Döntött a Kúria a devizahitelek kérdésében. Megmondom őszintén a döntés kis részben meglepett, nagy részben viszont jónak tartom. Kis részben meglepett, elkövettem egy egyszerű hibát: Azt hittem, hogy csak a devizahitelek speciális helyzetével fognak foglalkozni. Azzal ami eltér mondjuk egy forinthiteltől, vagy mondjuk azoktól a problémáktól amiket egy UPC kábeltévé előfizetési szerződés kapcsán is említhetnénk. A speciális szempontok közül maximum az árfolyamrés kapcsán volt vita, és arra már volt leírás. Csakhogy a Kúria döntése sok olyan kérdéssel foglalkozott, amik a Forinthitelek kapcsán is igazak. És ne feledjük, a részletek emelkedése, a válság, a késedelmes teljesítés ezek kapcsán is igaz. És sok forint hiteles is rászorul egy mentőövre.

"Lehet, hogy a KRESZ nem ezt mondja, de nekem volt igazam" - Ismeretlen kerékpáros sírfelirata. Mert ugye sok kerékpáros szerint evidencia, hogy kerékpárnak terjednie kell, mert ők kevesebb helyet foglalnak, így sok helyzetben hozzájuk kellene alkalmazkodni. Rossz hírem van: Először is a szabályokhoz kellene valamennyire alkalmazkodnia minden érdekeltnek, ideológiagyártás és önigazolás helyett partnerként kezelve a másikat, és tiszteletben tartva azok jogait. Sajnálatos dolog, hogy egy-egy kerékpáros blogon a partnerség kapcsán mást említenek. A sisak hiánya addig lenne magánügy amíg nem a közösből fizetjük a baleset után a műtéteket és nem hivatkozik a kerékpáros a törékenységére sok vitás kérdésben. 

Képzeljük magunk elé egy rendőrkapitányság előállítóját. No nem csak a padot, amelyiken a reggelt kivárhatják a gyanúsítottak, ágy ugyanis nem jut nekik... Nem csak azt, hogy itt még annyi joguk sincs, mint később a fogdán, vagy a börtönben. Hanem azt is, hogy itt nincs külön cella. Mindenki ide érkezik. Így pedig vegyes társaság gyűlik össze. Persze a történetünk szereplői, persze sosem jártak egyszerre egy előállítóban. Sőt mielőtt valaki magára ismerne, mondjuk ki mindaz amit elképzelsz a képzelet szüleménye lesz. Mégis látjuk, a legrosszabb dolog ami itt van az többnyire maga a társaság. Egyikük, egy Jocó nevű, oktatja a társait, mi is lesz az eljárás következő része. Ő már tudja. Harmadszor van itt. 

Ha nagyon cinikusak akarnánk lenni, akkor azt is lehetne mondani: "Ne legyen életfogytiglan. Legyen 200 év, ami jó magaviselet esetén akár felezhető is". Hogy ki él túl 100 évet a börtönben? Jó kérdés. De még akkor sem biztos, hogy elengedik. Azonban felmerülhet egy másik választás is. Ami akár az ítéletek rendszeres felülvizsgálatára épül. És mondjuk 4 döntést lehet egy ilyen felülvizsgálat kapcsán hozni, amik egyik sem jelenti a jelenlegi értelmezés szerinti feltétes szabadlábra helyezés gyakorlatát:

Az Origo körüli ügy kapcsán már megjegyeztem: Nem éreztem az Origo szerkesztőségét függetlennek. Sok jó okkal írtam le, hogy a szerkesztői szabadság, sajtószabadság a piaci érdeknél mindig kevésbé volt szempont. De akkor mi vette rá a tulajdonost a függetlenség látszatára? Az 1000 a mi hazánk blog a társadalmi felelősségvállalás, a CSR szerepéről ír. És megemlíti, hogy itt most lenéznek minket. A progresszív blog terepszínű multikról, az alkalmazkodásról. A Kard pedig a német államot tekinti tettestársnak. Csak éppen egy dologról nem ír senki. A részvényesek valós érdekéről. Ezt könnyű letudni azzal, hogy ez a profitban merül ki. Csakhogy ez nem igaz. Cseppet sem igaz.

Van aki szerint az nyugdíjrendszer tervezett változása igazságtalan. Mert a gyermektelenek, a szegények rosszul járnak. Érintve is érzem magam, pedig nem látom úgy, hogy az adott postnak igaza lenne. Könnyen mehet oda-vissza a vita: Gyerek nélkül könnyebb karriert építeni. Az így elérhető magasabb bért is kiegyensúlyozhatja a pozitív diszkrimináció. De gyerek nélkül több adót fizetünk, nehezebben jön össze pénz vállalkozásra, mert "más gyerekére így is kell költeni". Lehet vitatkozni, érvelni pro és kontra. Csak tegyük fel a kérdést. Miből? És nem arra gondolok, hogy a gyerek úgysem itt fog nyugdíjjárulékot fizetni. Hanem két lehetséges jövőképre.

Az Ukrán elnök sokaknak büntetlenséget ajánlott. Csak ezzel van egy kis gond. Semmit sem ér. Nem azért értéktelen ez a gesztus, mert nem fogják elfogadni. Hanem, mert sok szempontból csak olyan a tűzre. Ugyanis bármilyen békének egyetlen alapvető feltétele van. Annak az elismerése, hogy az oroszbarát csoportoknak semmivel sincs sem kevesebb joga az időnként erőszakos tiltakozásra, mint akár a Majdan képviselőinek. Ők is elfoglalhatnak dolgokat, és ha rájuk lőnek, vissza lőhetnek. Innentől kezdve viszont aki ilyen akcióban vett részt, az nem terrorista. 

Mert nagyon nem járnék jól vele, ha ez lenne a helyzet. Nagyon nem járnék jól azzal sem, ha a sokak által lehetőségként említett eljárások mellett érvelt volna az AB: A bíróság elég sokszor nem értett egyet a kormánnyal, ellenük döntött. A több bírói fórum, az AB döntése a blogok kapcsán a kormánytól független kérdés. És látom azt, hogy az az Alkotmánybíró aki nem ért egyet az AB döntésével, és annak indoklásával, bizony az is érdekes felvetésből indul:

Lehet félteni a sajtószabadságot, de egy ideje már megszokott, hogy az újságíró nem feltétlenül írhatja meg azt, amit akar. És nem a politikai nyomás miatt, és nem csak Magyarországon. És nem azért, mert a hatóság kopogtat az ajtón. Hanem, mert megannyi lap függ például a hirdetőktől. Vagy az autós lapok a forgalmazótól, a gamer sajtó a kiadóktól / forgalmazóktól. Ugyanis hathatós segítség nélkül nehéz idejében tesztelni az új autókat / játékokat / telefonokat, stb. A gazdasági kényszer pedig nagy úr. És ez esetben nem csak az újságíró jár rosszul, hanem az olvasó is. Hiszen nem fogja tudni, hogy mit kellene elkerülni.

A tolerancia érdekes kérdés. Kulka úrnak bizonyára nem fog tetszeni, ha megjegyzem azt, hogy nehéz úgy toleranciáról beszélni, hogy ő "homofóbiát" kiáltva a véleményük miatt ellehetetlenítene másokat. Talán a másik ember véleménye is megérdemli a toleranciát. Főleg akkor, ha olyasmiről van szó, amiről van is miért beszélni. Színész írt ellenvéleményt tartalmazó nyílt levelet. De az LMBT társadalom részéről viszont nem volt senki, aki csak annyit mondott volna: Nem feltétlenül értek egyet Kulka úrral. Azért, mert csak akkor várhatunk megértést, ha mi is megértjük a másik oldal véleményét. A kölcsönös alkalmazkodásnak, a kölcsönös elfogadásnak az alapja az, hogy kölcsönös.