Nincs közös lista. Az egy százalékos kutyaütő pártocskák kétféle esélyt kaphatnak. Vagy pár politikusuk felfér egy nagyobb párt listájára, vagy a koordináltnak látszó jelöltállítás mellett elhoznak egy nyerhetőnek gondolt körzetet. Koordináltnak látszó, mert ez a politikai lépés arról szól, hogy mi választók lássuk, hogy a pártok igenis megteszik ezt a minimumot, koordinálnak. Van közös Miniszterelnök-jelölt is, komoly titulus. Igaz, közös program nincs. És míg az egyik párt hallgatna ránk, másiktól jönnek a kirekesztő üzenetek.
Az első képen is billenni látszik a mérleg, Rögtön látjuk mi a baj. Ez a koordinált jelöltállítás nem az, ami ahhoz kellene, hogy az ellenzék 2/3-ot szerezzen és lebontsa a NERt. Nem. Ez valami, ami kapcsán fel lehet mutatni, hogy tanár úr, kérem, mi megcsináltuk a leckét, csak ugye megette a kutya. Koordináltunk, de ott volt a kétfarkú kutya, az LMP, a Momentum.
Csakhogy egy másik ábrán már azt látnánk: Baloldalt vannak a koordinált jelöltállításban résztvevő pártok. Jobboldalon a kormánypártok, a kamupártok, a koordinált jelöltállításban nem résztvevő pártok. Vagy éppen a koordinált jelöltállítás kapcsán a jelölt melletti bizalom, bizalmatlanság kérdésénél ott lesz egy darab érvnek, hogy sikerült valahogy koordinálni részben. És ott van ellenérvnek, hogy nincs közös program, sokszor estek egymásnak, nem lett kompromisszum sok kérdésben.
Lehet sorolni: A másik párt jelöltje, amikor baloldalon belül is megy az anyázás, nem feltétlenül fogja a választót, annak az akaratát képviselni. Nyerhet-e választást az országban, akár koordinált jelöltállítással, taktikai szavazással, akár bármilyen más módon olyan politikai erő, ami a választóktól általában végtelen kompromisszumot mutat, de a választók többségét képviselni képes politika érdekében 0 darab kompromisszumot tesz, és csak hatalomtechnikai manőverként fog össze, csak ezért hajtja végre a látszat koordinációt, ami leginkább a saját szavazóinak átverése?
A fő baj nagyon sok kérdésben a kompromisszumok hiánya. De fel kell tenni magunknak a kérdést mennyire nevezhető demokratikusnak bármely olyan politikai erő, amelyik a választói akarathoz sem kíván alkalmazkodni? Aki ehhez kíván alkalmazkodni, és valóban demokratikusan minden választópolgárt képviselve akar korlátozni, az már a választás előtti szakaszban is kész alkalmazkodni, ezért kompromisszumokat kötni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.