A becsület különös dolog. Laár András ügyéről egy mémesült mondás jut eszembe. Lázár János mondta: akinek semmije sincs, az annyit is ér. A fél ország felhördült. Az olyan értékek, mint egészség, élet, emberség, barátok, család vagy éppen becsület valahogy leltározásnál kimaradtak. Mint a gerinc is. Élete mindenkinek van. Tulajdonképpen édesanyával is mindenki rendelkezik akár élővel, akár sajnos elhunyttal. Csak aki ezt nem sorolja a fontos dolgok listáján a pénz elé, és csak a pénzt számolva úgy gondolja, hogy semmije sincs...Eme kincsek listáján ott van a becsület.

Ez is olyan, hogy azért egészen sok embernek van. Van akinek akkor, amikor dönt valamilyen kérdésben. És van akinek akkor, ha el lehet adni, vagy éppen becsületsértésért perelve pénzt lehet vele keresni. Nem állíthatom azt, hogy Laár Andrásnak ne rendelkezne ilyennel. Hiszen könnyen lehet, hogy megtudnám, nem csak létezik, de meg is sérült miattam. Csak ez a becsület, valahogy olyanra sikerült, mint Pistika házi feladata. Amikor kellene, kiderül, hogy van, volt, elkészült, csak éppen otthon maradt, a húgi füzetében van vagy éppen megette a kutya.

Ismerjük a Stenk cikkét is a történetről. Laár úr erősítőjét ellopták. Valaki vásárolt egy hasonlót, felhívta Laár urat. Szerencsére a megvett erősítő nem a Laár úrtól ellopott darab volt. Az emberünk az ügyben sem pénzt, sem mást nem kért, becsületes volt, a vesztességet is állta volna. 

Emberünk becsületes volt. Nincs ezzel gond, a történeten a rendőrség is csak annyit pontosított, nem őrizetbevétel volt az, csak előállítás. A gond csak az, hogy amikor kiderült, hogy Laár úr  beszélt az emberünkkel, majd úgy döntött, hogy rendőrrel megy a helyszínre. Tudta a számot, nevet, adatokat, egyezés  és pénzkérés esetén is lehetett volna riadót fújni, de ki az a hülye aki követhetővé teszi magát? De amikor a számok nem egyeznek gondoskodni arról, hogy aki valószínűleg segíteni próbál annak nagy eséllyel szar napja legyen patkány viselkedés. 

Majd amikor kiderült, hogy ott sem stimmelnek a számok, akkor sem az emberünk mellé állt. Majd azóta eltelt pár nap és valahogy egy dolog nem merült fel a mai napig: Ha az emberünk azért szív, mert neki segítene, akkor mellé álljon, kompenzáljon. Magától, őszintén, idejében. Hogy a másik ne azt tanulja meg, hogy nem érdemes becsületesnek lenni.

A baj nem itt van. Nem csak egy mentőst sikerült ártatlanul meghurcolni. Nem csak vele szemben inkorrekt, hogy ködös részletekről ködösítesz. Sorszám nem stimmel, egyéb jelek (használati kopások) sem ismerted fel az erősítőt, nem a te erősítődről van szó, nincs mit visszakapni. Csakhogy történt itt még valami. Azt látjuk, hogy csak erre a bulira az erősítő értékének a többszöröse ment el.

Az Orbán féle esküvő során eltűnt két telefon. Minden országos szerv nyomozott, mert a fontos ember. Laár András  pontosan tudja, hogy ebben a történetben ő a fontos ember. Ő az akiért a Nemzeti Együttműködés  Rendszere akkor is megvizsgálja a sértetlen, láthatóan eredeti sorszám eredetiségét, mert amit nem ismersz fel, arról ezt nem mondtad  ki. És a nyomozás során mindent meg kell tenni.

A gond csak az, hogy a humor világa az ilyen helyzetből gúnyt űz, és nem visszaél vele. Pláne nem ködös részletről ködösít, akkor az a tény, hogy nem egyezik a sorszám, András is látta, hogy eredeti és sértetlen a sorszám, hogy az erősítőn a használati nyomok sem stimmelnek. Ezzel a mostani ködösítéssel akkor is megaláz egy mentőst, ha pontosan tudnia kell a helyzetet.

Laár András, ahogy a segítőjére rendőrt hívott, cseppet sem lenne meglepő, ha azokat meg beperelné, becsületsértés miatt, akik esetleg megkérdezik, ebben az időszakban hol volt a művész úr gerince, becsülete. Húgi füzetében megrágta a kutya és így otthon maradt. Akkor amikor a PR tanácsadó, a marketinges és mindenki kitalálja, hogyan kell becsületesnek látszani lépni, és esetleg a Facebookra ígért reakció kapcsán tűzoltó postot kitenni már késő. Amikor kellett volna népni, az az időpont már elmúlt. Ha a sajtó megkeresés után 5 perccel már reagált volna a Facebook csapat az is késő lenne, hiszen ennek a lépésnek már az áldozat postja előtt kellett volna megtörténni.

Laár András, most áll, bambán... Tanárnő kérem... őőő... kérem... az teszik tudni... őőő kérem... majd két hét múlva a Facebookon megmagyarázom, hogy az úgy volt, hogy a hugi füzetét megette a kutya. Kedves András! Addigra erre a házi feladatra, erre a becsületre a kutya se kíváncsi. És, a művész az akire felnézünk. A celeb meg az akire le. Reméljük, addigra te már az a celeb leszel, akire a húgi füzetében lévő becsületeket rágcsáló tacskó se kíváncsi! 

De nem ez a legrosszabb. Nem a mostani ködösítés, felelősség nem vállalás és sok minden más. Hanem az, hogy belengeti, majd az eset után kárpótolja az érintettet. Csak a majd akkor, sok kérdés után, profi PRosok javaslatát figyelembe vevő kárpótlás nem arról szól, hogy bármi őszinte lenne. Hogy az valóban jó lenne a mentősnek, akinek a segítő szándékába, emberségbe vetett hitébe rúgott bele Laár András. Hanem arról, hogy őt minderre emlékeztetve fel lehet használni arra, hogy Laár András akkor és ott újra publicitást kapjon.

Az ilyen ígéret  utáni kompenzáció az esetek többségében nem ad az áldozatnak valamit, hanem elvesz. Visszaél azzal, hogy a híres ember bocsánatkérő ajándékát illik elfogadni. De humor nincs arányérzék nélkül, és Laár úr, aki ezt cinikusan felajánlja, tudja mibe rúg bele a mostani ködös történetezéssel, és azt is, hogy ezzel miért nincs arányban a VIPben jópofizás. Akkor sem, ha egy olyan művész adja, akiből az ilyen történetet nem nézzük ki, és nem egy olyan nyerészkedő kopottaska celebecske aki ezen épp túl van. 

Lehet, hogy még a puzséri értékrend szerint is alávaló azt mondani: Leülhetsz, egyes! Lehet, hogy Puzsér Robinak ebben ezer esetből kilencszázkilincvenkilencszer igaza van, mert a kommentelő alaptalanul helyezi a célpont fölé magát, a virtuális osztályterem megalázó. Most neked, a nem ott lévő leckére, a  nem ott lévő becsületre bárki mondhatja azt, hogy "Bandikám leülhetsz, elégtelen!" Én is csak egy oknál fogva nem értékelem így itt Laár András emberségét, becsületét az ügyben. Mert ahhoz, hogy valamit elégtelenre értékeljük, értékelhető teljesítmény kell. 

És zárszóként még egy gondolat. Amikor eltűnt az erősítőd, volt aki kommentben némi egyensúlyt emlegetett. Amikor egy mentős lényegét, a segítő szándékba vett hitét kezdtel el rombolni, akkor mást is elkezdtél szétverni. Addig a pontig lehetett arról beszélni, hogy téged még a Puzsér is humorosnak tart, művész vagy akire fel lehet nézni. Ehhez emberség is kell. Ezt ezért leromboltad. Most lettél figyelemre, jegyvásárlásra, érdeklődésre érdemes művészből érdektelen, huszadrangú celeb. VV Aurélió méltó kollégája. Az egyensúly megvan. Remélem megérte. 

Nyugi, a hírverést megkapod. A NER és a híres emberek elleni bűncselekmények témáját aktuálissá tetted, az pedig a két ominózus telefon miatt is veled együtt pöröghet a választásig.