Kis hazánk törvényei szerint a kommunizmus, a nácizmus bűneit tagadni, kisebbíteni nem szabad. A gond az, hogy ez  törvény roppant viszonylagos. Ha a nemzsidók érdekeiről, a zsidók túlzó szerepéről szóló szövegekben kicseréljük a "nemzsidó" szót "nemférfira", "nemfehérre", "nemciszneműre", stb. a zsidót pedig férfire, fehérre, ciszneműre, stb. attól még a politika ugyanolyan gonosz marad. És úgy gondolni, hogy az egyik ember emberi jogai, emberi méltósága nem ér sokat, mert vele szemben ezt meg lehet tenni, míg a másik ember ellen ilyet tenni bűn, nem csak kettős mérce, hanem a leggyalázatosabb diszkrimináció.

Merkel azt állítja, hogy a háború végeztével a menekülteknek haza kell térniük. Így, feltétel nélkül. A baj csak az, hogy az állítása kapcsán nincs oka arra, hogy ezt el is higgye. És nem csak arról van szó, hogy Szomália példája arra int minket, hogy ne várjunk gyors békét. Tegyük fel a nyugati diplomácia átütő sikert ér el, az ellenzék és Aszad között is egyetértés lesz, pár év alatt az ISIS legyőzhető, a mostani egyezség elhozta fegyverszünet után, akkor sikerül tárgyalni a tartós békéről és még ez is sikeres. Ki megy ilyenkor haza?

A bíróság még csak azt sem mondhatja ki, hogy a vádlottakat egyáltalán nem terheli semmiféle felelősség, csak azt mondhatja ki, hogy azok a cselekmények amikkel az ügyészség megvádolta őket, vagy nem történtek meg, vagy nem okai a katasztrófának. Ezzel pedig alapvetően egyet is kell érteni. Ez azonban nem csak arról mond véleményt, mit követtek vagy nem követtek el, hanem arról is, hogy mit állított az ügyészség és hogyan akarta azt alátámasztani. Míg a Mandiner egy szerzője szerint az igazság kiderült, még ha ez az igazság nem is az amit hallani akartunk, szerintem az igazság kiderülése egyetlen percig sem volt szempont az eljárásban.

Sok más téma várja, hogy végre megírjam / befejezzem a postot, de az Oscar sajnos véges ideig aktuális. És azt kell mondjam, ezzel is foglalkozni kell. Az igazság az, hogy a helyzetet többféle nézőpontból lehet nézni. Van aki szerint az akadémia rasszista. Van aki szerint a nagy stúdiók üzletpolitikája a gond. Van aki simán a jó filmeket hiányolja. És van aki összetettebb társadalmi jelenségekről beszél. A valóság azonban a filmipar gyávaságáról szól, arról ami kapcsán mindenképpen meg kell említeni a Saul fia hazai fogadtatását, annak visszásságait is. 

Az Uber-t nagyon könnyű lenne visszaszorítani, ha lenne erre kormányzati szándék. Persze az összkép nem igazán egyszerű. Nem véletlen, hogy az Uber és a kormányzat viszonya ambivalens. Hiszen egyfelől az Uber sok szempontból káros, és az előző postomban is tisztáztam, hogy számos dologban hazudik. Másfelől viszont az is igaz, hogy Uber szerű szolgáltatás sok szempontból versenyképesebbé tehet egy várost, így az Uber kiszorításához nem elegendő a szigor, hanem fontos, hogy az Uber helyett valami jobbat, közösségibbet, kényelmesebbet lehessen kínálni. Ha felismerjük azt, hogy a Taxi azért is több, mint az Uber, mert a tömegközlekedési infrastruktúra része, akkor rögtön adja magát, milyen appra lenne szükség. 

Az Uber nem oszt meg semmit, hanem utast közvetít olyan emberhez, aki profit reményében az utas által megválasztott két pont között személyszállítást vállal. Ez utóbbi kapcsán nem az történik, hogy több ember megosztja az utazás költségeit. Sem a sofőr nem arra menne, amerre mi akarunk, se más utas nem nagyon ül be mellénk. Az így működő szolgáltatást pedig Taxinak hívják. És ahogy sok taxisofőr is vállalkozó, saját eszközzel úgy az Uber sem más ebből a szempontból. Ha az Uber versenyelőnye nem a törvényi előírások tisztességtelen kijátszásából eredne, hanem a tisztességes piaci versenyhez tartozó módon hatékonyabb működésből, akkor nyilván a szabályokat betartva Magyarország piacvezető szolgáltatójává válnának. 

Az ellenzék törvényt sért, sorozatosan. Ki lenne a hibás? Ők akik megteszik? Vagy Orbán Viktor, aki miniszterelnök. Van egy 25 éves adóssága ugyanis a magyar politikai elitnek. Ebből a 25 évben nagyjából 9ben Orbán Viktor volt a Miniszterelnök, egyetlen más politikai vezető sem volt ennyi ideig meghatározó az ország törvényhozása szempontjából a rendszerváltás óta. Orbán Viktor pedig nem csak egyszerű Miniszterelnök, hanem alkotmányozott is. Ha súlyos, durva jogsértéseket látunk bármely politikai oldalon, akkor felmerül a szempont: Ha a saját oldala csinálta, azért felel... Ha az ellenzék, akkor miért nem szigorít BTKt, miért nem gondoskodik a jogaink védelméről. 

Jámbor András nagyon fontos dolgot mondott ki, és így kivételesen egyet kell értsek vele. "Tehát a baloldalnak, ha van még Magyarországon, az lenne a feladata, hogy ne az újabb és újabb korrupciós ügyeket csócsálja, tovább rontva az állam hitelességét, és tovább erősítve a politika korruptságáról kialakult képet, hanem arról beszélne, hogy ő mit tenne, ha lehetőséget kapna az állam irányítására." Jól végig gondolt, igaz gondolat a Kettős Mérce blogban. Csakhogy alapvetően könnyű rámutatni arra, hogy ez túl későn jött, és túl kevés, és arra is, hogy nem véletlen, hogy például a korrupció megítélése számos területen más, ha a két oldalt nézzük.

- Kölnről nem írsz? - Kaptam meg a kérdést

- Nem. Tudod aznap sok más helyen történt hasonló. Azokról sem írunk. Akkor ennek sincs több hírértéke. És amit a témáról kellett rég megírtam.

- Most már nem csak Köln a téma, hanem egy csomó más város is, így sem írsz róla? - Jött a kérdés kicsit később.

- Jelentem a helyzet változatlan...

- De ugye kiderült, hogy mégiscsak a migránsok a felelősek...

- Tényleg? No erről írni fogok. Egy cáfolatot.

Alapvetően nagyon sokszor merül fel, hogy miért keres kevesebb bért egy nő ugyanazért a munkáért. A válasz pedig többnyire az, hogy ugyanazt a munkát végzi, miért költene rá kockázatokkal, költségekkel együtt többet a munkaadó mint egy férfira? És ha összességében az élete során kevesebbet dolgozik, miért kapjon a nyugdíjjal együtt lényegesen több pénzt? Mindkét megoldás igazságtalan. A kérdés az, hogy melyik esetben miért és milyen mértékben sérül a tisztességes eljáráshoz való jog. Mikor van szó diszkriminációról, általánosításról, szexizmusról és mikor nem terjed túl a dolog az indokolt gazdasági racionalitáson.