Repkednek össze-vissza a milliárdok és akad, aki az indexen teszi fel a kérdést: miért nem költik azt inkább az egészségügyre? Hát mondjuk azért, mert nem lehet. Meg igazából a költségvetésnek nem is annyiba kerül a stadion buli, mint amennyi az árcédulán szerepel. Mert, ha az árcédulán X forint szerepel, de abból Y forint visszajön adóbevétel formájában, akkor az ugye a költségvetés egyenlegét mégsem X, hanem csak X-Y forinttal rontja. Rontaná! Hiszen még ez sem pontos, hiszen a durva adóterhek mellett fontos az, ha ezt "turisztikai" vagy "településfejlesztési" vagy más célra költhető támogatásból fizetik részben. Azaz mondjuk Z forintot nem is mi adunk, hanem más. Ekkor már csak X-Y-Z forint rontja a költségvetés egyenlegét. 

Rossz dolog hallomásból történetet is mesélni, hiszen bár bizonyára nem csak a történet forrása találkozott olyannal, hogy egy "skinhead buliba botolva" megtapasztalja, hogy ott dübörög a techno, és csak annyit hallanak, hogy "diu, disu, diu, disu (ritmus) Sieg Heil" párba állítva a politikai igénytelenség a zeneivel alkot tökéletes párt. Mert hát minden második rockot, metált szerető embernek van legalább egy olyan haverja aki skinhead körökben mozog. Be kell valljam nekem is. Valós neve, vagy nickneve helyett hívjuk most kopasznak. Hasonszőrű haverjaival együtt sokat bandázik, de technot hallgatni még nem láttam. Becsületére mondva gárdista köröktől távol maradt. Az esetek többségében a Jobbikosok törzshelyeit is elkerülte. Nem véletlenül.

Ajánlok minden kedves olvasónak egy kis játékot / házi feladatot. Képzeljék el, hogy önök messziről hazánkba érkező turisták. Sokat hallottak az ország megannyi látnivalójáról. Legyen a top 10 látnivaló listáján a következő pár hely: Budapest, Visegrád, Esztergom, Pécs, Balatonfüred, Eger, Tokaj, Szeged, Kecskemét, Kalocsa. Lehet persze variálni. A vendég persze repülővel érkezik. Itt nincs autója, ennyire idegen helyen nem szeret vezetni. A 14 nap szabadságából 1 nap az út oda, 1 nap az út vissza, van maximum 12 napja az országban. Mindegyik helyen van jó pár órára való látnivaló, Budapestre 2 nap is kicsit kevés. Tippeljük meg azt, hogy mennyi időt töltene el itt: Utazással, alvással, és mennyi idő jutna a látnivalók megtekintésére. Megvan a nyaralás ár / érték aránya? Remek.

Most tegyük mellé, hogy sem a luxus hajó, sem a szállodavonat nem közlekedési eszköz, hanem a körutazások kapcsán egy olyan szálláshely ami este még a tegnap megnézett látványosságnál volt, ma meg a következőnél. Az utazás unalmasabb és fárasztóbb részeit kapcsolja ki a dologból. Ha csak pár órát gurul, akkor sem lesz sokkal drágább mint a hagyományos szálloda + utazás, viszont a nyaralás ár / érték arányát a több programra jutó idő, több hasznos szabadidő majdnem a kétszeresére növeli. A fenti látnivalók mindegyike vasútvonalon fekszik. És a szállodavonatot a lassújel, stb. sem fogja annyira zavarni.

Tudják miért nem reális ez Magyarországon? Mert Budapestről mindent el lehet érni 3-4 óra alatt. Azaz a vendég alszik, ezzel el is ment 8 óra a 24ból. Az ébredéstől az útra kész állapotig van 1 órája. Elmegy az állomásra, de jobb előbb megérkezni ez még 1 óra. Eddig 10 ment el a 24ből. Az út oda 4 óra. Vissza is 4 óra. Már 18nál tartunk. Az út a szállodáig helyben még 1 óra, 19, evett, elkészült lefeküdni 20... A látnivaló városában a helyi közlekedésre, a látnivalókra, a programokra maradt 4 órája. Szállodavonaton maradt volna 14 órája.

Ugye tudjuk, hogy a fenti helyek kapcsán a látnivalók megnézésére, a helyi borok megkóstolására azért kell az idő? Ha nem 4 órával számolok, hanem csak két és fél órával, akkor is 7 óra jut programra, ebédre, mindenre, a guruló szálloda mellett lévő 14 óra helyett. 

Fontos az idegenforgalom. Csak ezt nem elsősorban a futballstadionnal lehetne eladni, hanem például az országot bemutató körutazással. Aminek jelenleg nincs realitása. Mert gyakorlatban igen nehéz megszervezni, sok időt vesz el az utazás, ezer nehézség van. És tudják mit: egy igazán távolról érkező embert nem fog érdekelni az sem, hogy ezek a helyek közel vannak egymáshoz. És tudják mit: Attól, hogy magyar cég szervez ilyen körutazást a vonat a környező országokba is kimehet. Van pályahasználati díj ami fizetendő. És igaz 1 szerelvénnyel indulva, azt 15 naponta indítva, szépen lassan ez évente max pár milliárdot hozhat. De ha kinövi magát, és lesz 30 szerelvény akkor sem ebből leszünk szuper gazdagok.

Csak éppen az elégedett ember egy-egy városba visszajön. Csak éppen az országimázs. Csak éppen megismeri és megszereti a magyar bort. Csak éppen megismeri és megszereti a magyar ételeket, a pálinkát, ezt pedig otthon megosztja mással is. Csak éppen el lehet adni a vendégnek mást is. Csak éppen... A sor folytatható erre is. De arra is, hogy sok ilyen lehetőség van. 

És nem az államnak kellene csinálni. Neki csak elég lenne megüzenni egy-egy szolgáltatónak, ha jönnek akkor a szükséges beruházást, kockázatvállalást, az itteni adózást, stb. brutális adókedvezménnyel honoráljuk. Ha sok adóról le is mondunk, még mindig jobban járunk, mintha meg sem valósítva az ötletet mindet elveszítjük. 

Millió és egy olyan terület van ahol egyetlen tollvonással lehetne gazdaságfejlesztésbe fogni. A munka melletti mikrovállalkozások is ilyenek. Legyen szó software fejlesztésről, weboldalakról, stb. ha adott bevételig minden adminisztráció és komoly adóterhek nélkül menne, és ezt a kormány hangosan kommunikálná (DeviantArtos kép eladás, Game streaming, oldalak reklámbevétele) akkor hobbiból a kicsik kockázat nélkül elindulhatnának. Aztán vagy lesz belőlük annyi, hogy adózzanak, vagy lesz pár embernek több pénze, vásárlóereje és az áfa bevételek nőnek.

Nem elsősorban a belföldi értékesítésről van szó. Hanem arról amikor ez külföldre is megy. Persze a belföldön jobban forgó pénzből is jobban élhetnénk, de a lényeg inkább a külföld. Mert ebben a vonatkozásban minden behozott dollár vagy Euro tiszta haszon...

Vannak akik nem csak egyes pártokban, nem csak a politikai elitben csalódtak, hanem a nyugati típusú parlamenti demokráciában is. Csakhogy erre nem véletlenül mondják azt, hogy hiába rossz, mégis ez a legjobb amit az emberiség eddig kitalált. És amikor elhangzik pár ötlet, hogy mi kellene még, alapvető problémák merülnek fel. Az elképzelt visszahívhatósággal kapásból egy baj van: Ki vonhatja vissza az én titkos szavazatomat? Megválasztunk valakit. A választást elvesztett oldal részéről nagyon hamar elindulna a visszahívás kezdeményezése. De könyörgöm, milyen alapon? Ha pedig csak egyszer lehet visszahívást játszani, akkor a győztes maga kezdeményezni. Kifizetjük és le van tudva. 

Azt mondják most sok párt közül lehet választani. Őszintén szólva nem tudom. Nem tudom, mert az azonos kézen lévő két kamupártot, a program és honlap nélküli kamupártok a politikai kínálat részének. Akkor sem, ha állítólag ők már régóta birtokolják ezeket a neveket. Mert sok név setében ha nem is pártként, vagy jelölő szervezetként de már akkor is volt múltja. Aki pedig nem tudja honnan venne el pénzt, abból hogyan és mit javítana az ország helyzetén, nincsenek elképzelései arról milyen politikát folytatna azt nem tudom a választék részeként tekinteni. Sem akkor, ha képviselői fizetésekről, ezzel szerezhető befolyásról, publicitásról álmodnak, sem akkor, ha éppen csak a kampánypénzt tennék el.

2 párt ugyanazokban a körzetekben aktív. Sok a közös aláíró. Sok a családi és egyéb kötődés. Jujj. Azt mindenki tudta, hogy ezen a választáson sok a kamupárt. Miért lep meg valakit, hogy az élelmesebbeknek meg volt elég 1? Most az a baj, hogy egy bukott politikusnak több mint egy párthoz van köze? Vagy az, hogy csak kettőhöz? Isten bizony meglepett, hogy eddig csak egy ember bukott meg ilyesmivel. Mert azt tudjuk, ha valaki előre leszervezte honnan lesz aláírás, az nem csak 1 ajánlást tudott aláíratni, hanem akár 5-10-20 pártot is csinálhatott volna. És tudják mit? Nem is feltétlenül lett volna rossz.

Az unalmas munka, és az otthoni semmittevés közé sokan kevernének egy kis mosolyt, örömöt, szórakozást. Mondjuk a közlekedés perceire. Az autóbuzi is pont így tesz, meg a vasútrajongó is. Ma egy kicsit az elsőről lesz szó. Meg a közlekedésbiztonságról. Meg a kettő kapcsolatáról. Nomeg arról, mit tehetne a politika egy kicsit a biztonságunkért. Elsősorban arról, hogy az öröm, és az azt kínáló "egyéniséggel rendelkező" autó az miért fér nehezen össze a lélektelen szürkeséget kívánó biztonsággal. Mert azt könnyű belátni, ha minden és mindenki egyforma és szabályos lenne sokkal könnyebb lenne a közlekedést biztonságosnak tartani.

Politikáról beszélgetve a rezsicsökkentés állandó téma. Az egyik ilyen beszélgetéskor érdekes történet hangzott el. "Van a szomszédban a Józsi. Na az ő jövedelmének a különadók tettek be, a felesége munkahelyének a trafikmutyi. A forinthiteleseket nem menti senki, abból a keveset is behajtják? A nincs pénzből nem lehet csekkeket fizetni. Ha kikapcsolják a gázt és az áramot, az az igazi rezsicsökkentés. Nincs több fogyasztás, így alig kell fizetni." Hogy a sztori igaz vagy nem igaz, azt lehet vitatni. Sok esetben a reáljövedelmek jobban zsugorodtak, mint ahogy a rezsi összege csökkent, így "többet kell csak a rezsire dolgozni" és ennek kapcsán lehetne is számolgatni. Van olyan példa is ami alapján a választó magára ismer. De az ellenzék nem találja a rezsicsökkentés ellenszerét.

Nem lenne igazságos, ha nem kerülne sor a FIDESZre is a sorozatban. Őket is van miért ekézni. és nem azért, mert Orbán Viktor szereti a focit. Sőt még azért sem, mert azt a fajta focit szereti amit sokan "soccer" néven emlegetnek, és nincs benne touchdown. Pedig ugye egyre több fiatal inkább a másikfajta focit szereti. Csak furcsa lenne, ha a nagy stadionépítés kapcsán hirtelen ez lenne a cél. Vagy mondjuk oválpálya. Pedig mindegyik opció kapcsán éppen ugyanaz a fő szempont: A hasonló építkezések szinte bármi másnál jobban szívják fel a képzetlen munkaerőt. És nem csak akkor amikor betonozni kell, hanem villanyszerelés kapcsán is, de sok anyag beszerzése, szállítása, stb. is munkaerőt vesz igénybe.

A nyugati világ következményeket emleget Ukrajna kapcsán, hogy az orosz beavatkozásnak ára van. Csakhogy a történet addig ilyen egyszerű és egyértelmű amíg meg nem nézzük mi lehet ennek a helyzetnek az ára mondjuk a nyugati világ számára. Miért lehet ez drága a nyugat számára? Mert abból az alapvetően téves feltételezésből indulnak ki, hogy a világban általában mindenki nyugati típusú demokráciát akar. A beavatkozások, szankciók kapcsán abból indul ki, hogy azok ebben a helyzetben vállalhatóak legyenek. Csakhogy a nyugati típusú demokráciák támogatottsága sehol sem 100%-os. Magyarországon sem az. De a világon sehol máshol sem az. Pláne nem Ukrajnában. És nem azért, mert az Ukrán emberektől ez olyan idegen lenne, hanem...