Sokszor mondtam el, és nem lehet eléggé elmondani: Egy rezsim számára kétféle tiltakozó a fontos. Aki nem rá szavaz, és aki erőt alkalmaz. Az előbbiből sok kell, és választás VAGY sok ügydöntő népszavazás, az utóbbiból annyi is elég, amennyit már nem lehet egyszerűen lecsukatni, kriminalizálni, mert pár ezer ellenzéki ilyen kezelése már nem fér bele a demokráciába. A tüntetések egyik alapvető problémája az volt, hogy az utóbbi csoport is nő. Immár nem 10 ember csinálna végig egy esetleges útzárat, az nem 5 percig tartana. A kormány politikája, stílusa által keltett ellentétek, és az ezzel elért ilyen keménységű tiltakozás az ország működését fenyegethetik.

Sokszor mondtam már el, miért nem kedvelem a Dinamo műhelyt. Most van egy újabb ok. Terjed a neten a történet, hogy a mentők 33 perc alatt értek ki a hajléktalanhoz, mert a diszpécser a telefonáló hazugságain átlátva kitalálta, hogy mégsem úriemberről van szó. De nézzük meg milyen információk nem jutnak el a véres orr, az eleső ember, stb. kapcsán a mentőkhöz? Például az, hogy itt közvetlen életveszélyről van szó. Márpedig akinél arra gondolnak, hogy valószínűleg nem sürgős, azt hátrébb fogják sorolni, ha van sürgős eset. Márpedig a második, messzebbről jövő mentő pedig több idő míg kiér.

Európa, köztársaság, demokrácia, néhány hívó szó a tüntetések körül. De vajon megkérdezve a tüntetőket, hogy ezek mit jelentenek számukra, kapnánk érdemi választ? E blog oldalain belül nem először merült már fel az, hogy a demokrácia lényege a nép akaratának érvényesülése. De mi van akkor, ha a nép a demokratikus intézményrendszer bizonyos elemeinek lebontását, korlátozását akarja? Az intézményrendszert szeretnénk, vagy a demokrácia lényegét. Ismerjük a kérdést: Sokan a média szigorúbb szabályozását szeretnék, amit mások a szólásszabadság sérelmének élnének meg.

A jó humor alapja a görbe tükör. De mióta nincs Vidámparkunk, kevesebben járnak az Elvarázsolt Kastélyba. Úgy látszik nem volt NER kompatibilis. Gondoltam elő lehetne ezt adni tréfásan. és mégis működhetne a stand up műfaj. Orbán Viktor össze is szervezett egy több tízezres közönséget. Esküszöm, a politikai humor nem kívánhat jobb menedzsmentet. Míg anno Torgyán Doktor elvette a humoristák kenyerét, Viktor mindent megtesz azért, hogy téma is legyen és gyűljön is össze az a közönség. De szóltak: Van egy kis baj. 

Több oldal próbál számolni, hogy milyen helyzetekben mennyi az annyi, mibe is kerül az új rendszerben az autópálya matrica, ki jár jól, ki jár rosszul. Ismerjük azt, hogyan működik egy ilyen statisztika. Előkerül 5 forgatókönyv. 1 esetben jól jár az autós, 3 esetben ugyanúgy, 1 esetben rosszul. Majd az újságíró levonja a következtetést 5 emberből 4 jól vagy ugyanúgy jár, nincs baj a rendszerrel. Csakhogy semmi sem szól sem az egyes csoportok gyakoriságáról az autósok között, sem mondjuk a D2 és az U kategória kérdéséről, ami befolyásolja a dolgokat. 

Meglepő módon részben optimista vagyok. Optimista, mert az olcsóbb üzemanyag miatt kevesebb importra lesz szükségünk, és a külföldi és belföldi felvevőpiacokon több pénz jut a magyar termékekre, ezzel a külkereskedelmi mérleg javul. Ugyanakkor sem az útdíjak, sem a kompok ára nem követi ezt a változást. A komp, a gyorsforgalmi árával szemben egyre kevesebb a fogyasztáson megspórolt pénz áll. A kormány nem követi le a gazdasági folyamatokat. Ha pedig több hazai terméket vásárolunk, akkor kicsit több lesz a hazai adóbevétel is. 

Véletlenül bele csöppentem egy beszélgetésbe, ahol valaki panaszkodott, hogy bár a fiát éves állásra vették fel, Decemberben mégis közöltél vele, megszűnt a státusz ahova felvették, szóval munkanélküli. Pedig mindent megtett, a főnök elégedett volt vele, elő is léptették. Meg is kérdeztem azt, hogy hol volt ez és mikor. Elhangzott egy áruház neve, a dátum és sok apróság. Nem volt nehéz rájönni, több más, hasonlóan felvett ember munkája is ekkor ért véget. Még ledolgozták az utolsó napokat, és vége a munkahelynek. Vagy lehet állást keresni, vagy irány a közmunka. Esetleg, mint oly sok embernél a Balaton környéki régióból irány Ausztria. 

A Kettős Mérce blogon Jámbor András erős felütéssel kezd, miután megmagyarázza a tüntetés bizonyítványát. Mert ugye a MostMi, az szerinte nem Most... Nem Most van terve, nem Most kínál alternatívát, stb.  hanem párbeszédet kezdeményez, és a korábbiakhoz képest törpe tüntetés lenne a legfontosabb a 70 napból. De idéznék egy gondolatot a postból: "Nem, nem tudtuk meg, hogy hogyan váltjuk le Orbán rendszerét, és hogyan néz ki egy jó Magyarország. De aki ezt egy tüntetéstől várja, az csak magát csapja be. Aki pedig azt állítja, már tudja, hazudik. Hiszen ezt csak közösen találhatjuk ki, hogy aztán közösen is hajtsuk végre."

A kérdést több módon is meg lehet közelíteni. Egy cég, ha önszabályozó volna, akkor feltenné a kérdést: Mi az a pont, ahol már nem fizeted meg a plusz biztonság árát? A második kérdés nyilván a szabályoknak való megfelelés? A harmadik megközelítés az, hogy a többi közlekedési módhoz képest mennyire biztonságos repülni? Vagy a szabályok meghozatalánál elég előkelő helyen van a biztonság kérdése? Az adott útnak mennyire biztonságos része a repülés? Van aki más lehetőségekhez hasonlítja (repülni vagy otthon maradni), megint más a "még kifizethető, elérhető" biztonság maximumához. Jól látható, hogy ami az egyik mérce szerint már tökéletes, az a másik mérce szerint még pocsék értékelést kaphat.