... és nem hiszem, hogy sikerrel perelne ezért az állításért. Ugyanis, hamar hozzá kell tennem, egy kiegészítést amire könnyen rábólint ő is. A "látens" és az "ösztöneit elnyomó" homoszexuális kifejezés ugyanis minden emberre rámondható, Kocsis Máté viszont ember. Ez utóbbi állítást ő sem fogja tagadni, és nem hiszem, hogy azokkal a szempontokkal vitatkozna, ami miatt a "látens" az "ösztöneit elnyomó", "gyógyult" vagy egyéb jelzővel kiegészíthető homoszexualitás mindenkire rámondható lenne. 

Az USAban ritkán fenyeget egy ügy kapcsán a hatóság újságírókat. Igaz a snowden ügy is ritka. Hogy ez a kivételt erősíti szabályt jelenti, vagy a hasonló esetekben alkalmazható eljárások lehetősége is visszatartja az újságírót sok dologtól az vitatható. A gond az, hogy a sajtószabadságot féltő USA elmondja, hogy "bár nem fenyegeti börtön az újságírót, de..." és máris megjelenik két fontos téma: A tulajdonosi szerkezet és az öncenzúra kérdése. Erről a két kérdésről érdekes gondolatok juthatnak az ember eszébe, amikre nem ártana felhívni a nagykövetasszony figyelmét. Ugyanis egy szövetséges, egy barát valóban szól, ha valami nincs rendben.

Nem lehet megoldani, hogy a TDI (egy személyautóban) egyszerre legyen környezetkímélő és menjen is? Tényleg? Azt kell mondjam, hogy a lófaszt nem lehet megoldani. És oka van a durva vulgáris megfogalmazásnak. Ugyanis alapvetően három oka van annak, hogy a probléma létrejött. Az első okot mindenki ismeri: Az autók nehezek. Ezt senki sem vitatja. És mindenki tudja, hogy a könnyebb autó egyszerre mehet jobban, fogyaszthat kevesebbet és lehet környezetkímélőbb, mint a nehéz társa. Ráadásul a súlyt számos olyan lehetőség indokolja, amire nem feltétlenül van szükség. 

Vallási alapon szelektálni diszkrimináció, és törvénytelen, gonosz dolog. Csakhogy több ország mondta, jöhetnek menekültek, de csak keresztények, bár az ateistákkal sincs igazán bajuk. Mi a baj az iszlámhitű emberekkel? Ha nem a romkocsmában rozébor felett elmélkedő budapesti bölcsészek szemével nézzük a problémát, akkor hamar rá tudunk jönni, hogy mi lenne a baj. Ehhez elég olykor egy vidéki városban megfordulni és nyitott szemmel járni, nem pedig csak a büfé-ruhatár szakosok valóságtól elrugaszkodott bölcselkedésein agyalni. Mert sajnos vannak jól látható szempontok. 

A Helsinki Bizottság szerint semmi. Csak éppen a Helsinki Bizottság véleményét tolmácsoló Zádori Zsolt ebben a kérdésbe biztosan hazudik, és csak a saját prekoncepcióját alkalmazza. Egyszerűen azért, mert amennyiben semmi esélye nem lenne a menedékkérőnek, akkor jelenleg is, és évről-évre amúgy is az derülne ki, hogy senki kérelmét nem bírálják el pozitívan. Márpedig ezzel az a gond, hogy vannak pozitívan elbírált példák. Ez pedig nem vélemény kérdése, hanem alapvető tények kérdése. És az a kevés is számít. Ugyanis fel lehet mérni, mi a különbség azok viselkedése között akik megkapják a védelmet, és azok között akik nem.

Botrány, szenzációs botrány! Vegyék a lapot, vigyék! Délutáni extra kiadás! A legfrissebb részletekkel! Már 100 éve is a botrányok tartották el a média jelentős részét, amikről nem csak az olvasók értesültek, hanem a rikkancsoknak hála mindenki. És aki megvette az olcsóbb, út közben is olvasható remek tabloid extra kiadását az úgy érezhette mindent tud a botrányról. A bulvár újságírás ezzel kezdődik, és nem a celebekkel. Másnap reggel más újság is írt róla. Ennek lapjai nagyobbak voltak, nem lehetett a metrón olvasni. De több volt az elemzés benne, drágább volt, és az ember aki olvasta nem csak jól értesültnek, komolyabbnak hitte magát, hanem még volt arról is fogalma a hírek hogyan érintik őt, és mit lenne érdemes cselekednie.

Az Iho, a BKV-Figyelő, a 444 egyaránt foglalkozik néhány gyanús olvasói levéllel. Elhangzik az, hogy a magukat professzorként és tanársegédként emlegető emberek CÖF aktivisták. Nem kívánok arról beszélni, hogy a levélírók a címek kapcsán hazudtak, sokkal fontosabb az állításaik egy részének elemzése. Ha valaki azt állítja, hogy "Ennek tükrében ki lehet jelenteni, hogy a 3-as vonal legalább annyira biztonságos mint a többi vonal" és mérnök akkor az bizony azt is jelenti, hogy egyetlen más budapesti metróvonal sem biztonságosabb a 3-as metrónál. Ez igen súlyos és valótlan kritika lenne az 1-es, 2-es, 4-es metró kapcsán. Mondjuk azt, rémhírterjesztéssel is felér.

Igen furcsa az, amikor egy történelemmel foglalkozó kutatóintézet honlapján a napi politikával kapcsolatos írásokat olvashatunk. A Veritas Történetkutató Intézet oldala kapcsán azonban ez nem egy egyszeri jelenség. Az intézetet bemutató száraz adatok, az eseménytár mellett, az oldalon ugyanis helyet kapott egy sajtótükör. A tudományos munka eredményeit az intézet nem osztja meg a weboldalán, de a sajtóban való szerepléseiket tükrözik. Így pedig a napi politika csak első látásra furcsa, hiszen amikor a mostani migráns kérdést az 1956-os menekültekkel hozzák párhuzamba, akkor az utóbbi korszakkal foglalkozó történészek megkérdezése a sajtó részéről indokolt. 

László Petra tettei kapcsán könnyű lenne elmondani, őt is megilleti az ártatlanság vélelme. A történet pedig annyi, az ő szemszögéből, hogy mivel sok más média munkással ellentétben ő nem a rendőrökre, hanem a hatásértőkre volt kíváncsi máshol is állt. Amikor a rendőrök sorfalán erővel áttört a tömeg, akkor ő állt az útjukba, akadály volt, jelentős részben "ellenfél volt" és nem egy esetről hallott amikor a hasonló tömeg az arab tavasz alatt nőket sodort el. Miután páran meglökték, igyekezett kézzel, lábbal, amivel lehetett távol tartani magától a törmeget. Mivel a tömeg itt törvényt sértett, veszélyeztette az ő épségét, ez arányos is lehetett. Nincs sok látnivaló. És bocs, a fegyveres rablásból élő "cuki román kisgyerek" ellen is lehetett védekezni, de a gyerekét pajzsként használó más csoporthoz tartozó zsebesekből, rablókból álló csoport sem sérthetetlen. 

Lett kvóta. Ide jön valamivel több, mint 1000 ember, akik menedék kérelmét még mindig el lehet utasítani. Az eddig forgatókönyv szerint ebből az ember mennyiségből körülbelül jó, ha 20 marad itt, és nem azért, mert mi ennyit engedünk. Hanem azért, mert a többi nem azért kockáztatta az életét a török-görög határon, mert a bőkezű magyar segélyekre, az itteni jó fizetésekre vágyna. Az egész menekültügy kapcsán az egyetlen komoly probléma az, hogy a menekülttáborok környékén a gyerekek nem nagyon részesülnek elfogadható oktatásban, az ellátás pocsék, azaz nem a háború elől jönnek tovább, az életüket féltve, de méltányolást érdemlő egyéni érdekből.