Nem is olyan rég igénybe kellett vennem a BKK szolgáltatásait, siettem, az eső zuhogott, mindenki ugyanannál az automatánál állt sorba. Odajött egy ember, aki a Fedél Nélkül című újság mellett jegyeket is árult. Ha a jegy jó: Megúszom a sorbanállást. Ha rossz, akkor nem kell azon izgulnom, hogy a gyűrött papírpénzt beveszi-e az automata lesz nálam apró. Gondolom mindenki megtippeli: az utóbbi helyzet volt az igaz. Pedig az első gyors ellenőrzésre még jónak nézett ki. A BKK biztonsági őreinek mutattam a  jegyet, hogy az ilyenre figyelni kell. Az egyikük szerint a jegy jó volt, a másikuk ugyanazt vette észre, amit én.

Attól függ, hogy ki és hogyan nézi. Tény, hogy a Miniszterelnöki hivatalban ül, és minden esélye megvan rá, hogy 2-3 év múlva is megtegye. Csakhogy korántsem mindegy az, hogy egy politikus egy vízióval, jövőképpel motiválja a szavazót, ezzel azt is eléri, hogy az országban jobban menjenek a dolgok, az ellenfelei se nagyon tudjanak labdába rúgni ellene... És más helyzet az, amikor az ellenzék erői után ott van a tisztes második-harmadik hely a "bárki mást válassz, csak minket ne" verseny élmezőnyében, de más esélyes nincs alapon hivatalt ér ez is.

Rendszeresek a történetek Orbán Viktor rejtélyes meggazdagodásáról. Én is hallom őket, olvasom őket, látom őket, és az esetek többségében legyintek: Nincs ott semmi titok. A hasonló vádak ugyanis nem arra mutatnak rá, hogy a vád megfogalmazása talált egy bűnös ügyet, hanem arra, hogy nem találta meg a meggazdagodás forrását. Márpedig volt nem egy a baloldal által kedvelt könyv Orbán Viktorról, amik mégis találtak valamit. Nevezetesen azt a történetet, hogy a munkavállalók felé privatizált bányában hogyan lett a többségi tulajdonrész a Orbán családé.

Volt egy érdekes beszélgetésem arról, hogy milyen furcsa, hogy pont egy afroamerikai elnök idején terjed a rendőrségen belül az afroamerikai közösség tagjai elleni erőszakos fellépés, pont most van sok ilyen túlkapás, pont most szárnyal az erőszak. Az én álláspontom persze az volt, hogy ebben nincs semmi meglepő. Hamar eszembe jutott egy magyar történet, amit Mező Bálint fotójával illusztrálnék:

Elhangzott: oroszok hackelték meg a Demokrata Párt levelezését. Putyin tagadja a dolgot, sok orosz hacker viszont éppenséggel nem. Egyfelől ahogy az USA is lehallgatja akár a szövetségeseinél is a politikai vezetőket, úgy valószínű, hogy minden titkosszolgálat igyekszik ezt megtenni az USAval szemben. Az után, hogy Hillary Clinton kényes állami adatokat tett kevésbé védett serverre és ez a felelőtlen gyakorlat belefért sokak szerint, felmerül a kérdés, hány más politikus veszi lazán a levelezéssel kapcsolatos szabályokat. Pl. hányan küldenek akár magán, akár párthoz kötődő postafiókból olyan levelet amiben érzékeny adat is lehet?

Az antidopping módszerek felett piszkosul eljárt az idő. A kerékpársportban a mechanikai dopping a divat. A tenisz kapcsán hallottunk egy-egy teniszezőről aki úgy gondolta műtét után majd jobban fog menni neki. És persze, ha így van, akkor sok sportoló fekhet a kés alá, mert feladva a látványos kebleket kicsit eredményesebbek lehetnek.Vajon milyen más műtét fér még bele? Ugye a műláb jelenleg kizáró ok lehet, de az orvostudomány keresheti a "jelenleg nem tiltott műtéti teljesítmény fokozást". 

Ezek már csak ilyenek. Az én aláírásomat is érvénytelenítik. Erre nekem kicsit az jut az eszembe, amikor a kelleténél erőszakosabb aláírásgyűjtő csak azért is kiharcolja az aláírást, a választó pedig nem igazán abban motivált, hogy az aláírás érvényes legyen. De az aláírásgyűjtés menete ennél durvább visszaélésekre is ad módot: Aktivistákkal beszélgetve láttam olyat, hogy egy néni a férje és a lánya nevében is aláírt, az aktivisták ennek nagyon örültek, viszont érzésem szerint a gyűjtőív okirat, más nevében, annak ott jelzett támogatását felvinni az okiratra okirathamisítás. A valótlan adat miatti érvénytelenség is. De egy olvashatatlan adat?

Fontos hír, az USAban először lett nő egy nagy párt elnökjelöltje. Sokan arról beszélnek, hogy ez történelem és eredmény. Nem kedvelem Mrs. Clinton-t, és így nem is értek egyet azzal, hogy ez eredmény lenne. De sok szempontból nem igazán kedvelem Széll Bernadettet sem, nem értek vele egyet sok dologban, de ha ő lenne valamelyik esélyes oldal jelöltje egy komoly vezető pozícióra azt eredménynek tartanám. Valószínűleg a feminizmust sokszor képviselő politikusként Szél Bernadett nem értene velem egyet ebben a különbségtételben, de ennyi baj legyen. 

"Mi van azzal az özvegy, nyugdíjas bácsival, aki a híradóban ölelkező férfipár láttán tűnődik el azon, hogy másképp is lehetett volna?" - Erős felvetés egy címlapot kapott postban. Az ember vagy ott kommentben csatlakozik a mocskolódáshoz, vagy élhet azzal, hogy posttal válaszol és megjelenik a trackback. A névtelenül maradt bácsit illessük névvel, legyen ő Sanyi bácsi. Özvegy, tehát volt házas, és a házasságok többségéből "az ő idejében" még gyerekek és unokák is születtek. Sok elrendezett házasságban élő társához hasonlóan ő is összetartásban, "barátságban" meg is szerette az asszonyt. 

A Kisalföld beszámolója, a magyar sajtóra újabban jellemző tendencia szerint már az elején keveri a közalkalmazott, és a közfoglalkoztatott (közmunkás) státuszt. De idézik az olvasói levelet, aminek egy részét viszont a szükséges idézetként (szabad felhasználás) keretében én is idéznék: "Huszonéves fiatal nőként, alig több mint ötven kilogrammosként mit akarnak velem a katonaságnál?" Ezt a mondatot pedig nem sokkal később a következő követte: "Valószínűnek tartom, hogy felmondok: akinek van munkája, attól is el akarják venni?!"