Kár, hogy pont az a sofőr aki a rádión jelez sokszor, sok esetben cselekszik nem forrás még. Azt mondják nehezen is lesz az. Hiszen a blogon sokszor került elő a mainstream ellenzéknél kevésbé rosszként a kormánykoalíció, ő pedig, ha vezetés közben zenét hallgat sokszor csendül fel a buszon az Apa Zenél egy száma, a Baszódjál meg KDNP. Egy Zolit mondjuk ismerek Szegedről, vele közös hobbi is van, de róla nem hiszem, hogy buszsofőr lenne, önkormányzati delegáltként volt szavazatszámláló, szóval szerintem valami irodista lehet.

Nem titok, a DAKK Zrt. körüli ügyekről sokszor számoltunk be, sok forrásból, van is még bekészítve több anyag, több korábbi cikk folytatása. Most viszont a történet sajátos módon összeért egy nagyobb üggyel: A vidéki lapok nem túl őszinte újságírásával. Mondjuk úgy a nyilvánvaló hazugságok közlésével. Mert lássuk, hogy mit írt a Délmagyar? 

Enélkül nem lenne relatív gyorshajtás sem, és nem is gondolnák úgy egyesek, hogy ők a piroson áthajtást is tutira megoldják. Elkezd gondolkodni az emberünk, hogy ugye a zöldhullám ritka. Biztos hülye mindenki, aki a forgalmat szabályozza. Hiszen ugye a tisztességes zöldhullámot se nagyon tudja összehozni. Képzeljünk viszont el egy főútvonalat, ahol egy kereszteződésnél állunk. Nevezzük ezt A jelű kereszteződésnek. Legyen mondjuk pontosan dél, azaz 12:00:00. A lámpa most zöldre vált. Előttünk 200 méterre egy B jelű, mögöttünk 250 méterre van egy másik, C jelű lámpás kereszteződés.

Van az a post, amit akkor is meg kell írni, ha az ember utána nem mossa le magáról a vádat, hogy egy utolsó FIDESZbérenc bértollnok. Hiszen amikor arról beszélnek a minisztereink, hogy a hazai kisvállalkozások jelentős részével problémák vannak, akkor sok mindenre gondolhatunk. Olyan vállalkozásokra is, amik mögött jó emberek állnak, akik minden tiszteletet megérdemelnek, és akikről ezt le is írtuk sok helyen. Ilyen ST22Lacika, az ország legismertebb kamionsofőrje. És sajnos olyan vállalkozásokra is, ahol a józan ész azt diktálja, hogy ne vásároljuk. Erre kereshetnénk példát a Homárról, a Békéltető Testület honlapjáról, a NÉBIH határozataiból, de épp ilyen kézenfekvő a Lángosgate körüli ügyről is beszélni. 

Mindenki írt a témában, az Indextől, a fapados szakblogon át, számos más sajtóorgánumig. Csakhogy sokszor mondják el: Más társaságnál, hiába nincs kevesebb utas, nincs kevesebb csomag nem szokott ebből baj lenni. Csakhogy arra is rámutatott valaki, hiteles adatbázisokban szereplő adatokat hivatkozva, hogy a megengedett maximális felszállósúlyból többféle van. Az egyik az, amit a gép szerkezeti adottságai függvényében a gyártó határoz meg a típusra. A másik adat az adott gépre vonatkozik, és itt akár a maximális felszállósúlytól függő díjak csökkentésére törekvő cégek gazdasági megfontolásai is játszanak. Ezt az Index csak mellékesen említi meg: "a cég flottájában számos olyan gép található, amit nem 74 tonnára, hanem kevesebbre papíroztak le, ezt a konkrét gépet például csak 66 tonnára"

Pintér Bence egy érdekes írást tett közzé az Átlátszó oldalain. Valóban érdekes, bár az írása elején van egy megkérdőjelezhető gondolat. Szerinte minden teljesült, amit az egyszeri ellenzéki szavazó vár. Többek között a teljes összefogás. Ezzel egyetlen egy gond van. Egy hagyományosan FIDESZ-es, nem nyerhető körzetben akkor sikerült összefogni, amikor leginkább a távolmaradásnak lett volna értelme. A helyi politikai kellően lényegtelen szelete kapcsán ugyanis nem lehetett semmi olyan dologról beszélni, amiért össze kellene fogni, csak azt lehetett elismerni, hogy itt nincs a pártoknak saját akaratuk, saját programjuk és nincs olyan ember aki a nem létező programot képviselhetné. Ez pedig nem egy jól maghatározott cél érdekében való összefogás, hanem az értelmetlen alibizés mintapéldája, egy olyan helyzetben, amikor az összefogás hitele épp a bányászbéka segge alatt van.

Tudjuk, ha nyár, akkor Pride, és ez jelenleg már közel egy hónapnyi (4 heti) programot jelent, meg egy napi közlekedési és egyéb káoszt a városban. Hogy ez miért nehéz? Az egyik oldal melegjogokról, másik oldal buzipropagandáról beszél. Az igazság az, hogy a gyülekezési törvény és az alaptörvény módosítása kapcsán is felmerül egy egyszerű kérdés: Ha addig terjedjen az én szabadságom, míg más jogait nem sérti alapon gondolkodunk, akkor egy tüntetés akadályozhat-e mást a szabad helyváltoztatásban, a normális közlekedésben? De emelném a tétet: Mentők, tűzoltók számára fontos vonulási útvonalat akadályozva egy megmozdulás más élethez, egészséghez, személyes biztonsághoz való jogait is veszélyezteti. Mikor arányos ezt megtenni egy gyülekezéssel? 

Szinte minden nagyváros környékén kétféle kertvárost találunk. Az egyik ahova a tehetősebbek költöznek ki. A másik ahova az ingatlanos ismerős által csak „Rákos hegy és AIDSes völgy pinaagyú hordái” gúnynéven emlegetett társaság. Persze mondhatnám, hogy körülbelül annyira ildomos vagy PC így nevezniük az ügyfelüket, mint amikor egy pincér beszél bokáig lógó zsírcsöcsökről, de az igazság az, hogy a pincér sem véletlenül használja az erős képet. És a pincérnek jóval kevesebb alapja van erre, hiszen azok a mellek maximum térdig érnek, a pinaagyú jelző mögött viszont mélyebb igazság lakozik.

Azt mondják, ha egy pilóta munkaideje lejárna, akkor akár egy A380-as is kitérő reptérre megy, hogy a pilóta idejében befejezze a munkát. Hasonló elvárás jelenik meg a vasúton is, és a buszoknál, teherautóknál is. Ezzel akarják megelőzni ugyanis a fáradtság miatti baleseteket. Ha az Index újságírója nem is érti, hogyan lehet egyszerre igaz a szigorú szabályozás és az, hogy a járművezető maga kéri a leváltását, a megoldás mégis egyszerű: A járművezető tisztában van a vezetési ideje kapcsán minden ténnyel. Mások viszont vagy a forgalmi helyzetet, vagy a vezénylését ismerik, nem a kettőt egyszerre. Így pedig érthető, hogy kötelező akár  a mozdonyvezetőnek, akár a pilótának, akár a buszvezetőnek jeleznie az ilyen helyzetet és váltást kérnie.

A korábban megkezdett beszélgetésben persze nem csak arról volt szó, hogy hogyan kezdődött el a DAKK körüli eseteket feldolgozó post-sorozat, hanem egy sokkal egyszerűbb, ugyanakkor sokkal kellemetlenebb kérdésről is. Amikor az utasok a légkondicionáló hiányára, nem megfelelő hatásfokára, kikapcsolt állapotára panaszkodnak két érv szokott elhangozni: Régen is volt kánikula, és a sofőrnek nem csak egy rövid szakaszon kell kibírnia. A DAKK jelenlegi munkaügyi pere döntően a ki nem fizetett túlórák, pótlékok miatt megy. A kért összeg 100.000, az amivel megkárosították a sofőröket ennek több, mint a másfélszerese (átlagban). Ugyanakkor az egészségügyi ártalmak miatti perek lehetősége is felmerült a beszélgetésekben.