nem hajlandó tudomást venni. Ugyanakkor felmerül a "legyünk zöldek, feministák, pártoljuk a migrációt" és sok más kérdés, és az ott lévő érzelmi alapú politizálás.

Tamás Gáspár Miklós az Őszödi beszédről így írt 2015. novemberében, a Dinamó blogon. 

Ha valaki azt mondja, hogy eddig hazudott: az azt jelenti, hogy ezentúl nem akar hazudni. Hiszen ha ezután is hazudni óhajtana, akkor azt mondaná, hogy mindig igazat mondott. Implicite elnézést kér, és javulást fogad. Ezt az egyszerű összefüggést hétéves gyerek is átlátja (kipróbáltam), és nem hinném, hogy a 2006. őszi dühkitörések elmúltával – amikor a tiltakozóknak nem volt türelmük ennek az elemi műveletnek az elvégzésére – a magyarországi honpolgárok olyan idióták lennének, hogy ezt ne értsék.

Tamás Gáspár Miklós gyakorlatilag idiótának nevez mindenkit, aki az általa leírt felvetéstől látványosan eltérő konklúzióra jut. A "mindenki idióta aki nem úgy gondolkodik, mint én, vagy a hétéves gyerek" jellegű arrogancia borzasztóan rossz tanácsadó. Ugyanis nem teszi fel a kérdést, miért nem értünk vele egyet. Többek között azért, mert a megrögzött csaló is pontosan ugyanígy javulást, igazmondást ígér, amikor a lebukása biztossá válik. És nem mondaná azt, hogy eddig is igazat mondott: mert az eddigi állításairól minden kiderül így is úgy is. A "mit mondana a csaló" c. feltételezés látványosan ignorálja mit szokott mondani minden csaló. 

A "jó-jó eddig hazudtam, de most már..." szintű szólam a vevőket átverő boltok piti próbálkozásaitól számos nagyobb csalóig minden szinten megvannak. Azt eldönteni, hogy Gyurcsány Ferenc komolyan igazságot ígér-e vagy éppen csalóként ígér meg mindent, hogy újra próbálkozzon a legkönnyebb ott felmérni, hogy akkor és ott igazat mondott el. Azt mondta, hogy a semmittevéshez másmilyen madam kell. Aztán amikor kormányozhatatlan maradt az ország mégis maradt. Akkor mégsem kell a semmittevéshez másik madam? Ezzel mégis kész az országnak ártani? Az "igazságbeszédként" interpretált szöveg legfőbb állítása és ígérete ugyanúgy hazugság volt. 

Ha Tamás Gáspár Miklós számára nem egyértelmű, hogy miért nem szavazhatnak a hétévesek, miért nem a hétévesek szintjén kell  a politikai vita, hanem az ilyen észrevételeket mérlegelni képes felnőtt emberek szintjén, de közben idiótának tekint mindenkit, aki fel mer mérni ilyen összefüggéseket is, akkor egy olyan érzelmi alapú politizálás mellé teszi le a voksot ami a legegyszerűbb összefüggések vizsgálatán is elbukik.

Az ilyen egyszerű összefüggésekre vak politikai viszont borzasztóan veszélyes. Ugyanis éppen ugyanígy nem tud túljutni azon, hogy a migrációs válság nem egydimenziós. És a migrációval kapcsolatos ellenérzések alapja nem feltétlenül rasszizmus és etnicizmus. Ugyanis a rasszizmus, etnicizmus előítéletekről és általánosításról szól. A gond csak az, hogy amit TGM nem vesz észre, de még a Jobbik is észrevesz: Ugyanonnan, ugyanolyan etnikumhoz tartozó emberek letelepedési államkötvénnyel, diákvízummal, munkavállalói vízummal is jöhetnek. 

Nem minden arabot, minden muszlimot akar távol tartani a rendszer. És piszok sokan mondják azt: azzal, hogy nem engedjük be egyet értünk, de aki bejutott, annak biztosítani kell a tisztességes eljárását, az emberhez méltó körülményeket, az emberi jogokat. Jól érezzük: Az utóbbi elvárás súlyos kritika a jelenlegi kormánnyal szemben és összecseng azzal, hogy Botka úr is segítette az érintett migránsokat.

Azzal, hogy az ellenőrzött migráció helyett az ellenőrizetlen tömeges vándorlás mellett tették le a voksukat sokakat rákényszerítve a határok kinyitására mindenki jöhet. Terrorista, fegyver- és drog csempész is. Amikor a hatóságok elől bujkálva más emberek vagyonát rongálják meg (kertben bujkálnak, kamiont feltörve szöknek át a határon) akkor sokaknak ártanak. És már nem biztonságos menedéket keresnek, az erre alkalmas helyeken át jöttek, vagy ezek mellett jöttek el. Ők csak több pénzben, magasabb segélyekben, "egy jobb életben", és az út alatt bizonyították, hogy nem akarnak együttműködni a társadalommal. Azokat is eltapossák, akik rosszabbul élnek annál, amit ők meg akarnak szerezni maguknak. 

Ha valaki azt mondja, akinek ezzel van a baja annak az arabokkal van baja, mert egyszerűsít, mint TGM, akkor az illető maga érdemli meg a rasszista címkét, mert ő az aki minden arabot ilyennek fest le. A valóság azonban az, hogy beilleszkedni kész, együttműködő arabot, aki a jogszabályokat betartva jön és minden segítségért hálás azt nagyon sokan szívesen látnánk. Azt viszont aki mindenkin átgázol, mert magának több kell, és ezzel mindenkit veszélybe sodor viszont nem tűrjük. 

Botka úr véleménye is változhat, részben a választói vélemények, részben a tapasztalat (többféle migráns megismerése) okán felismerheti, hogy a probléma nem egyszerű, és nem lehet csak érzelmi alapon "Jaj szegény!"-t kiáltva kezelni. 

És itt jutottunk egy Soros Györgyhöz. Ő van többek között a Black Lives Matter mögött. Ma annak, hogy egy afroamerikai bűncselekmények áldozataként hal meg, sokkal nagyobb a valószínűsége, mint egy fehér ember esetén. A Black Lives Matter őket nem képviseli. De nem foglalkozik a fekete zsaruval sem, akit nagyobb eséllyel csalnak csapdába, mint azt aki egy "tiszta fehér településen" járőrözik. Csak arról szól, aki nem működik együtt, törvényt sért, és ront a helyzeten. Döntően a többi fekete helyzetén, és ez sokak életébe kerül. Mert ugye akár indokolt az akció, akár túlkapás könnyű azonosulni a "szegény kölyökkel". 

Ha a rendőri jelenlét kevésbé lesz hangsúlyos, jópár fekete meghal. De Sztálin óta tudjuk, egy ember (pláne videóra vett) halála tragédia, ezreké, millióké csak statisztika. A Black Lives Matter mögött is ez az egyszerű politikai megfontolás van. Sajnos nem csak rasszizmus, hanem szexizmus és sok más izmus kérdése körül elkezdett hasonlóan működni a baloldali politika, és egyre többször jutunk el oda, hogy a statisztikát megelégelő választó szembefordul ezzel és megszavaz valami őrültséget, csak azért, mert alternatíva ezzel szemben.

Ha ez a nézet leplezett sok tömeges erőszakot Angliában, hát állítsanak meg minden bevándorlót, jöhet a Brexit. Ezzel szemben ott van Trump az USAban. Ha az ilyentől megrettennek sokan akkor választunk más, időnként balos jelöltet, de a trend sajnos az, hogy az ő bukásuk is borítékolható és jön a szélsőséges válasz. Egyre rosszabb szélsőség kerül a "kisebbik rossz" szerepébe. Mert a hétéves gyerek szintjén gondolkodó politika nem veszi észre mivel csinálna katasztrófát.

Nagy Imre esetében is könnyű őt megsajnálni. Politikai megrendelésre született ellene az ítélet. De megjegyzem, akik ma elszámoltatást akarnak bármely párt politikusai kapcsán ugyanilyen ítéletek mellett kardoskodnak. És míg mondjuk az "MSZP ügyvédje" kapcsán tiltakoznak, mert politikaközeli alakot is be lehet börtönözni pár dolgot elfelejtenek. Ugyanennek az ügyvédnek korábban is volt gondja, akkor pl. a diákokkal. És aki ilyenkor kockáztatva elkezd adót is optimalizálni (így fér bele minden költség) az ismeri a kockázatot. Ez nem tűnik koncepciós eljárásnak. Mint az sem, hogy Sukoró ügyében ugyan más megakadályozta a tényleges vagyonvesztést, de minimum kísérleti szakaszig eljutott az ügy. 

Igen: A Tátrai ügyben is eszembe jut: A problémát már Oszkó Péter is feltárta, az ügyben a döntést hozó bírók kinevezése, korábbi ítéletei sem arról szólnak, hogy politikai befolyásoltság alatti kormánypárti bíráskodás lenne. Hogy Szegeden más döntés született? Ha a kétféle döntés (3 fórumon) közül az egyikre politikai motivációt sejtünk, de az nem lehet az ami kapcsán Oszkó is felismerte a problémákat, sokszor a kormánynak kedvezőtlen döntést hozó bíró döntött? Nos akkor marad a másik a szocialista fellegvárban. 

Nekem viszont inkább eszembe jut pár más dolog. Akár a lúgos orvos esete, akár Mór jut eszünkbe vannak téves ítéletek. Rendszeresen olvasunk arról, "X helyről elvitték a servert", mert ugye jogsértő tartalmat keresnek. Nekem pedig eszembe jut, a Büntetőeljárásról szóló törvény az adat lefoglalását is említi. A számítógépes rendszer átvizsgálása házkutatás lenne. Ha a gépet viszik el, az eredeti írható adathordozóval, akkor onnantól a bizonyíték hamisítható, a szakértő által átvizsgált rendszer kapcsán sérülnek a gyanúsított jogai, sérül a tisztességes eljárás.

A tisztességes eljáráshoz való jog alapvető emberi jog, a jogállamiság és a demokrácia alapvető kelléke. Amikor megjelenik egy hír, hogy a bíró rendreutasítja azt aki ezt fel meri vetni, látjuk ismét csorbul a tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme, és az ügyész sok elképzelése érdemi bírói kontroll nélkül megy át az első fokú tárgyaláson. A bírói hatalom és bírói kontroll ezen a ponton kiüresedik, és ez emberi jogokat sértő demokratikus deficit. De nincs mögötte politikai akarat, nem koncepciós per. 

A másodfok sokszor rámutat a problémákra. És van amikor a harmadfok azt mondja "igen, a problémák léteznek, de a kevés használható adat is megalapozhatja az ítéletet". Mert a tisztességes eljárás, a törvény egyenlő védelme nem csak a terheltnek jár. Mind a felmentő, mind a bűnösítő ítélet mögött ott lehet a szakmai tisztesség.

Kádár kapcsán pedig pont ezért kell belátni: Politizálni csak a reális lehetőségeken belül lehet, és a hosszútávon helyes lépésnek rövid távon súlyos ára lehet. Nagy Imréből a sorsa miatt lett hős, de ha erkölcsileg megítéljük a tetteit bőven megszolgálta a halálos ítéletet. Rá épít a hőskultusz, míg azt elutasítjuk aki a szükséges rosszat is felvállalva hosszabb távon jót tesz. 

A hét éves gyerekre hivatkozva kigondolt egyetemes igazságok, amik jelentős része téves, és a vakon dobált "szexista", "fasiszta", "rasszista", "kommunista" és hasonló jelzők helyett fel kell mérni sok tett következményét. És bizony ahhoz, hogy hosszabb távon jól működjön az igazságszolgáltatás bele kellhet nyúlni, még akkor is, ha a bírói hatalom függetlenségének megsértése nem éppen demokratikus. Ahol alapjogok ütköznek, sérülnek, stb. ott időnként szükség van fájdalmas és kemény megoldásokra is. 

Botka úr migráció ügyében változó véleménye nem aggaszt. Az viszont igen, hogy ő akarja megmondani "ki számít sajtónak", kire érvényes a sajtószabadság. Ezt önkényesen megmondani, érdekek mentén, viszont a diktatúrák velejárója. Olyan, mintha a kormány holnap betiltaná az Indexet, mert arra a sajtószabadság nem vonatkozhat, hiszen nem sajtó az szerintük, hanem Simicska szócső. Ezért mindenki lázadna. Ha Botka a másik irányban lép hasonlót az sem jobb. És ha ezen a szinten jelenleg látványosan rosszabb a FIDESZnél, akkor a kisebb rosszra fogunk szavazni.

Egyet tudok érteni abban Tamás Gáspár Miklóssal, hogy ő sem lát ép ésszel választható alternatívát az ellenzékben, de ez esetben én ki merem mondani: Ha a kormánypártok jelentik a legkisebb rosszat, akkor rájuk kell szavazni, hogy a nagyobb rossztól megvédjünk másokat. És az általa a felszínen jelzett kisebb problémáknál sokkal mélyebben lévő, sokkal súlyosabb problémákat látok.