A Klubrádió és benne Bolgár György személye fogalommá vált. Hagyja az embereket beszélni, ami jó. Van amikor kérdez is, például Cserdi polgármesterétől miért nem megy az együttműködés azokkal akik belekötöttek. Érdekes. Én nem olvastam a polgármester életrajzában, hogy gondolatolvasó lenne. Bolgár úr ritkán foglal állást, de most nagyon is. Általánosítónak mondva és talán kicsit el is ítélve olyan kifejezéseket, amik egyáltalán nem biztos, hogy általánosítók. Zsigó Jenőn nem igazán kérte számon a gondolatolvasást. Annál inkább alákérdezve szükségtelen engedményekről és még rosszabb véleményről érdeklődik. Nem véletlen, hogy egy másik magazin blogja pedig ezzel a járató kampánnyal foglalkozik. 

Bírálja azt a gyakorlatot, hogy az Új Népszabadság nem kívánja kommentálhatóvá tenni az írásait. „Hiszen sem a szólásszabadság, sem a sajtószabadság nem jelenti azt, hogy a másik véleménye közléséért neki dolgoznia kell.”

Nem érzem bírálatnak azt a döntést, amelyhez bárkinek joga van. Tényállításnak, hírnek amit kommentálni lehet egy postban annál inkább. Ugyanakkor az állítás súlya más volt a Népszabadságos cikkben, és kicsit más lesz a mostani válaszban. Az Új Népszabadság ma sem kommentelhető. Ez a postja sem. És az Új Népszabadság szerzője itt egy gyakorlat bírálatáról beszél.

Tény: A sportlövészet az egyik olyan sportág amiben sikeresek vagyunk. Mint az is tény, hogy elvben a jelenlegi igények kielégítésére bőven elegendő lőtér áll rendelkezésre. A két állításból sejthető, hogy az iskolában létesítendő lőterek kérdése körül nem nagyon lesz béke. Okkal. Mindkét oldalnak vannak ugyanis érdekes érvei. Hiszen sok pedagógus, gondolkodás nélkül, őrültségnek nevezi az ötletet. Pedig a lőtér, megfelelő légfegyverekkel, semmivel sem veszélyesebb, mint a tornaterem számos eszköze, hogy a kémia és a fizika szertárról ne is beszéljünk. A félelmet tehát egy javarészt megalapozatlan előítéletnek is tarthatjuk. Ha pedig a gyerekeknek előnyére válna a lőtér, az ilyen elutasítást egy pedagógus részéről komoly problémának is érezhetjük.

Németországban nem is olyan rég nagyobb vihar tombolt. Nincs ebben semmi különös, van ilyen a világ minden táján. Az érintett régióban leállt a vasúti közlekedés. Sokan panaszkodnak, mert olyan helyen is leállt a közlekedés ahol az amúgy biztonságos lett volna, nem volt pótlóbusz, és egyes területeken nem volt tájékoztatás sem. Lehetne ismételgetni a ProBahn érveit, és sok minden mást. Való igaz: Sok hibával kapcsolatban még igazuk is lenne. De sokkal fontosabb az, hogy nem kezdik emlegetni, hogy "bezzeg Japánban".

Amikor álhírekről beszélünk, fontos arra is gondolni, hogy ezek a közlések a holnap történészei számára fontos forrást jelentenek. És ezeket a forrásokat eléggé szubjektíven fogják értelmezni. A tegnap híreit, a ma történelmét pedig éppen így a múltban íródott forrásokat értelmezve ismerjük meg. Itt pedig ismét megvan a többszörös torzítás: Hiszen aki ma értelmezi az akkori forrást az is szubjektív, sokszor a híreket akkor lejegyző írástudók, újságírók is a saját nézőpontjuk szerint értelmeztek dolgokat. És természetesen már az ő forrásaik sem voltak teljesen elfogulatlanok.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol pár álhír után egy oldal megkapja az álhíroldal jelzőt, ezzel a Facebook is egy darabig hátrasorolja, a Google is megteszi, de például a böngészők, sőt egyes biztonsági szoftverek is figyelmeztetéssel nyitnak az oldal cikkei helyett. Az első nap amikor ez megtörténik, mondjuk az eredetileg közlekedési szaklapként működő iho.hu oldalát jelentenék be sokan. Jönne is a tiltás, mert ugye Zöldi Péter cikkekben azt állítja csak az ICt fejlesztik a MÁVnál közben a fejlesztések jelentős része az elővárost érinti. Az első, második, harmadik klikkvadász fröcsögés után jönne a tiltólista. Szaklapnál könnyű az ilyesmivel megbukni.

Vége. Egy éve, hogy végleg kinyírták a Népszabadságot. Magyarország méltán leghíresebb pártlapját. Hosszú betegség után múlt ki. Először eltűnt mögüle a nemzetközi helyzet, majd meghalt Kádár is. Végül az MSZMP helyére is MSZP került és eljött a rendszerváltás. A Népszabadság látszólag észre sem vette, ahogy munkál benne az erejét kikezdő kórság, ám egymás után jöttek a csapások. Jött az Internet, és a feltörekvő új titánok, de a print lapok hanyatlását továbbra is elsők között élte túl. Teret adott a kultúrának, sok helyen értéket teremtett, mert akkor úgy gondolták egy párt lapja akkor tud értékes lenni, ha van miért olvasni is.

Olvasom a hírt: Trump nők millióitól veszi el az olcsó fogamzásgátlást. Mint kiderült immár nem kell magánbiztosítók számára olcsó fogamzásgátlót finanszírozni. Persze hatalmas hír, a hazai média is beszámol róla, a feministák az egész világban felháborodottan beszélnek az esetről. Pedig ami történt abban van egy kíméletlen logika. Az egészségbiztosítás, ha magán biztosítókról van szó, alapvetően egy olyan üzleti vállalkozás, ami a közös kockázatviselésről szól, és nem pedig bármely jövedelmi transzferről. 

Az új Pólus koncepció kapcsán joggal mondja a Kötöttségek Nélkül is, hogy képes lenne azokat is megszólítani, akiket az egyes alkotó pártok nem, hiszen ezek a pártok túl kicsik. Ebben van igazság. Mint abban is, hogy nagyon sokan kritikusak a 2010. előtti és a 2010. utáni világgal is egyaránt. Ugyanakkor Fedor érvelésével nem teljesen értek egyet. Ugyanis van egy probléma. Jelenleg ezek a pártok nem csak ahhoz kicsik, hogy sok szavazatot vonzanak, de ahhoz is, hogy az ellenük megfogalmazott érdemi kritika hangsúlyos legyen. Az Új Pólus megjelenése ezt a helyzetet is megváltoztatja.

Botkát megpuccsolni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyet ért, én nem ellenzem. Piszkosul kétértelmű a helyzet. Az MSZP mélyrepülése tény, és ebben pedig vaskosan benne van Botka miniszterelnök-jelöltként tanúsított viselkedése is. De éppen ilyen mértékben benne van a fenti helyzetben az is, hogy Botka ellenében fogalmazták meg magukat egyes MSZPs politikusok. Botka távozásával ez a helyzet változik. Nem lehet azt mondani, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje a magyar demokrácia történetében példátlan módon és mértékben lenne ellensége a sajtószabadságnak.