A csapból is az folyik, hogy a Sony amerikai filmes részlegének a rendszerét feltörték. Nem újdonság ez, és több mint 1 hónapja állandó téma. Mégsem látjuk azt, hogy a Sony a terroristázás helyett mondjuk beszélne a tanulságokról. Halljuk sok helyen nem engedik már az e-mailek használatát, igyekeznek offline működni. Ez viszont sok helyen nem valósítható meg. Arról nem hallunk, mit tanultak az esetből. Mint arról sem, hogy mi lesz a sorsa az alkalmazottaknak, partnereknek akik szintén kárt szenvedtek. Pedig ez utóbbi kapcsán könnyű azt mondani: A Sony felelőtlensége kellett ahhoz, hogy őket kár érje. 

Egyetlen baj van a nyilvánvaló érveléssel: Feltételezi, hogy beszámítható vagy. Mind általában, mind pedig az elkövetés lehetséges pillanatában. Nem befolyásol sem alkohol, sem más tudatmódosító szer, nem kerülsz önhibádon kívül is olyan helyzetben amin nem tudsz, nem is tudhatsz uralkodni, ami kapcsán megállapítják: átmeneti elmezavar miatt nem voltál beszámítható. Ha ugyanis ezt kimondják akkor bizony az azt jelenti, nem rajtad múlott. És ez a tanács nem ért semmit. Van viszont egy másik tanács, másnak: Lesznek az életben olyanok akik nem beszámíthatóak, akik nem tudnak uralkodni magukon. Ne hívd ki magad ellen a sorsot. 

Havi 400 forintért senki sem fog letérni a gyorsforgalmi útról. Egyszerűen azért, mert ha nem jelentene naponta legalább pár forintnyi megtakarítást üzemanyagban, időben, stb. akkor nem választaná ezt az utat ma sem. Ha pedig munkanaponként 20 forintot meg tud vele spórolni, akkor a havi 400 forint is kitermelhető. Még akkor sem, ha ez kicsit több mint 400 forint. Vagy esetleg két matrica kell hozzá. Nem hiszek ebben. Nem hiszek ebben, mert nem lenne igaz. De abban hiszek, hogy az üzenet nem csak a napi ingázókat érinti. Hanem például azokat az embereket is akik a városhatáron kívül létesült bevásárlóközpontokat látogatták. TESCO, Auchan, Cora, ottani MediaMarkt üzletek, stb. 

A bukás nem az amikor a miniszterelnök nem miniszterelnök, a kormánytag nem kormánytag többé. A bukás akkor jön el, amikor egy kormány elveszti annak az esélyét, hogy a terveit, elképzelését megvalósítsa. Az agónia hetekig, hónapokig, akár évekig is elhúzódhat, akár kormányzati ciklusokon át is ívelhet, ám a kényszerpálya pont azt jelenti: Aki tegnap döntött, az ma már csak aláír. Esetleg harcol, lázad, tiltakozik, a megnyert választásokra mutat. És keresi a határokat, amikor valamit megtehet igyekszik látványosan demonstrálni a hatalmát. Csak éppen egyetlen gond van: ha valóban dönteni akarna, valóban bele akarna szólni a dolgokba, pillanatok alatt lenne aki jelzi hol a határ.

No nem csak a frakcióról, a vezetésről, az ismert arcokról, stb. van szó. Az ő ellenvetéseik még csak-csak érthetőek lennének. És van némi politikai súlya is annak, hogy nekik milyen a viszonyuk a .onion domainnel, de amikor az egyszerű támogatók, aktivisták is szembe kerülnek ezzel az ellenséggel, akkor bizony baj van. Baj van, mert nem tudnak ellene mit tennie. A .onion ugyanis azt jelzi, hogy az oldal amit keresünk a TOR hálózat mögé elbújt, anonim, közel teljesen lenyomozhatatlan. Bár vannak akik azt mondják, bizonyos valószínűséggel sok időzítés alapján megbecsülhető, hogy nagyjából merre van egy server, mások nem ennyire optimisták.

Sokan hajlamosak a világot feketében és fehérben látni. Valami vagy demokrácia, vagy diktatúra. És ha az utóbbi akkor már rögtön olyan, mint Rákosi idejében. Könnyű ebben hinni, de könnyű azt is mondani sok emberben van jó is, rossz is. Csakhogy a demokrácia / diktatúra páros mellett a legtöbb ember nehezen tud mást elképzelni. Pedig van más is. Például Plato 5 féle rezsimet képzelt el, ebből a zsarnokság és a demokrácia csak 2. Van mellette például a "timokrácia" néven ismert jelenség. Igen, a pénz a vagyon uralmaként gondolunk rá jelenleg. Vagy a meritokrácia... Amikor valamilyen érdemekkel arányos a döntésben való részvétel. És ezek mindegyikének lehet idealizált és igazságos formája. A jogállamiság azonban egy sokkal egyértelműbb kérdés. 

Oly sok vitában mondom azt: mindez definíció kérdése. Mert ugye nem mindegy az sem, mit hívunk mondjuk gazdagnak / szegénynek, mi is a nélkülözés... Vagy büntetőügyben mi a nemi erőszak definíciója. És nagyon nem mindegy mit hívunk demokráciának, jogállamiságnak, tisztességnek vagy éppen a nemzetközi közösségben elfogadható magatartásnak. És persze a másik oldalról: nem mindegy mit hívunk diktatúrának, illegitim kormányzásnak, becstelenségnek, vagy éppen szankciókat érdemlő, emberiesség elleni bűntettel határos magatartásnak. 

A FIDESZnek és holdudvarának igaza van abban, hogy ez nem múlhat a kiüresedett fogalmak iránt mutatott már-már vallásos tiszteleten. Ha a fékek és ellensúlyok rendszere valós kontroll és visszajelzés helyett a pártpolitikai csatározások csatatere lett, és így sosem lehet tudni, hogy egy tiltakozás mögött pártérdek, egyéni érdek vagy valós ellenérv van, akkor ezek az eszközök értelmetlenné vállnak, viszont pénzbe kerülnek, és lassítják a kormányzást, rontják az esélyeinket. A kérdés az, hogy ezekkel mit lehet kezdeni: Megjavítani őket, vagy megszüntetni? 

A demokrácia ott van ahol, mi magunk választók, szabadnak érezzük magunkat, és úgy érezzük, hogy beleszólhatunk a dolgok menetébe. Ahol viszont a beleszólás következménye nem érdemi vita, konszenzus keresés, hanem az ellentmondók ellehetetlenítését célzó bármely tisztességtelen támadás, ott hiábavaló demokráciáról beszélni. A német demokráciával az SA már akkor is ellentétes volt, amikor még nem volt semmi törvényes hatalmuk. Mert az ellentmondókat fenyegetve azok alapvető szabadságát korlátozzák.

Míg Obama szavakban, intézményekben látja a demokrácia zálogát, a republikánus párt egy más álláspontot képvisel. Egy olyan álláspontot, ahol még a sajtószabadságot garantáló alkotmány kiegészítésnél is fontosabb egy másik kiegészítés. Ami a fegyvertartás jogát jelenti. Ami elsősorban nem a sportról, a vadászatról, a gyűjtésről, a fegyveripari lobbiról szól. Hanem arról, hogy az embereknek joga van a hatalom ellen fegyverrel fellépni. Ennek a fellépésnek persze vannak határai. 

Az egyik ilyen, hogy a hatalommal szemben nyíltan fellépni szabad. Ellenben a lakosságot arctalanul terrorizálni, a saját kockázatot megkerülve gyáván, és így a lakosságra (és csak ezen keresztül a politikára) nyomást gyakorolni a legsúlyosabb bűn. Igen: Ez a különbség a polgárháború és a terrorizmus között. És az első lehetősége egy alkotmányos garancia az USA működésében. De ezzel csak felelősséggel lehet élni. Bármennyire is rossz, elnyomó, stb. az Obamacare nem ostromolja senki a fehér házat.

Ebben a logikai rendszerben a kemény kormányzás, a rendpárti állam nem diktatúra. A feleslegessé vált intézmények leépítése, az így való kiadáscsökkentés akkor is természetes, ha ez mások elvei szerint fontos értékek lebontásával, a társadalmi szolidaritás sérülésével jár. Teljesen más kell ahhoz, hogy erről az oldalról hangozzon el a diktatúra vádja, mint ahhoz, hogy az Obama kormányzat részéről merüljenek fel ilyen vádak. És az esetek többségében az egyik vagy a másik oldal legalább elégedett. Vagy, ha ők féltik is a demokráciát az európai liberálisok, jó pár európai konzervatív lap, stb. kérdés és kétség nélkül elégedett vele.

Rossz hírem van. A tény, hogy a magyar kormányt nem csak az USAban mindkét oldal támadja... Nem csak az Európai liberálisoktól kap kemény kritikát... De jó európai konzervatív gondolkodó, az igazán meghatározó véleményformálók nyilatkozatai is rossz színben tüntetik fel. És ebben a helyzetben nem működik az "egész világ hülye, csak mi vagyunk a helikopter" jellegű érvelés sem. 

Hogy mi a vád alapja? Egyszerű. Az, hogy az elmúlt hetekben egyértelművé vállt, hogy számos kérdésben lévő tüntetések szervezői felé ment egy egyértelmű jelzés: Ha hangosan tiltakozol tönkreteszünk. Nincs hibátlan ember. Ahhoz, hogy valaki ellen nyomozás induljon meg különösen nem kell elkövetni semmit. Hiszen sok vitában a másik fél akkor is feljelenthet, ha valamit ő tud rosszul. De irreleváns magánügyekkel meg lehet próbálni a tiltakozót egyrészt diszkreditálni, másrészt a befeketítésével akár a magánéletében ellehetetleníteni. Ugye tanár kapcsán a megkérdőjelezhető eljárás külön érdekes.

Márpedig ezen a ponton dőlt meg az az érvelés, hogy itthon demokrácia van, mert lehet tiltakozni. Hiszen ugye a "lehet csak éppen megtorolják" akár Észak Koreában is igaz. nem lehetetlen, csak ugye a következmények visszatartanak. A szabad választás? Nagyon sokszor hangzott el az is: Ha ennyire nincs együttműködés az oldalak között, akkor mit kockáztat aki nem a FIDESZre szavaz. A gond, hogy ilyen érvelés FIDESZ közeléből is előkerült. És sok esetben nem a győztesnek, hanem pár kulcspozícióban lévő pártkatonának lennénk kiszolgáltatva. 

A harmadik probléma a törvény előtti egyenlőség kapcsán van. És nem fogok vagyonnyilatkozatokkal, korrupciós és kétes ügyekkel foglalkozni. Hanem egyszerűen rámutatok egy tényre: A törvény előtti egyenlőség azért fontos, hogy a jog és ne a félelem, a tekintély irányítsa az életünket. Ha ezt a célt bármely ok miatt nem sikerül elérni, akkor a törvény előtti egyenlőség sérül. 

Bár hiszek benne, hogy a civilek elleni fellépés során van ügy, hiszen amit a civilek maguk mondtak az is elég ehhez, így az nem koncepciós eljárás, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy sok más ellen nincs ügy. Akkor sem, ha számos állampolgár érintett, számos durva dologról tud az ügyészség. És nem arról van szó, hogy az elkövető FIDESZ közeli lenne. Mondjuk az Intrum szerintem nem az, és számos ügyben sárosak, mégsem lép az ügyészség. Pedig a napi rutinjuk több pontja is gyanúsan közel áll bűncselekményi tényállásokhoz.

Wizzair? Oszkó kapcsán sejtjük, hogy nem az. Mégis mehetett hitelesítés nélküli eszközzel a méricskélés.De éppen így nem jut pénz, erő, energia üldözni a tolvajt. A tolvaj üldözése sem fontos. Sok ÁFA csalás üldözése sem. 

De a hely amit üzemeltetsz a liberális értelmiség törzshelye? Jut neked heti több ellenőrzés. Akkor is, ha nem csináltál semmit, pláne nem kirívót. A FIDESZ épülő országról alkotott propagandáját zavarja, ha valaki az utcán él? Ez komoly gond. Sokkal komolyabb, mint a lakosság biztonság érzetét érintő lopás. Ha kell, még alkotmánymódosítás is jön.

Érezhető, hogy még, ha a kivételezett helyzetben lévőkről el is felejtkezünk marad 3 kaszt. Hiszen aki törvényt sértve is érdeket tud érvényesíteni (Intrumtól a fémtolvajig) és akár még inkább igazat is adnak nekik a munkát minimalizálandó.  lényegtelen, súlytalan és ignorált polgár. És az üldözendő ellenség. Ez pedig így nagyon nem törvény előtti egyenlőség. 

A Demokrácia 3 legfontosabb feltétele sérül. Könnyű azt mondani, hogy a "Hír TV" nem a kormány, nem állam. Hogy a NAV az ügyészség túlterhelt. És a választás számukra is azt jelzi milyen társadalmi értékek védelme a fontos, kiben lát fenyegetést a többség, és ez alapján rangsorolnak, esetleg emberi tévedésként vélt elvárásoknak is meg akarnak felelni. Az együttműködés hiánya pedig nem csak egy oldalról szól ugye. Olykor a baloldalon belül sincs együttműködés. Ez a fenyegetés vagy szándékos, vagy nem, de ilyenkor is megillet bárkit az ártatlanság vélelme.

Csakhogy a demokrácia / diktatúra kérdése nem az ártatlanság vélelmén, nem is az adott vezető szándékán múlik, vagy azért, hogy tett-e valamit azért, hogy előálljon a diktatúra. Az csupán ezeken a körülményeken múlik. Ha pedig a helyzet ez alapján diktatúra, és az első számú vezetője nem tesz meg minden tőle elvárhatót, hogy ezen változtasson, akkor a szándékaitól függetlenül is diktátor. Ha pedig valaki a 30as években a tengelyhatalmak valamelyikének politikáját követi ilyenkor, akkor a neofasiszta és a neonáci jelzők közül fogja az egyiket megkapni. Még akkor is, ha saját önértékelése, céljai szerint demokrata és ennél nagyobb sértést nem is tud elképzelni.

Az eredmény pedig borítékolható: A vita arról szól, hogy Magyarország van-e olyan rossz, hogy az ide küldött nagykövet ne legyen megfelelő. A kinevezését javaslók szerint természetesen nem, így az ilyen durva megfogalmazástól el kell határolódniuk. Innen kapunk egy hivatalos PC indoklást, hogy miért születtek a jelzők. A FIDESZ pedig rámutat az USA kormányának a véleményére, a szokott idézett, innen-onnan átvett vádakra pedig rámutat: Aha a szokásos balliberális hazugság jutott el a szenátorhoz. Az ügy látszólag lezárva.

Azaz mégsem. Többször írtam már, hogy a FIDESZ számára rossz időszak ez a mostani. Hiába élik meg itt ezt győzelemnek, ha pár szófordulattól határolódnak el, de az USA kormánya továbbra is erősen kritikus, az nem jelent pozitív üzenetet. Ugyanakkor nem lehet innen az ügyet az USA újabb támadásának minősíteni. Viszont szükségszerűen szem elé kerülnek a régi-új vádak. És akik eddig hittek a FIDESZben és elutasították őket, de ma már kétkedők, kiábrándultak, stb. könnyen elfogadhatnak néhány vádat, így pedig a visszahódításuk nehezebb lesz, és újabb beszélgetések kezdődnek.

Egyszerűen azért, mert a vádak eddigi kezelése egyszerű volt. Az EPn belül is frakciók vannak, és az EPP tagjai is kiállnak egymás mellett. Az EUn belül is a FIDESZ megítélését a bal és a jobb oldal vitájaként lehetett kezelni. A sajtó értesüléseket amikre sokan hivatkoztak és könnyű volt a hazai párthű média példájára is gondolva elfogultnak látni, aminek semmilyen semleges vagy ellenérdekelt ember nem hisz. Csakhogy ez a kritika jobboldalról jött. És egy republikánus akkor fogalmazta meg ezt, amikor a kinevezéshez republikánusok szavazata is kellett. 

A kritika kilóg abból látásmódból ami adott oldalakat, mögötte lévő szövetségi rendszereket, ezek közötti erőviszonyokat, konfliktusokat figyel és nem az adott téma tartalmi részét. És éppen ezért akár azt a retorikát ami a világot így kezelendő konfliktusként, harcként, stb. ábrázolja is kicsit megkérdőjelezi. Márpedig ezzel a FIDESZ politikájának az alapja kérdőjeleződik meg. Ha pedig a vád a keresztény jobboldalról is jöhet, és nem egyszerű "ki, kivel van" kérdésről van szó, akkor az ellenvélemény megjelenését szolgáló eszközök mégsem szükségtelenek. Mégis van igazság azokban a kritikákban, amik szerint ezeket nem jó leépíteni. Így a forrás személye, stb. okán a vád némi plusz hitelt nyert.

Ha pedig ez a helyzet áll elő, akkor felmerül a kérdés: ha az a kép amit immár 25 éve látunk a politikáról hamis, akkor mi mindent kell átértékelnünk? Akkor vajon az elmúlt évtizedek pár jelentős súlyú kérdése kapcsán jó volt-e azokat egy alapvetően hamis kép alapján értékelni. Erre hamarosan visszatérünk. 

Nemrég a Corvinus Online feltette a kérdést, vannak-e bérkommentelők Magyarországon. Jelentem vannak. De azt is kénytelen vagyok elmondani, hogy nem teljesen abban a formában, ahogy azt ott leírták. Én találkoztam is bér kommentelővel, igaz nem a blog.hu hanem egy fórum kapcsán. Nem titkosszolgálati ember volt. Hanem egy vállalkozás. Aki azt mondta: Egy üres fórumhoz nehéz elérni, hogy valaki hozzászóljon. Ha megrendelsz egy szolgáltatást, ők igyekeznek elindítani a párbeszédet jó pár hozzászólással. Egészen baráti áron kommentelnek is. És ha blog gazda kéri őket, akkor azt is vállalják. 

Oly sok minden van ami kapcsán az igazság definíció kérdése. A nemi erőszak kapcsán is felmerül a kérdés mit is tekintünk nemi erőszaknak. A szabad akaratból való beleegyezés hiányát. Akár azért, mert valaki nem is akarna beleegyezni, akár azért mert beleegyezésre képtelen, akár azért, mert az akaratát megtörő, meghajlító nyomás alatt áll. És ebben a definícióban nincs benne sem az áldozat, sem az elkövető neme. Még csak az sem, hogy az illető a történteket erőszaknak érzi. A definíció szerint akár élvezheti is. Sőt a törvény azt sem zárja ki, hogy az együttlét során mindkét fél belegyezésre képtelen állapotban van. Mindkét fél beleegyezésre képtelen emberrel közösül. És másnap mindkettő boldog vele. Feljelentés nincs, a látencia magas. Az esemény gyakori.

A kormány egyszerre beszél extraprofitról és ezért való keményebb adóztatásról, és a nagyobb áruházláncok vesztesség tűrő képességéről. Arról, hogy az olcsó árakat, a versenyképességet akár némi vesztesség árán is biztosítják. És, hogy ezt meg akarják akadályozni. A vesztesség valós. Ha nem így lenne a TESCO a befektetőknek most nagy örömmel mutatna mást. Ha pedig a vesztesség valós akkor az extra profit, a kivitt milliárdok, stb. szlogenjei miatti extra adóztatás érveiről derül ki, hogy egytől egyig hazugságok.