Létezik a Brexitnek egy olyan forgatókönyve is, amiben nem az oly sokat emlegetett 50. cikkely játssza a főszerepet. Az, hogy egy ország "két részre szakadásánál" csak belső alkuk része, hogy mely országrészek "vállnak ki" és melyik tekinthető az eredeti ország jogutódjának sok szempontból. Azaz bőven lehet az, hogy a Brexit párti régiók "vállnak ki" a jelenlegi UKból amit aztán át is neveznek. A kilépés után új lehetőségeket kereső, minden nemzetközi kapcsolatot újratárgyalni igyekvő régiók lesznek papíron az új állam, ami "visszakaphatja a nevét". De hívhatják akár "Great Britain"-nek is.

A melegházasság kérdése mindig is komoly vitatéma lesz, mert alapvetően két eltérő, de egyformán jogos érv merül fel. És mindkettő az egyenjogúságról szól. Egy rossz, de a lényegre rámutató viccel kezdeném:

Egy meleg férfi megkérdezi egy arab barátját: - Mondd Omar, nálatok házasodhatnak a meleg férfiak.

- Persze, többször is, csak ugye mindig nőt kell feleségül venniük.

Ismerjük a sztereotípiát: A kiválásra a vidéki, tanulatlan, angol szavazott, főleg az idős akinek nem sok múlik már rajta. A gond az, hogy ugyanez a sztereotípia megfordítható. Ugyanis az idősnek nem csak kevesebb ideje van hátra, hanem sokkal több tapasztalata is van és emlékezhet arra, milyen volt az integráció jelenlegi szintjei előtt. Van összehasonlítási alapja, és ha sok felé jár akkor látott már jópár EUn kívüli országot is. Nos ez az EUn belüli szabad mozgást és az olcsó fapadost élvező bulizó fiatalságra még kevésbé jellemző. Az idős viszont úgy látja, hogy a családja jövője múlhat rajta. 

Ismerik a mesét a fiúról aki farkast kiáltott? A tanulság az volt benne, hogy egy idő után akkor sem hittek neki, amikor ott volt a farkas. Vágó István mostani kiáltása legalább ennyire megalapozatlan és önveszélyes. Ugyanis az EUban maradás mellett kampányolni semmiképp sem volt pazarlás. És egyáltalán nem változott meg az ő véleménye az EU-ról.

Sokakat meglepett Schiffer András nyilatkozata. Sokkoló volt, mert javarészt EU szkeptikus szólamként a kiszakadni vágyókat érősítő érvként látszik. Valójában nem a kiszakadást, hanem a megújulást sürgeti. És sokkal fontosabb kérdés, hogy ebben igaza van-e, vagy rossz helyen, rosszul látja a problémát. Hajlok rá, hogy az utóbbi a probléma. Schiffer Andrád számos dolgot alapvetően vesz, amik cseppet sem alapvetőek, és amik természetesnek vétele nagyon komoly hiba lehet. 

Beszélünk egy 2 éves átmeneti időszakról a népszavazás után és annak a megújításával kapcsolatos nehézségekről. Minden elemzés ebből indul ki. A véleményem szerint azonban a helyzet ennél biztosan lényegesen bonyolultabb. Ugyanis a kilépés kapcsán legalább 3 szakasszal kell számolni. Mert a mostani népszavazásnak nincs nemzetközi jogi következménye. Márpedig ez azt jelenti, hogy a kilépési folyamat nem a távozásra mutató népszavazási győzelemmel kezdődik, hanem a kilépési szándék hivatalos bejelentésével.

Úgy látszik a gyermekbántalmazás számos formája nem üti meg az UNICEF ingerküszöbét. Érdekes az, hogy a gyermeknapról, mint nemzetközi ünnepről és apák napjáról egyaránt elfelejtkeztek. A menekültek napjáról viszont nem, és ugye nem kell sokat keresni más általuk is megünnepelt napokat. Nem véletlenül beszélek arról, hogy a gyermekek védelmére adott pénz, nem valamely politikai oldal erősítését szolgálja. De jelenleg sajnos számos kérdést sikerült rosszul átpolitizálni.

A kórházakban kétségbeejtő állapotok uralkodnak, és közben épül a Stadion. Amiben talán soha nem lesz telt ház. De egyes stadionok mellé kisvasút is épül. Pedig abból hány inkubátort lehetne venni... Az utóbbira a válasz többnyire 0. A legtöbb támogatás amit kapunk, jöjjön EU-tól, egyes sportágakhoz kötődő szponzorokhoz felcímkézett pénz. Amit tisztességes ember arra költ, amire kapja. Ugye tudjuk ez a logika sokakat nem zavar, hiszen mondjuk az UNICEF egy témával kampányolva arra gyűjt pénzt, utána az megy külföldre tök más célra. De fogadjuk el, hogy az állam nem az UNICEF és az EU nem a 100 forintot adományozó kisnyugdíjas. 

Örök téma: Ha férfi, fiú lesz szexuális bűncselekmény áldozata, akkor előjön a "bárcsak engem is" kórus. A lehet, hogy az ügyészség szerint, a megállapított tényállás minősített eset, de az alapesetnél nem ennyi lenne a minimum... alapon való beszólogatás. Mert remekül lehet a bűnelkövetőket mentegetni és közben a bűnt bagatellizálni. Ha más is így kezdi el gondolni és elköveti, hát annyi baj legyen. Az egyenjogúság, törvény előtti egyenlőség, mint alapvető emberi jog viszont ott is egyenlő szigorúságú büntetésért kiált. És senki sem felejtheti el, hogy az áldozat nem akarta. Mint a hosszútávú következményeket is. Bezzeg a fiúk letöltendőt kapnak, hangzott el sokszor az érv. Most csak felfüggesztettet. Győzött volna az igazság? Nem hiszem.