Történt valami különös? Nem. A Glee egy volt sztárját családon belüli erőszakért letartóztatták. Videó is készült az esetről, könnyebb sérülések történtek. Hogy a sztárt tartóztatták le és nem a férjét, az a videónak köszönhető. A férj nem ütött vissza. Az, hogy rendőrségi ügy lett az esetből, talán oda is vezet, hogy nem folytatódik tovább, hogy nem szakad el a cérna, nem üt vissza a férje. Rosszabb esetben azért, mert a 2., vagy 3. eset után a remek sztár jó darabig nem lesz vele egy légtérben.

Az Appra magyar! megmozgatta a magyar társadalmat, a Facebookon megszólalt Miyazaki Jun, a Demokratikus Koalíció politikusa, aki a párt képviselőjelöltje is volt, és jelenleg az Országos Etikai Bizottsági tagja. Egy "Üdv, 21. század!" szintű megjegyzés az eredményhez. Igen. Üdv, 21. század, csak éppen fordított módon, mint ahogy Jun gondolja. A 21. századot formáló egyik jelentős erőt jelentik a távközlés új lehetőségei. Mint volt / jelenlegi szakembernek az informatika területén ezt neked is tudni kell. A Demokrácia kapcsán nem lehet elefántcsonttoronyban dönteni, és kihagyni a népuralomból a népet. 

Ritka az, hogy egy politikával foglalkozó blogon önálló postot érjen egy filmajánló. Még ritkább az, hogy mindezt már az előtt érje el, hogy  a film egyáltalán megjelent volna. Aki ismer tudja, hogy van némi felszínes érdeklődésem a 3D grafika iránt, de a jóra megcsinált CGI hó nem jelentene elég alapot arra, hogy egy filmet ajánljak. Kiváltképp akkor nem, ha nem igazán szeretem Csányi Sándort. Még akkor sem, ha sok élből fikázó trollal szemben tudom, hogy nem egy híres Csányi Sándor van, így nem vonom össze önkényesen a színészt és az MLSZ vezért. És minthogy lett volna egy harmadik híres névrokon a tudományos életben is, vele szemben viszont nincsenek ellenérzéseim.

Népszerű közhely, hogy Gyurcsány miatt nem lehet sikeres a választáson a baloldal. A sikertelenségnek Gyurcsány jelenlegi politikai tevékenysége se nem szükséges-, se nem elégséges feltétele. Ráadásul közel sem biztos, hogy Gyurcsány az aki a legtöbbet ront a baloldali siker esélyein. Ehhez vissza kell térni oda, hogy Balatőnöszöd kapcsán mi volt külön-külön is elegendő probléma ahhoz, hogy az MSZP és Gyurcsány ilyen mélyre ássa el magát.

Ostorozzuk az ellenzéket. És ostorozzuk az ellenzék ellenzékét is, ami csak bizonyos elvek érvényesüléséről beszél, kritizál, de program szinten kevés megoldást kínál. Ha az ellenzék nem tud a kormánypártoknál jobb programot kínálni az azt jelentené, Orbán Viktor rajtunk marad? Vagy azt, hogy lehet ezt sok szempontból jobban csinálni. Azzal együtt, hogy Orbán Viktor remekül érzi meddig mehet el, mikor kell megállni, a határokon belül marad, így időről-időre megcsillogtatja a tehetségét, azt merem mondani lehetne ezt jobban is csinálni.

Nem csak a FIDESZ-t nem lehet leváltani, ha az ellenzéki szavazó hazudik magának, de a 2/3 megtörésére is elúszhat az esély, ha pár hazugságban hisz a kormányváltásra törekvő választó. Aki magának is hazudik, elhiszi ezt az 5 mítoszt, az a kormánypártok malmára hajtja a vizet. A realitás az, hogy 2018-ban is a FIDESZ győz. Nem azért, mert ne lehetne Simicskának politikai atombombája. Hanem azért, mert ő sem épített fel ennyi idő alatt reális alternatívát. És nem sok olyan gaztett van aminek a híre a FIDESZ-t sokunknál kimozdítaná a „borzalmasan rossz, de a legkisebb rossz” szerepköréből. A Viszlát, Kétharmad blog felvetései viszont megfontolandók, hiszen kétharmadra nem sok szükség van. 

Olvastam egy érdekes írást. Ágoston László a maga szokott kirekesztő és bunkó stílusát hozta. „A topkommenttel - minden életszerűtlensége ellenére - több, mint másfél ezren értettek egyet, én viszont most szeretném megválaszolni és sokak számára érthetővé tenni, mi a baja az egészségesen gondolkodóknak ezzel az egésszel.” Aki úgy gondolkodik, mint Lacika az egészségesen gondolkodik, a többi meg nyilván nem. Ergo elmebeteg. Az ilyen emberekről volt igen érdekes értekezése korábban, ami a hasonlóan minősülő emberek választójogának elvételét szorgalmazza. De nem Lackó Király autokráciájában élünk, hanem parlamenti demokráciában, ahol joga van a másik embernek olyan szempontokat is mérlegelni, ami a Lacika féle egyetemes emberi alapot jelentő szupergondolkodás követőinek eszébe sem jutnak. 

A Blogozine első hazugsága már a címben van. „A Ryanair ledobhat egy utast jogtalanul a gépről? Ezek szerint igen...” Ütős kis cím, ugye? Egyetlen egy gond van vele. A jogtalanul szó. A jobboldali gondolkodás egyik alapköve, hogy sem a jelen, sem a múlt szereplőin nem kérünk számon jövőbelátást. A cím az első mondat, amit akkor jegyzett le, amikor még sem a saját postja nem volt kinn, sem a HVG cikke, sem a válaszok amik tisztázták a helyzetet. Így csak az akkor, számára elérhető információk alapján kell megítélni a tettét. Mik azok a biztos információk amik alapján tudni kellett, hogy ez az állítása valótlan?

Az előző postom már megkapargatta a felszínt. Hogy, hogy nem, de nem került címlapra. Valahogy sejtettem. Kétféle mondást hallottam a történettel kapcsolatba, remélem az illetékeseket kellően sérti az, hogy ezekkel indítom a postot: „Holló, hollónak nem vájja ki a szemét” és „Gyilkosok közt cinkos aki néma.” Nagyon ritka az olyan ügy amikor könnyű prezentálni, hogy bizonyos kérdésekben miért vagyok feltétlenül az emberi jogok pártján, és ezekben az ügyekben miért ítélem el a baloldalt, és sok őket kiszolgáló sajtóterméket. A HVG mostani botránya ilyen.

Belefutottam egy meglehetősen érdekes #metoo storyba. Egy légiutaskísérő vallomása volt, ami első pillantásra nem tartalmazott semmi meglepőt. Vannak utasok, részegek, bunkók. Második olvasatra viszont feltűnt benne egy részlet. Nem mindig állhat le szólni, vitatkozni. Jelentős részben ő felel a gépen az utasok biztonságáért. Ha leáll vitatkozni, arra figyel, közben más elkerülheti a figyelmét. Ha leáll vitatkozni, a többség nem látta mi történt, csak azt látja, hogy ő az utassal veszekszik. És még a légiközlekedéssel foglalkozó csoportokban is van olyan, hogy a molesztáló mellett állnak ki és nem a crew mellett.