Ismerjük a Kispesti terrorcsalád történetét. Az Index is írt róla, de a témával az egyik érintett szomszéd is foglalkozik a blogja oldalain. Ő jogvégzett ember, de sajnos számos jogi lehetőség neki sem jutott az eszébe. Persze igaz az is, hogy a vásár után minden kofa okos, a helyzetet akkor belülről nem olyan könnyű felmérni, mint utólag kívülről. És persze az is igaz, hogy a terrorcsalád történetének vannak olyan hihetetlen elemei, amikre ma is nehéz ésszerű magyarázatot találni. Hiszen a történetben látszólag van egy olyan ellentmondás amivel baromira nehéz mit kezdeni. 

Nincs hibátlan ember, nincs hibátlan cég, és nincs hibátlan politikai párt sem. Mindenki fog hibázni. Az okos ember tartalékol arra az esetre, ha a hibái miatt felelősséget kell vállalnia. Ha bele is szalad egy sebességmérésbe, és jön a 30.000 forintos bírság, akkor csak belép a netbankba, megkeresi a várható birságokra féltett célbetétet, abból felszabadítja az összeget utal. Tévedett, ami természetes, komoly baj nem történt, és vállalta a felelősséget, ez az élet része. Jó eséllyel az adott ember meg is tanulja, hogy ott sebességkorlátozás van, hasonló helyzetben jobban figyel, már csak a 30.000 forint miatt is.

Eszes Beáta, a Nemgogol blog szerzője sokat ír érdekes postjában a szándék kérdéséről. Arról is írhatna, hogy ő szándékosan hazudik. Az amúgy következetesnek, meggyőzőnek tűnő érvelése egy nagyon egyszerű, ám annál aljasabb, nehezebben érzékelhető hazugságán bukik meg. A büntetőjogtól, a társadalomtudományon át a pszichológiáig kapkodó postja egy olyan állításon bukik meg, aminek az ellenőrzésére egy 3-4 éves gyerek szellemi színvonalán álló is képes. 

Az MSZP viszonya az online regisztrációhoz érthető. Azok a nénik és bácsik, akiktől ő a sikert reméli, nem igénylik az online regisztrációt. Azok az online térben aktív influencerek akikre a tényleges választás megnyeréséhez szükség lenne, viszont nem igénylik a személyes regisztrációt, nem igénylik az MSZPt. A FIDESZ pedig nem igényli azt, hogy a fizetett, kitartott álellenzéki formációk és a szavazók többségének az igényei megtalálják egymást. Win-win, minden mehet tovább, az MSZPs politikusok megkapják a fizetésüket.

Tálos Lőrinc a Reflektor blogon úgy értékelte a helyzetet, jó okkal, hogy akát egy ellenzéki főpolgármester sem jelentene sokat, és a választások, az előválasztások arra a távoli jövőben zajló váladztásra készítenek elő minket, amikor majd a FIDESZ ellenzéke fog nyerni. A megközelítés sok szempontból jó, sok szempontból viszont nem számol az emberi természettel, és azzal amit az elmúlt 100-120 év történetéből egy értelmes embernek tanulnia kellett.

Tarnay Kristóf elképzelése erről nagyon érdekes ötlet. Az első lépés, a másik oldal érvelési hibáinak az emlegetése. Van amiben igaza van, van amiben nincs, és van a postjának olyan része ami maga is érvelési hibától hemzseg. Csakhogy amikor valaki a normális közéleti párbeszédet vissza akarja állítani, akkor fel kell tenni a kérdést, mikor volt utoljára ilyen, és neki és a barátainak mi az amit ezért mindenképpen meg kell tenni. Valahogy ezek a lépések elmaradtak. És valahogy a történet arról szól, hogy a retorikai eszközként érvelési hibát is használó politikusok közül kiválasztjuk a nekik nem tetszőket, és nem arról beszélünk, amit mondanak, hanem amit mondanak. 

Ígértem, több szempont = több poszt mentén próbálok érthetőbb lenni. És az előző postban azt próbáltam boncolgatni, hogy a tiltakozás alapja sokszor nem egy megalapozott vélemény, hanem a tájékozatlan és manipulálható ember lehetősége a feszültség levezetésére. Persze rámutatni, hogy Blanka hisztije nem sokban különbözik az ultriák trágárságaitól, csak akkor teljes, ha rámutatunk, mennyire megalapzatlan sok vád. És kapóra jött itt felvetni egy egyszerű példát.

Az előző cikkre érkező egyik komment inspirálta ezt az írást. BéLóg két mondatos kommentje sok mindenre világított rá. El kell gondolkodni azon, hogy kiknek írom a blogot. A válasz az, hogy többek között neki, és a hozzá hasonló olvasóknak.  Akiknek akkor is tetszhet egy írás, ha arra sem számítok, hogy azt akkor, és ott lesz aki elolvassa. Hiszen címlap nincs, én sem promotálom. És ha promotálnám sem hozzájuk jutna el.

Mindig kellemes az, amikor egy párt egyértelmű közleményt fogalmaz meg. Mert lehet igazuk, lehet olyan, hogy tévednek, de lehet belőle következtetni arra, hogy a jelenlegi véleményük szerint a jelen és a múlt eseményeit hogyan ítélik meg, és ez alapján a saját mércéjük szerint a munkájuk minősíthető. Nézzük hát a közleményüket, ami az Indexhez is eljutott.

Az iskola egy olyan környezet, ahol bizony a tekintélyt tisztelni kell. Van olyan tanár aki azt mondja, bármennyit is tudsz, bárhogy is teljesíts versenyen, ha nem alkalmazkodsz valamiben hozzá, akkor megbuktat. És lehet azt mondani, hogy az ilyen tanár egy utolsó rohadék, de azért a tanár ezzel az életre is nevel, ahol szintén nem lehet a munkahelyen a cégnek, a főnöknek korlátlanul és következmények nélkül ellentmondani. Ha amúgy igazad is lenne, akkor sem borítható fel a rend korlátlanul.