Beszélünk egy 2 éves átmeneti időszakról a népszavazás után és annak a megújításával kapcsolatos nehézségekről. Minden elemzés ebből indul ki. A véleményem szerint azonban a helyzet ennél biztosan lényegesen bonyolultabb. Ugyanis a kilépés kapcsán legalább 3 szakasszal kell számolni. Mert a mostani népszavazásnak nincs nemzetközi jogi következménye. Márpedig ez azt jelenti, hogy a kilépési folyamat nem a távozásra mutató népszavazási győzelemmel kezdődik, hanem a kilépési szándék hivatalos bejelentésével.

A két lépés között pedig nem tudjuk, hogy mennyi idő telik el. Mert ugye alapvetően a probléma az, hogy a kilépés győzelme esetén először meg kell határozni, hogy ki és hogyan készíti elő a kilépést. Ennek kapcsán jön egy hosszabb előkészítő munka, ami során sokmindent mérlegelni kell, hatástanulmányok is készülhetnek, és beindul a diplomácia, ami kapcsán már lehet tisztázni mi történik egy esetleges kilépés után. Az első szakasz tehát az előkészítés. És ez bármennyi ideig tarthat. És az itt lévő konszenzus keresés nem feltétlenül csak belpolitikai kérdés.

Ha itt megszületik egy alap konszenzus, akkor elindulhat ennek a végrehajtása. De itt is van a kilépés hivatalos bejelentése előtti teendők sora, ez idő alatt a folyamat megfordítható és jön a kilépési folyamat elindításával elinduló harmadik szakasz. És nagyon nem lehet tudni, hogy a milyen helyzetből indulna a kilépési folyamat. Azt sem lehet tudni, hogy ez esetben London és az EU közötti erőviszonyok hogyan alakulnak ez idő alatt. És ne felejtsük el, London politikusai sem ma született kezdők. És a helyzet felfordításának minimum elméleti lehetősége van.

Ugyanis az az elképzelés, hogy a népszavazás után a kilépés hivatalos folyamata lesz, utána mások látják mi lesz és tanulnak belőle közel sem biztos, hogy helyes. Bőven benne van a pakliban az, hogy a népszavazás után a britek egymás között is tárgyalni kezdenek a kilépés feltételeiről, de sok más EU szkeptikus erővel is tárgyalhatnak közös kilépésről és együttműködésről. Ez esetben pedig az EUn belül minden széthúzó erő azonnal felerősödik. 

Ha egyetlen második országot is magukkal tudnak vinni, és az országokat kevésbé gúzsba kötő, sok szempontból igazságosabb együttműködésre a meglévő Commonwealth területéről is toborozhatnak országokat. Ha viszont nem "egy kilépő áll egy nagy gazdasági térséggel szemben", hanem két olyan gazdasági térség áll egymással szemben ami egymással nem csak a piacon versenyezne, de a potenciális tagok, országok megszerzéséért is versenyezne, az döntően új helyzet.

Kiváltképp azért, mert az együttműködésre az EUs kilépés esetére (amit közösen szavaznak meg) kötik a megállapodást, így ez semmire sem köti őket. Azaz az EU kaphat egy olyan versenytársat ami nem csak a piacon versenyez vele, de az európai országok kegyeiért is. Innen pedig a "mit lehet még egy tagországra kényszeríteni" kérdés, az Brüsszel hatalmának kétes eszközökkel való bővítése roppant kockázatossá válhat.

Ha a déli és keleti országok közül elég sokat lehet leszakítani, lesz egy sok szempontból jobb térség, akkor abban egyre több országnak érné meg átlépni, a britek ez esetben győznének. Ha ez a versenyhelyzet alapvetően átformálja az EU-t és pár év múlva az lehet mondani, ez már nem az az EU amiből ki akartunk lépni, akkor ismét nyertek rajta, olyan reformokat amik máshogy nem lettek volna elérhetőek. 

Ha a kezdeti veszteségek, káosz után a "nem eszik olyan forrót a kását, ahogy főzik" alapon észhez tér a piac, és a "mi megpróbáltunk eljutni a hivatalos kilépési folyamatig, a kilépésig, de minden próbálkozás ellenére túl drága lenne" alapon újra szavaznak és nem lépnek ki? Érdemi veszteség nélkül is kijöhetnek belőle, ha az EU nem kezdi elvetni a reformokat. De ha elkezdi elvetni a reformokat, ami másoknak fontos, akkor a sikeres "tömeges kiválás" felé mutató helyzet születne. 

Az üzenet, hogy amit az EU pár vezető hatalma csinál az EU széteséséhez vezethet, mert így már van akinek megérheti kilépni, és ha egy valaki kilép vele menni, új szövetséget alkotni világos. Ennek az árát pedig akkor kell fizetni, ha az előkészítési folyamat, ennek kapcsán számos belpolitikai és külpolitikai vita után az angolok rossz helyzetben indítják el a hivatalos kilépési folyamatot, amire nincs határidő. Csak onnan szorítaná őket a folyamat 2 éves hossza. 

A népszavazás csak egyetlen dolgot tett biztossá. A kilépés ügyében szükséges előkészítést meg kell kezdeni, pedig tudják, hogy ez egy nagyon hosszú folyamat lehet. Az előkészítési folyamat alatt pedig bármi történhet.