Legkisebb rossz és közös nevező

Többen akarnak kormányváltást, mint ahányan a kormány maradását akarják. Ez tény. Mint az is, hogy a jelenlegi adatok szerint ez nem fog sikerülni. A választás logikáját ugyanis teljesen más határozza meg. A Gyűlölet - Politika vagy Befektetés a jóléti társadalomba? című postomban nagyon fontos megállapítás volt, hogy a szociális rendszer, a jövedelemtranszfer léte közérdek, közügy, és ennek fenntartása a közös terhek viselésének a része. Hiszen a szociális biztonságon, annak közbiztonságra gyakorolt hatásán mindenki nyer. Csakhogy van egy kis gond.

A játékelmélet kapcsán egyik ismert nevezetes probléma a közlegelők tragédiája. A rendszer fenntartásának költsége ismert, és a normálisan kivehető haszon is. De mi történik akkor, ha sokan elkezdenek többet kivenni? Kevesebb marad a rendszer fenntartására, elkezd a rendszerből kivehető összes haszon csökkenni, végül potenciálisan mindenki éhen hal. Tipikusan ide tartozik a korrupció is, és ide tartozik pár oligarcha gazdagodása is.

Van aki jobban használja az infrastruktúrát, mert neki kell az Audi Q7, de a kamaszodó gyereke amikor egyedül van, ugyanazt a menetrendi kínálatot használja, amit más Q7 nélkül. Vagy éppen úgy dönt valaki, hogy neki több haszon kell és esetleg csak kicsit szürkén adót optimalizál. Szóval állami szabályozás kell és nem elég az önkéntesség. És nem elég a közteherviselés léte, államilag szabályozott volta, annak az arányos volta is kell. Ez egy viszonylag erősen baloldali gazdaságpolitika. A kormánypártok pedig ettől meglehetősen messze vannak. Elvben ezen az alapon ellenük kellene szavaznom. De többet kivenni nem csak a közterheket nem fizető és ezért többlet profitot termelő ember fog.

Ki lehet venni több pénzt, de a "több szabadságot" kivéve, a boldogságot máshogy keresve is felborítható a rendszer. Például ha valaki a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben egyszerre akar jó nyugdíjat, nyugdíjkorhatárt kivenni... És az "én testem, én döntésem" alapon ragaszkodik olyan szabadsághoz is ami miatt kevesebb járulékfizető lesz a jövőben, mintha maradnánk a társadalmi normáknál. 

El tudjuk képzelni mekkora botrány lenne akkor, ha egy politikai párt azzal kampányolna, hogy a fenti kérdésben ne lehessen mindkét dolgot kivenni? Azaz elvenné a sokbetűs szivárványszínű közösségtől éppen úgy a nyugdíjat, mint az abortuszt, fogamzásgátlást, stb. választó nőktől. Persze elfogadva, hogy az adott meleg számára jobb életminőséget jelentő választás "nem önmagát megtagadva" élni és gyereket vállalni. Legitim választás ez, csak akkor ne követelje meg azt, amit a másik úton indulók teremtenek meg. Hiszen a választás lehetősége olyan hatalom amivel felelősség jár.

És gond lenne: Hiszen ez a döntés lerombolná a szociális ellátás rendszerét, és aki abból kimarad más lehetőség hiányában végszükségben válna bűnözővé. Oké azt mondhatod: Kijárna neki a börtön. És fizetnéd is a költségeit, hogy még rosszabb legyen? Az állam nem nyúlhat az alapvető jogok önkényes elvonásának eszközéhez és az alapvető ellátást sem tagadhatja meg. Ha a börtönben jár fedél az ember feje fölé, jár fűtés, jár ellátás akkor ezt bizony a szabad embereknek, akik nem követtek el semmit is biztosítani kell. 

A fenti gondolatmenet folytatása kétféle módon lehet folytatni. Az egyik az, hogy a jogok önkényes elvonása nem fér bele, de a büntetőjog céljaival összeférő elvonás igen. "Fúj perverz, ültessék le a mocskos buzit" hallani a homofób kórus véleményét a kérdésről. Csak egy baj van. A jogi költségeket, az őrzés költségeket kifizetni sem racionális választás és cserében sok jó munkaerőt, sok pénzt is elriasztunk, hiszen nem tudjuk kinek a gyereke lesz pl. meleg. Ő sem tudja. Ezért inkább nem megy oda, ahol ilyen a hozzáállás. Az ország pedig szegényebb és rosszabb hely lesz. Marad a másik megoldás: A helyes magatartás jutalmazása szerzett jogokkal és kedvezményekkel.

Ez esetben csak az a gond, hogy lesz olyan aki igazságtalanságot kiáltva alap nélkül követelné ugyanezeket a jutalmakat. Ráadásul önkényes lenne, ha pedig kevésbé önkényessé akarjuk alakítani akkor az ülő életmód vs sportos életmód között is lehetne jutalmazással különbséget tenni, vagy éppen a nem dohányzó, nem alkoholizáló embereket is lehetne jutalmazni. 

Ez egyfelől kiegyenlített helyzetre vezetne, másfelől megszületne rá a válasz: "Te rohadt piafób, cigifób, homofób köcsög, hogy jössz te ahhoz, hogy így utáld a dülöngélő füstölgő buzikat!" És még valahogy a drog kérdést ki is hagytam. 

Amikor a törvény egyenlő védelme az alapvető emberi jog, nem véletlenül nem jelenti azt, hogy én mint a versenyszférában dolgozó ember panaszkodhatnék, hogy a törvény előtti egyenlőséget sérti a közalkalmazottak számos kedvezménye. Ez ugyanis szerzett jog. Születési alapon viszont nem lehet diszkriminálni. És amit az egyiknek előnyt adsz, a versenyben az máris hátrány. Ha pedig a törvény egyenlő védelme sérül, és ezzel közvetlenül sok más emberi jog is sérülhet, az vállalhatatlan helyzet. A büntetőjog területén bármely diszkrimináció ilyen.

Sok alapjog tisztelete, jelentős jövedelmi transzferek, olyan állam ami a fentihez hasonló problémákat meg tudja oldani, ennek kapcsán az egyéni választásnak szélesebb terepet nyújtó megvalósítás. Lehetne erre sok mindent mondani. Akár azt is, hogy ez egyfajta baloldaliság, hovatovább egyfajta balliberális álláspont. A felnőtt ember képes a következményeket is választva dönteni.

Csakhogy van egy kis gond.

A szerzett jogok, a teljesítménnyel szerzett vagyoni előnyök tisztelete számos baloldali csoport politikájával ellentétes. A gender alapú diszkrimináció a büntetőjog kapcsán pedig számomra vörös vonal. Olyan vörös vonal amit a hazai baloldali formációk bármely versenyképes összefogása átlépne. És a szerzett jogok tisztelete azt is jelenti, hogy ezek nem járnak azoknak akik nem tették meg azt, amiért cserében ezeket a jogokat adta a társadalom. Sok szép dolog van, ami kellene. Kellene, de nem minden áron. És így már nem az szüli meg a konszenzust, hogy mit szeretnénk, hanem az, hogy „de nem ilyen áron”. És a portest szavazat ezzel repíti a győzelemhez Orbán Viktort.

És szó sincs arról, hogy a fentiek mentén bármelyik ember kevesebbet ér. Csak feltételezem, hogy amikor mondjuk egy meleg ember úgy dönt, hogy valamilyen részben a vágyai, valamilyen részben az általa szeretett ember kedvéért mondjuk lemond sok mindenről. Például a gazdagabb párt választva elérhető életszínvonalról, az ellentétes nemű párt választva elképzelhető saját gyerekről is. Éppen így le lehet mondani egy ennél sokkal kisebb értékű juttatásról, többlet jogokról, ha már azok olyan szerzett jogok amikért tenni kellene. 

Ha mást választ és így az önértékelésével nem lesz minden rendben, megjelenik a frusztráció és ezért szakember segítségére van szüksége, azt is megkapja. Természetes. Érdekes helyzet a menedékjog kérdése. Természetesen ez alapvető emberi jog. Csakhogy miről szól ez az alapvető emberi jog? Nem sokról. Az életét védő menekültnek járó viszonylagos biztonságról. Feltételekkel. 

Arra, hogy "Germany! Germany" kiáltások mellett oda menjenek ahol segélyt és jobb körülményeket remélnek már nincs joguk. Csak az első biztonságos országban olyan menedékhez ahol nincs veszélyben az életük. A föld legszegényebb országa is lehet ez számunkra vállalhatatlan körülmények között. És onnan is joga van kérni az engedélyt a továbbvándorlásra. Amit vagy megkap, vagy nem kap meg.

Félreértés ne essék. Európához tartozni alapvetően jó. És megannyi alkalommal tettek is azért őseink is, és mi magunk is, hogy ide tartozzunk. De ahogy az Egyesült Királyság esetében megvan a közös szándék a kilépésre, a józan ember felteszi a kérdést, „de milyen áron”, úgy itthon is megvan a közös szándék az EUban maradásra. A kérdés itt is csak az, hogy „de milyen áron”?

A kvóta ügyben nem értek egyet a megszületett ítélettel. Nem értek egyet vele, mert az a bíróság aki nem a jogi érvek iránt érdeklődik, hanem a „mégis, hogyan kellene ugyanezt megcsinálni” kérdésköre mentén fenn akarna tartani egy vitatott megoldást, és elveszi tőlünk, illetve a képviselőinktől a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ami alapérték lenne, nem úgy, mint a kvótás megoldás. 

A kvóta teljesen jelentéktelen, mert csak el kell bírálnunk a kérelmet és már el is engedhetjük őket, szabadon mozoghatnak az EUban. Legyenek hát menedékesek, bíráljuk el a kérelmet mondjuk Röszke és Hegyeshalom között a vonaton. Csináljunk viccet a kvótából és röhögjünk a németek szemébe, ha a rendszer az, hogy nem a jogi érveket nézik, hanem azt, hogy hogy kellett volna ugyanazt a tisztességtelenséget megcsinálni, akkor tőlünk se várjatok tisztességet.

És nem csak ezt az ügyet kell felemlegetni. Hanem a görögök, az olaszok gazdasági helyzetét. Vagy azt, hogy a szomszédunkban éppen háború van. Hogy Görögországnak elsősorban gazdasági segítségre lenne szüksége, egy olyan helyzet kiheveréséhez amit részben Németország okozott. Hogy a menekült kérdés volt és lenne az a pont ahol elmondható lett volna, ezt a segítséget a gazdasági katasztrófa szélén álló Görögország, Olaszország nem ingyen kapta, hanem a migrációs válság kezeléséért.

Vannak szerzett  jogok, szerzett vagyon. Nem lehet szolidaritást követelve elvitatni sem a német, sem a francia választók munkájának a gyümölcsét. De ezt a helyzetet és megannyi mást lehetett volna tisztességgel kezelni. Nálunk elbírálni a menedékkérők ügyét, ha már utána úgysem maradnak itt, olcsóbb dolog, mint Görögországban, Olaszországban. Tiszta sor ez. Azaz, ha inkább fizetnénk nekik, hogy kihúzzuk őket a gazdasági válságból annak nem az az oka, hogy szarban hagynánk őket. Hanem az, hogy nekik is jár a lehetőség, hogy kimásszanak a gödörből. Ha az élet olyan helyzetet teremt amikor megdolgozhatnak egy csomó privilégiumért, a gazdaságuk rendbetételéért, akkor adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy ezeket a célokat elérjék. 

Az EUhoz azért akarunk tartozni, mert a szabad világ része. És nem azért, hogy a politikai korrektség nevében elvegyék a szólásszabadságot, a velünk sosem szolidáris emberek a szolidaritás nevében gyalázzák meg a tisztességes eljáráshoz való jogunkat. Jó Európához tartozni. A nyerteseknek. De ismerjük megannyi közgazdász véleményét, hogy a német gazdaságpolitika hány más EUs országnak árt. Vajon nekik is jó az EU és az Eurozóna? Nem hiszem. mert például a válságkezelés legfontosabb eszközeit vesztik el. A kisebb gazdaságok, rosszabb volumenhatékonyság mellett állami támogatáson nélkül kevésbé tudnak közlekedési hálózatokat fenntartani. 

Nem jó az EUn kívül maradt jólléti államoknak Európában, és kezdem elhinni, hogy valóban nem volt jó az angoloknak sem. Minden esély megvan rá, hogy az orosz-ukrán konfliktus is elindítsa a maga kisebb-nagyobb menekülthullámát. Ekkor sok mindenre szükségünk lesz. De ilyen áthelyezési programra nem. Mert pontosan tudni fogjuk azt, hogy felmérni ki a jogosult a programra semmivel sem egyszerűbb, mint elbírálni a menedékkérelmet, csak még utaztatni is kell őket. Nesze púpos, itt egy nehéz zsák a hátadra.

Arra lesz szükségünk, hogy ne roppanjon bele a gazdaságunk. Arra lesz szükségünk, hogy legyen pénzünk ezt kezelni. És ha a finanszírozása és a helytállás okán javul a gazdasági helyzetünk, a versenyképességünk, mert megdolgozunk, megdolgozhatunk érte, akkor legyen jogunk az eredményhez amiért megküzdöttünk. 

Nem minden embernek, nem minden csoportnak ugyanarra van szüksége. Elfogadható elvárás, hogy érdem nélkül senki se vegyen ki többet a közösből. És igen, amikor nem teszed meg ami kell a közöshöz és a plusz szabadsághoz ragaszkodsz az is a közösből kivett dolog. De pár ország nagyobb befolyása is. Az országok is felnőttek, el tudják dönteni mit vesznek ki, milyen szerzett jogokat kockáztatnak ezzel. Lehet jutalmazni, lehet tisztességesen kezelni a dolgokat.

A kvóta azoknál sem működik akik kitalálták, akik át akarnak venni ennyi embert. Ha mindenkit megkérdeztek volna, ők mivel tudják segíteni Görögországot, Olaszországot, számos olyan alternatív ötlet született volna meg, ami működne. És ami hasonló helyzetben nekünk is segítene, nem úgy, mint a kvóta. És nem az a kérdés, hogy nekünk megéri-e az EU. Mi már benne vagyunk. Kiválni drága lenne, mert az EU keménykedne.

A kérdés sokkal inkább az, hogy azoknak az országoknak akik egykor az EU felé törekedtek megéri-e? Mert egyre kevésbé törekednek erre. Sem a vezetőknek, sem a szavazóknak, sem másnak nem vonzó annyira az EU. A Brexit után sajnos ott is lehet egy külső határ, ki tudja visszajön-e az IRA és az erőszak. Ki tudja, hogy amikor Törökországnak már nem célja az EU vagy az EUval való jó viszony, mi lesz Cipruson? 

Ha az alapvetőnek hazudott normák jelentős része nem vonzó sok bevándorlónak, azok utódainak, akkor megannyi EUs állampolgár, francia, német, belga polgárok fogják választani az akkori EU helyett a jövő ISISeit. Az, hogy ugyanezzel a választással a tegnap EUs polgárai is szembesültek, és ez sokak számára tette vonzóvá és velük építette fel a ma ISISét. Az hogy sokak számára az ISIS által kínált minta lett a vonzóbb számos ember életébe, otthonába, jövőjébe került. Jó dolog ez az Európa. De ezeket a következményeket nézve nehéz nem arra gondolni, hogy „de nem ilyen áron”. 

Sok dolgot alapértéknek hívni, ami nem az, és erre építve keménykedni pont úgy hat nagyobb csoportokra, ahogy a büntetőjogi homofóbia hatna egyes emberekre. Lehet azt mondani, hogy mi lettünk Európa perverz, alkoholista, bagózó buzijai, de ez esetben azt is meg kell érteni, hogy a német és a francia homofóbiával is van egy kis baj. Nem miattunk. Mert mi nem robbantunk, nem gázolunk. Hanem azok miatt akik ezt is megteszik. 

Nagy kár amikor a jogi érvek helyett végig a célt, az ISISt is megteremtő, a bajt felépítő európai arrogancia volt az ami a bíróságot érdekelte. És mint mondtam nem miattunk. Hanem amiatt a sok millió ember miatt, akit a mostani hibákkal felépített jövő ISISe tesz majd földönfutóvá.

Nekünk jelenleg maradni jobb. Az, hogy mi megyünk vagy maradunk önmagában nem változtatna semmin. De az EUn belül nem az EU jelenlegi működésének fennmaradásáért, hanem a megteremtett problémák ellen kell küzdenünk. Lehet azt mondani, hogy ezzel még inkább mi leszünk Európa perverz, alkoholista, bagózó buzijai, de azt hiszem ezt vállalni kell.