A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt. A törvénytől kezdve számos vélemény alkotón át, sok ember mondja ezt. És valahol a 2006os rendőrattack kapcsán is felmerült a kérdés. Érzésem szerint ez egy picit összetettebb kérdés. Azt, hogy valami bűncselekményt valósít meg, többnyire a bíróság feladata megállapítani. A büntetéshez pedig nem elég a tényállásszerűség, kell ahhoz társadalomra való veszélyesség is. Molotov koktélt dobálni kétségkívül bűncselekmény. Emberek, akár rendőrök felé követ dobni kétség kívül bűncselekmény. Ezen felül viszont vannak kérdések.

Akár 30000 Forintba is fájhat egy családnak az új adó. És nem is számít majd extrémnek. Alapvetően 4 forgatókönyvet vizsgáltam meg. Persze álnevekkel. Tamás és Sára családi vállalkozással rendelkeznek. Hogy mivel foglalkoznak, legyen most lényegtelen. Van viszont 3 gyermekül Luca, Timi és Józsi. Ők lesznek a Virág család. A Kiss családban 2 gyerek van (Dóri és Peti), a szülők (Laci és Zsuzsi) egy multinál húzzák az igát. A feltörekvő Orsós család vidéken él (Győző és Viktória), a fiatal pár festéket árul a pörgő magyar építőiparnak. És lesz Pali, az egyedül maradt apuka, akinek a gyermekei külföldön élnek. Budapesti, szerencséje van. Ő lesz a Németh család. 

A Linux és sok GNU féle eszköz tényleg ingyen van. Csakhogy van egy apró gond, remélem nem sértődik meg egyetlen LMPs szarkavaró politikus akkor, ha megjegyzem Matolcsy úr kockás füzetére sem kellett "drága" software-t telepíteni, mégsem hiszem, hogy ez lenne a hatékony megoldás. És ebben a hitemben azt hiszem osztozik sok cég és vállalkozó a versenyszférából aki nem véletlenül nem választotta ezeket a megoldásokat. És bocsi. De 1995ben menő volt a szabad software mellett érvelni. Csak azóta lefojt némi víz a Dunán. Pedig akkoriban a Slackware, a Debian is éppen olyan jól kipróbálható alternatíva volt, mint a Windows vagy az OS/2.

Nem hülyeségből mondom. Akad 200.000 ember. Ezzel értelmes alternatíva nélkül választást nem lehet nyerni, egy forradalomhoz ugyan elég, de azzal csak rosszul járnánk. Ellenben van egy érdekes intézmény. Úgy hívják ügydöntő népszavazás. Képzeljük el a következő ötletet: "A labdarúgó mérkőzések utána rendbontások miatt írja elő törvény a mérkőzések szervezőinek, hogy helyi nézőnként 300.000Ft, a televízión keresztüli nézők után pedig a műsorszolgáltató 30.000Ft rendvédelmi illetéket fizessenek." A matematika innen egyszerű: Amíg több ember büntetné meg Orbán Viktort az internetadó és pár más ügy miatt, mint ahányan ragaszkodnak a magyar labdarúgáshoz, addig egy ilyen ügydöntő népszavazásnak ugye Viktor nagyon nem örülne. 

Ha hihetünk a sajtó értesüléseknek, az USA láthatóan fél. Méghozzá elsősorban Orbán Viktortól és a FIDESZtől. Mert ugye abban biztosak vagyunk, hogy szankcionálni akar, de úgy látszik mégsem mer nyílt politikai szankciót bejelenteni. Nem. Inkább koncepciós eljárásba kezd, ahol felülírja törvényességet a politika megrendelése. Esküszöm, mint egy rémült és sarokba szorított Brezsnyev elvtárs! Ha ez így van, akkor ugye lennénk meglepve, ha a hétfői Népszabadság oldalain megjelenne a vezércikk: Orbántól való félelmében Obama ismét ágyba vizel. A baj az, hogy ez a cikk nem akar megjelenni. Ha pedig nem akar megjelenni, akkor annak nem csak az az oka, hogy a Secret Service talán titokban tartana egy ilyen kínos malőrt. 

A korrupció az, ahol a ránk bízott hatalommal visszaélve személyes érdeket érvényesítünk és így például sérül a tisztességes eljáráshoz való jog. Nem fairek a feltételek, tisztességtelenség történik. Azt mondják bizonyos hazai esetben is így van ez. És senki sem tudja, hogy a motiváció kenőpénz volt-e, szívesség, vagy csak éppen "ha megdrágul az olaj és a cukor, bukik a FIDESZ és minket is kirúg majd az új MSZPs vezetés". Mert igen, amikor az utóbbi helyzet kapcsán szól bele az érdeke a rendszer működésébe, és eltűnik a tisztességes eljárás, az is döntően korrupció.  A személyes előny lehet éppen a bosszú, az elégtétel, a megbecsülés, és sok más is.

A liberalizmus egyik alapvető gondolata volt, hogy addig terjedjen a szabadságom, amíg más jogait nem sérti. Csakhogy alapvetően van egy gond. Az állam és jog feladata az, hogy ahol érdekek "jogok" ütköznének, ott igazságot tegyen, megmondja a két féle érdek, jog közül mikor és melyik a fontosabb. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a sorozatgyilkos önkifejezéshez való joga és az áldozat élethez való joga között sem tudna a bíróság dönteni. Pech. Sokszor merül fel ütközés, viszonylag ártatlan kérdésekben is. Ilyen a vélemény nyilvánítás szabadsága, és a másik ember önbecsülése közötti ütközés. Mert ugye a rasszizmus rossz.

A legjobb támpont sok helyzetben egy példakép. Megannyi sportoló merít ebből energiát... Megannyi politikus teheti fel magában a kérdést, mit csinálna X vagy Y aki a saját példaképe. De politikai példaképet nagyon nehéz találni. Mert aki túl távoli, az nem volt hozzánk hasonló helyzetben. Így többnyire magyar kell, és mondjuk nem árt, ha időben sem felmérhetetlen a távolság. Kik jöhetnek szóba? Van aki a Horthy korszakra mutat. Más neonáci. A karakteres példák között ott van Rákosi, Nagy Imre, és Kádár. A későbbiek ritkán váltak igazi példává. Egy-egy botrányokkal terhes ciklusnyi idő alatt nem is lehet. Megannyi politikus tekint hát Nagy Imre felé. 

Ugyan lehetett más Nagy Imre nevű hadifogoly is, de ő volt az aki kommunista volt. A Vörös Gárda tagja. Mindenki döntse el maga, hogy ezek után melyik Nagy Imre nevű volt hadifogoly vett részt a cár kivégzésében. És nem csak a túlélés miatt volt a rendszer támogatója. Hanem Magyarországon is. Persze egy idő után visszatért a sztálini Szovjetunió területére. Mint Moszkva jó barátja természetesen 44 után fontos szerepeket is kapott. Részt vett a Rákosi rendszer felépítésében, működtetésében. 

Hogy ez alatt az időszak alatt nem csak Rajk per olt, de például Kádár-t is elítélték, és nem bántak vele kesztyűs kézzel... Mondhatjuk úgy is, hogy akinek Nagy Imre a példaképe, az bizony maga is önszántából Moszkvabarát, és önszántából támogatná a sztálini vérengző államszocializmust, Nem kell hát furcsállni azt, hogy akik róla emlékeznek meg, azok az arcukat Moszkva felé fordítják. Hogy amihez köze volt ügy, abban valóban más lenne-e aa felelős? Nem tudjuk.

De azt tudjuk, hogy Sztálint is villámgyorsan cserélte le az új irányelvek, az újfajta szovjet minta tiszteletére. És ebben olyan sikeres volt, hogy "Imi Balsoj igyi damoj!" felszólítással akarta a forradalom jelentős része Moszkvába zavarni. Ő mit tett? Kivárt. Nem érdekli, hány embert, portást, takarítónőt vagy mást büntetnek meg a politikája miatt. A nemi erőszak, a lincselés az ilyen események velejárója. A fontos az volt, bármi lesz is, hogyan tudja majd a hatalmát átmenteni, egy esetleges nyugati hatalomátvétel esetén is. 

A forradalom véres volt. A leverése még véresebb.

A megtorlás is kemény kezű volt. Több száz embert a szovjetek végeztek ki. Akiket nem, azok között volt aki a forradalom után is aktív volt, veszélyesnek látták.Az ítéletek között voltak borzalmas bűnök is. Hiszen ugye akadt olyan, akit "bármennyire is veszélyesnek láttak mégiscsak gyerek". Lehet azon vitatkozni, ez a szovjet uralomból mennyire következett. Hogy melyik végzett ki több embert. De ha azt is mondjuk a kivégzések java a szovjetek bűne volt, hogy kevésbé volt kíméletlen mint a Rákosi rendszer, hogy itt volt kegyelem... De a rendszert, az államszocializmust mint a tömeggyilkos izmusok egyikét menteni nem lehet, és nem is szabad. Mert vannak bűnök amikre nincs mentség.

De bárhogy is gondolkodunk arról, hogy Kádár János politikája ekkor életeket mentett, vagy növelte a halálos áldozatok számát egy dolog tény: Ahhoz, hogy azokat a vezetőket akik vezette rendszer ellen indult a forradalom, de a hatalmukat próbálták átmenteni elárulva szövetségeseket, elárulva azokat akiken a forradalmárok eleinte az ő bűneiket verték le, Kádár János vette fel azok listájára akik ellen a rendszer fel akar lépni. 

Így lett köpönyegforgatással mártír, és ezzel együtt példakép. Hogy mit csinálna ma Nagy Imre? Mit csinál az aki róla vesz példát? Jó kérdés. 

De Október 23-án nem ő a példakép. Hanem az, egy a sztálini modellhez köthető vezetőnek azt merte mondani, hogy "Imi Balsoj igyi damoj!" És ha valakinél ez fordítva van, akkor kisebbik rossz lehet a politikában. De jó semmiképp. 

Sosem csináltam belőle titkot, a politikáról egyszerű a véleményem: A politikus dolga az, hogy engem, mint választópolgárt képviseljen. Ha jól csinálja kitartok mellette. De nem az én dolgom, hogy bármely párthoz lojális legyek. Vagyok annyira nyitott, hogy minden pártban, politikusban szívesen meglátom a jót, és amikor sok FIDESZes a legkisebb rossznak gondolja magát, nem kételkedem benne, hogy komolyan gondolja. És baromi sok olyan helyzet van amikor a FIDESZ a helyes választás. És nem bántam meg, hogy így gondoltam, e szerint cselekedtem. Csakhogy azóta volt 2-3 olyan ügy ami felér egy-egy öszödi beszéddel, és ezek egyike sem figyelemterelés. Nagyon nem az. És felmerül a kérdés, akkor vajon még mindig vállalható-e a FIDESZ?

Őszinte leszek: Nem A FIDESZ, vagy Orbán Viktor a baj. Hanem jelentős részben az EPP ami ezt hagyja, és ennek a fennmaradásához szépen csendben asszisztál. Ugyanis a támogatásuk nélkül, a FIDESZ brutális szankciókba futna bele. Másrészt viszont az ellenzék, aki nem nyújt jó alternatívát. Változást szeretnénk. Erre épít nagy hangon az LMP is és mindenki más is. Csakhogy van egy gond. Az elmúlt kb. 25 év politikai menetrendje az volt, hogy szidjuk, demonizáljuk az ellenfeleket, ő az ördög. Azért is amiben rossz, de azért is amiben jót csinált. Így a választás után mindkettőt le kell bontani. Egyet előre, kettőt hátra. És a látványos elhatárolódás egyre több baromsághoz vezet.