Nehéz lenne megmondani, mi is a fontos 2017-ben. Hiszen kevés olyan dolog történt, amit ne láttunk volna 2016-ban is, és nem várnánk 2018-tól. Ha azt mondom, hogy a média egyre nagyobb részén tűnt fel támogatást kérő felület, akkor egy folyamat egy fontos állomásáról mondom ki: Eddig is volt ilyen, de már átlépett egy határt, márt észrevesszük. De megy közben az álhír, a clickbait és megannyi más dolog is. És közben a PC és a szólásszabadság kapcsolatáról szóló vita. A PC hívei millió és egy alkalommal mondják el: Nem arról van szó, hogy korlátozni akarják, hogy miről beszélhetsz, hogy ki szólalhat meg, csak éppen a hogyanról. És éppen ennyiszer derül ki, hogy mindez hazugság. És a tarhálás terjedése és a PC összefügg.

Divat a pápára hivatkozni. Divat elfelejteni, hogy annak idején a katolikus egyház a háborús bűnösöket is mentette. Mindennek az alapja egy rendkívül egyszerű történet, mondjuk úgy, egy keresztényi karácsonyi üzenet. Egy Jézus nevű emberről, aki az Újszövetség főhőse. Azt mondják sokszor vágta ki magát, jó példabeszédekkel. Ha egy választ kértek tőle, egy választ adott. Egyetlen kivétel volt ez alól, ez a kivétel pedig a főparancsolat. Milyen okos válasz ez! Hiszen nem a 10 parancsolat közül választott. De felejtsük el az egyház által elővett magyarázatot, és vegyünk észre valamit. Egy választ kértek tőle, ő pedig két parancsolatot adott. És tudjuk, hogy nincs más parancsolat, ami fontosabb ezeknél. 

A bitcoin biztosan 2017 legnagyobb storyja. Nem új dolog, de az árfolyam szárnyalása most volt igazán látványos. A gond csak az, hogy az elmúlt időszakban volt két olyan tapasztalat is, amikor azt láttuk, a piac olyan termékeket áraz be kívánatos és jó termékként, amik egyáltalán nem azok. Ilyen volt a dotcom lufi, és ilyen volt a jelzálogpiacról indult történet, ami egy globális válságot idézett elő. Ha a bitcoin lufi kidurran, azt sokan megérzik, ebből új válság jöhet. Az új válság esetén kamatemelés, az országkockázati felárak emelkedése, ami azokra is hat, akik nem száltak bele a bitcoin üzletbe.

Kezdeném egy screenshottal, remélem mindenki felismeri a portált.

Töröltek egy fiókot. Tök jó. Nem lesz tele nekik címzett üzenetekkel arról a tényről, hogy most mi is történt. Az Index pedig ír egy kis cikket az esetről, mint ahogy sok más lap is. Túl vannak rajta. És elmondják, ez nem fér bele, még egyszer pont ugyanígy, pont ugyanezt nem teszik meg. Majd tesznek mást, máshogy, ami ugyanerről szól. A történetnek ugyanis nem tudjuk a végét, és nem is lesz ott a Twitter fiókokban. Rúgtak már ki szakácsot, mert részt vett ellenzéki tüntetésen. De baloldalhoz közeli civil szervezet is bontott már szerződést nekik nem tetsző vélemény miatt. És baloldali pártok is működnek így. 

Az elektromos autók kapcsán számos vita van arról, hogy mégis milyen a hatásuk. Tök jó, hogy ezzel a napi ingázás környezetterhelését csökkenteni lehet. A szép az egészben az, hogy amikor olyan generációk nőnek fel akik számára egyre természetesebb az online kapcsolattartás, megjelenik az elérhető virtuális valóság technológia, akkor egyre több munkakör esetében megjelenhet a távmunka. A folyamatosan működő arcfelismerés, biometrikus azonosítás lehetővé teszi, hogy távolról vizsgázzunk, így bizony egy jelenlegi fogalmaink szerinti nappali képzés is folyhat majd a virtuális valóságban.

Nem, nem elírás a dátum. Pár napja vált nyilvánvalóvá, hogy 1993. szeptembere úgy vonulhat be a történelembe, mint a szeptember ami soha sem ér véget. Igazából már korábban is sejteni lehetett, de az utóbbi 3 napban nyilvánvaló volt: Nem jött el október elseje. Kaliformiában járunk, egy kellemes lakásban, valahol San Franciscoban. A csendet leginkább a modem éktelen sípolása töri meg, a felhasználó az America Online Internet szolgáltatását próbálja éppen elérni. Ő is egy azok közül az új felhasználók közül, akik csak két dolgot nem tudnak az Internetes hírcsoportokról:

Választunk. Nem a pártok, jelöltek között. Hanem a lehetséges jövőképek között. És nem csak a politikában. Minden nap választunk, mondjuk 2 doboz tej között a boltok polcain. Ha a telefonunk öreg, hát válaasztunk az elérhető kínálatból. Karácsonyi ajándékokat is választunk. Vagy mondjuk akkor is választunk, ha a munka során eldöntjük mivel sietünk, mivel nem. Az Orangeways kapcsán megannyi cég működését megtiltották. Most a cég honlapja is eltűnt.

Több százezer új kormánypárti szavazót mérnek a kutatások. Pedig nem pörög sok FIDESZ barát téma, nincs minden nap napirenden a migráció. De van új ellenségkép, hiszen kampány van, megmozdult az ellenzék. Arányosítani akarják a választási rendszert, a híveik még lelkesen csápolnak is az előadáshoz, és már a mostani választásra is ki akarják követelni ezt. Mivel járna ez? Legjobb esetben is azzal, hogy sok 2/3-os törvényt, betonozott embert nem nagyon lehetne érinteni. Mivel még? Mivel jelenleg az ellenzéken belül nincs közös  koncepció, az egyetlen esélyes a kormányzásra a FIDESZ lenne, nélkülük kormányozhatatlan ország jönne. Amikor ez pénzügyi problémákhoz vezet, akkor pedig akár a polgárháború. 

Nincs közös lista. Az egy százalékos kutyaütő pártocskák kétféle esélyt kaphatnak. Vagy pár politikusuk felfér egy nagyobb párt listájára, vagy a koordináltnak látszó jelöltállítás mellett elhoznak egy nyerhetőnek gondolt körzetet. Koordináltnak látszó, mert ez a politikai lépés arról szól, hogy mi választók lássuk, hogy a pártok igenis megteszik ezt a minimumot, koordinálnak. Van közös Miniszterelnök-jelölt is, komoly titulus. Igaz, közös program nincs. És míg az egyik párt hallgatna ránk, másiktól jönnek a kirekesztő üzenetek.