Elnézést, de kénytelen vagyok kicsit messzebbről kezdeni a problémát. Minden összefogásnak és koordinált indulásnak a problémája, hogy nem csak az adott formációkra leadott szavazatuk, hanem az ellenük az ellenfélre leadott protest szavazatok is összeadódnak. Az ellenzék akkor a legerősebb, ha nem csak a valamely ellenzéki formációra leadott szavazatok számát törekszik maximalizálni, de a miattuk a kormánypártokra leadott protest szavazatok számát is minimalizálja. A FIDESZ győzelmének záloga pedig jelentős részben az, hogy az egyes ellenzéki formációk vagy elképzelések elleni protest szavazatok a kormánypártok javára billentik az erőviszonyokat.

Van persze a FIDESZnek olyan megoldása is ami szimpatikus. Vannak szimpatikus politikusok is. Vannak eredmények. Vannak a mozgósításra alkalmas jelszavak. Ezzel viszont nem lehetne nyerni. Ugyanis szimpatikus elgondolásai sok párnak vannak. Pár szimpatikus politikusa is. Jelszavak még inkább. Sejtjük ez nem elég. Azt is sejtjük a „melyik a jobb” kérdésben nagyon nehéz két jelszót, két elképzelést összehasonlítani. Almát, körtével ugye. De amikor a protest szavazatokról van szó, az elutasítás mértékénél mindenki talál mércét. Van aki a haragját, van aki pedig pár vörös vonal átlépését.

A FIDESZre is van miért haragudni. A FIDESZ is számos vörös vonalat átlépett, csak amíg azt látjuk, hogy X ellenzéki párt ennél fontosabb vonalat lépett át, és talán egy kicsit pofátlanabbul, addig a FIDESZ által átlépett vörös vonalak, a korrupciógyanú egyszerűen nem lesz szempont. Hiszen jelenleg bármely ellenzéki pártra szavazva a leginkább vállalhatatlant is hatalomra segítenénk. Sok választó szemében a FIDESZnek ezért nincs alternatívája. Ha egy pártnak egyetlen jelöltje sincs, és nem is vár el semmit az esélyes kormányváltó támogatásért cserében, de egy másik formációt támogat, akkor az ellene való protest szavazatok sem jelennek meg.

Az ilyen támogatást egyetlen párt sem szokta visszautasítani. A koordinált indulás problémája az elvárások szintjén vannak. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján 2 olyan ellenzéki párt van ami biztosan befutó: Az MSZP és a Jobbik. Az Együtt, a Párbeszéd, a MKKP és a Liberálisok szignifikánsan a bejutási küszöb alatt vannak, és a Momentum lendülete is elfogyni látszik, ők sem tűnnek parlamentbe jutónak. És van két olyan párt ahol ez kérdéses. A DK és az LMP. 

Biztos helyet és potenciális zsarolási pozíciót adni olyan pártnak aminek amúgy egyetlen képviselője sem lenne, így nincs érdemi társadalmi legitimációja óriási hiba. Ezzel 5 párt már ki is esett a koordinált indulás valós lehetőségéből. Abba ugyanis, hogy ők csak az esélytelen helyeken induljanak, a legismertebb arcaiknak se legyen sok esélye egyéniben nem mennek bele. Máshol nyertes körzetet adni nekik a társadalmi támogatás hiánya ellenére viszont nem éppen demokratikus lépés. A Jobbik esetében feloldhatatlan ellentétek vannak, és egy Jobbikkal koalíciót alkotó szervezetre sokan mondanának nemet külföldről is, de a belföldi baloldalról is. 

Az LMP nem vonható be az együttműködésbe, a vele körülbelül egy szinten lévő DK és az MSZP együttműködése pedig a győzelemre nem lenne elegendő. Ahhoz viszont igen, hogy a következő választáson ugyanez a kérdés felmerüljön. Ha viszont a DK most is gyengén szerepel, az önkormányzati és az EP választásokon is, akkor a következő választásra teljesen súlytalan lehet, egyetlen érdemi baloldali jelölt 2 jobboldali ellen és a választási rendszer működése esetén egy megtisztuló, megújuló, kevesebb ellene dolgozó protest szavazót és több mellette megszólaló szavazót vonzani képes baloldali pártot a választás esélyesei közé emel. 

Nem vonható bele koordinált jelöltállításba sem független jelölt, sem helyi civil szervezetek által támogatott jelölt sem. Így az egyetlen kormányváltó jelölt víziója elérhetetlen, az viszont, hogy valaki egyedül legyen parlamenti ellenzék és a következő választásnak már jól tudjon nekiindulni jelentős cél. 

A demokráciában fontos, hogy nem csak választók vagyunk, hanem választhatók is. A kisebb jelölő szervezetek, a független jelöltek léte fontos. Viszont bármilyen összefogás vagy koordinált jelöltállítás esetén igaz lenne, hogy a törpék jelöltjei megmaradnak. A koordinált jelöltállítás haszna mérsékelt. Az a kár viszont, hogy bebetonozza a meglévő problémák jelentős részét sajnos korlátlanul megmarad. 

Természetesen van egy olyan kivétel amivel nem zártam, zárhattam ki. Az egyoldalú „koordinált” jelöltállítás. Azaz az, hogy ahol valóban van esély a baloldalnak, ott a DK nem indít ellene jelöltet, és igyekszik elérni, hogy a kisebb baloldali pártok se tegyék meg. 27 esélytelen körzetre építve viszont állít listát, és azon be akarja juttatni a parlamentbe a saját vezetőit. Tovább megyek: Ha az ebben együttműködő törpék valamilyen "Centrum Párt" szerű formációt összehoznak, és a meglévő pártokat is fenntartva az új szervezet nevében állítanak listát.

Az ezen a listán való szereplésnek lehet ára, hogy az adott párt az erősebb kormányváltó jelölt ellenében nem indít más jelöltet. 

Ugyanakkor az MSZP számára ez sem lenne ideális, bár nem tehet ellene. Nem lenne ideális, mert ő elsősorban azokat a hagyományosan baloldalra szavazó embereket is el akarja érni hosszabb távon, akiknek akár Gyurcsányból, akár a DK politikájának pár szélsőséges és veszélyes eleméből van annyira elege, hogy jelenleg inkább a FIDESZre szavaznak.